Kemény Zsigmond: Férj és nő olvasónapló * Olvasónaplóm 2024

Szereplők:

Kolostory Albert: A főszereplő, Norbert Eliz férje, Kolostory Tamás testvére.
Kolostory Tamás: Kolostory Albert testvére, haszonleső, élvhajhász
Norbert Eliz: Albert felesége, Norbert Lipót lánya
Norbert Lipót: Eliz apja
Muzsla Ferenc: A Norbert család ügyvédje, biedermeier kisember
Poliodora: A Norbert család alkalmazottja, kiáll Elizért Alberttel szemben
Zörény Iduna: Manfréd gróf özvegye, Albert szeretője, később Terényi menyasszonya
Terényi: Iduna egyik udvarlója, majd későbbi vőlegénye
Ondofredi: Kapitány, Albert ismerőse, Iduna egyik udvarlója, aki megmutatta Albertnek Idunát.
Strahlenheim Adél: Albert udvarol neki a mű elején, de végül Tamás kéri meg a kézét.

Zsigmond Kemény, aki az 1850-es években Pesten élt megpróbáltatásokkal teli időszakban, pénzügyi nehézségekkel és gyakori betegségekkel küzdve, 1852-ben írta meg a „Férj és nő” című regényét. Az 1848-as forradalom utáni időszak rendkívül termékeny volt az írói karrierjében: a „Férj és nő” mellett 1851-ben megalkotta a „Szív örvényei” című kisregényét, és 1853-ban a „Ködképek a kedély láthatárán” című művét.

Ebben az időszakban számos novellája is született, többek között a „Két boldog”, az „Alhikmet, a vén törpe”, „A szerelem élete” és a „Szerelem és hiúság”. A „Szív örvényei” még a romantika jegyeit viseli, tárgyilagos jelenetekkel gazdagítva, míg a „Férj és nő” már elmozdul a realizmus felé. Ebben a műben a Norbert-család életén keresztül figyelhető meg a realista elemek megjelenése, valamint a polgári és nemesi rétegek konfliktusán keresztül a biedermeier stílus és az én-kultusz is megjelenik.

Kemény Zsigmond: Férj és nő olvasónapló

Az első találkozás a Kolostory család és a Norbertek között meghatározó jelentőségű volt a történet további alakulása szempontjából. A narratíva középpontjában egy Franciaországban tanuló, növényekkel és ásványokkal foglalkozó kisfiú, Norbert áll, akit az ifjú Kolostory félrevezetésekkel riogatnak. Norbert, a felvilágosodás eszméit hirdetve, csak azokat a dolgokat ismeri el, amiket saját tapasztalatai igazolnak, és gyakran okoz botrányt, amikor Voltaire „Candide” című művéből idéz.

1841-ben a Kolostory család egyik ifjú tagja megismerkedik a Strahlenheim családdal, és udvarlásba kezd Adél kisasszonynál, ám szándékai kérdőjelek közé kerülnek, mivel nem tűnnek kellőképpen komolynak.

Az 1841-42-es fordulóponton Albert megpróbálja rendbe tenni pénzügyeit bátyjával, majd elindul egy hosszabb útra. Először Pest, aztán Bécs, München, Salzburg és Innsbruck városai következnek, végül Felső-Olaszországot járja be. 1841 szeptemberében a Hermina gőzösön találkozik először Idunával. Ezt követően egy hónapot tölt Rómában, ahol folyamatos levelezésben áll bátyjával és megismerkedik a Norbert családdal.

1842-ben tovább bontakozik ki az események sorozata, amikor Albert megkéri Eliz kezét, és a pár januárban házasságot köt.

1844-re Albert a Virányosi környezetben talál új otthonra családjával, ahol kislányukat, Gizellát nevelik. Ebben az időszakban Albert távol marad a közéleti szerepvállalástól, és egy nyugodtabb életet kezd el élni. Azonban a nyugalomnak véget vet, amikor Albert és Iduna Szent-Ágostonban találkoznak, és Eliz megírja első panaszos levelét, jelezve a családi élet zavart szeleit.

1846. augusztus 1-jén Albert újra rövid ideig visszatér a közélet színterére, azonban hamarosan híre jön Iduna várandósságáról és Albert vallási megpróbáltatásairól. Ezután egy jól előkészített katasztrófa következik be.

1847. szeptember 6-án Iduna egy furcsa és ijesztő levelet olvas Alberttől. A következő napon, szeptember 7-én Albert még együtt reggelizik a Norbert családdal, amikor megtudja a párizsi botránnyal kapcsolatos híreket, és ez végül öngyilkosságra sarkallja. Ekkor derül ki, hogy Terényi Idunát eljegyzi Albert halálhírének hallatán. A regény elején már meg lett vetve a tragédia magva a hazugságokkal terhes történetben, és az össze nem illő szereplők kapcsolatának káros következményei miatt súlyos veszteségeket szenvednek el az érintettek.