Albert Camus: Közöny olvasónapló * Olvasónaplóm 2024

Szereplők:

Arthur Meursault
Marie Cardona
Raymond Sintès
Salamanó
főügyész
konzul
pap

Albert Camus: Közöny olvasónapló

Első rész
1.

Meursault úr édesanyja elhunyt, és erről egy sürgöny útján értesült, melyet az öregek otthonából küldtek Marengóból, Algírtól nyolcvan kilométerre található településről.

A férfi az esemény miatt szabadnapot kért főnökétől, aki nem nyilvánított részvétet, valószínűleg nem örült a hirtelen szabadságkérésnek. Meursault Céleste vendéglőjében ebédelt, és Emanueltől kölcsönzött fekete nyakkendőt és karszalagot, hiszen a férfi nagybátyja néhány hónapja hunyt el.

Meursault busszal utazott a faluba, ahonnan gyalogosan kellett megközelítenie az idősek otthonát, mely két kilométerre helyezkedett el a településtől. A kapus fogadta, aki az igazgatóhoz irányította. Meursault magyarázkodni kezdett, de az igazgató megértő volt, tudva, hogy Meursault anyagi helyzete nem tette lehetővé az ápolónő alkalmazását, így az öregek otthona jelentette a legjobb megoldást.

Az anya holttestét már korábban átszállították a hullaházba, hogy a többi lakót ne zavarja. Meursault, aki nem volt vallásos, mégis egyházi temetést kért anyjának. A hullaházban a kapus felajánlotta a koporsó felnyitását, de Meursault ezt elutasította, sietni akart a temetéssel.

A virrasztáson az összes otthonbeli barát részt vett. A temetést következő nap tíz órakor tartották, ahol csak a plébános, a gyászkocsit vivő négy ember, az igazgató, egy ápolónő, a rendező, Meursault és Thomas Pérez vett részt, utóbbi kivételesen, mivel közel állt az elhunytoz. Az otthonban humorosan emlegették, hogy a néni Pérez bácsi menyasszonya volt.

A temetés után Meursault visszatért Algírba, amiért nagyon hálás volt.

2

Meursault a hazaérkezésekor döbbent rá, hogy szombat van, ami magyarázatot adhat arra, miért neheztelt rá a főnöke.

A kikapcsolódás jegyében az uszodába látogatott, ahol összefutott Marie Cardona-val, az iroda egykori gépírónőjével, aki korábban tetszett neki, de közöttük sosem alakult ki semmi komoly. Meursault segített neki fel a bójára, és közben simogatta a nő mellét, majd maga is a bójára feküdt.

A fürdőzés után hazafelé menet Meursault meghívta Marit moziba. A nő észrevette Meursault fekete nyakkendőjét és megkérdezte, kit gyászol. Amikor a férfi elmondta, hogy az anyját temették el előző nap, Marie ennek ellenére elfogadta a meghívást. A moziban ismét intim közeledést tettek, majd a férfi lakásán kötöttek ki.

Másnap reggelre Marie már nem volt ott. Meursault nem szereti a vasárnapokat; ebédidőben sem ment el étterembe, inkább otthon sütött rántottát. Lustasága miatt nem ment el kenyérért sem a pékhez. Később egy régi újságot olvasott, és kivágott belőle egy gyógyszerhirdetést, amit egy füzetbe ragasztott, mivel szokása gyűjteni az őt szórakoztató írásokat.

Az erkélyen ülve nézte az utcán elhaladó embereket egészen estig. Végül mégiscsak lesétált a pékségbe, vett kenyeret és makarónit. Otthon megfőzte a makarónit, elfogyasztotta, majd az nyitott ablaknál elszívott egy cigarettát, aztán becsukta az ablakot.

Magában azt gondolta, „hál’ istennek egy vasárnappal kevesebb, hogy anyámat eltemettük, hogy kezdheti újra a munkát, és hogy alapjába véve nincsen semmi változás”.

3

Meursault a napját a munkahelyén töltötte, ahol felhalmozódott üzleti levelek vártak rá. A főnöke barátságos volt vele, és az anyja halála kapcsán érdeklődött.

Az ebédet fél egykor Emanuelel fogyasztotta el, aki a szállítási osztályon dolgozott. Az iroda ablakából a tengerre nyílt kilátás, egy ideig csak a teherhajókat figyelték, majd egy érkező teherautó felkeltette az érdeklődésüket. Céleste éttermében ettek. Az ebédszünet után Meursault tovább dolgozott az irodában egész délután. Vacsorára főtt krumplit tervezett.

A lépcsőházban összefutott Salamanóval, aki bőrbetegségben szenvedő kutyáját sétáltatta. Salamano és kutyája már nyolc éve élnek együtt, és külsőre egyre inkább kezdtek hasonlítani egymásra. A férfi azonban nem kívánt beszélgetni Meursault-val, sőt el is küldte.

A lakásba menet találkozott Raymound Sintès-szel is, aki a helyiek szerint a széplányok kitartottja, hivatalosan pedig raktárosként dolgozik. Meursault és Raymound gyakran találkoznak és beszélgetnek. Raymound meghívta vacsorára és borozgatásra, ahol hurkát ettek. A férfi elmesélte, hogy verekedés közben megsérült a keze, ami egy olyan férfival történt, akinek a nővérével volt kapcsolata. A nő megcsalta és pénzügyileg sem volt kielégítő számára. Most bosszút akar állni, és az alvilági barátai javasoltak neki egy módszert, amit ő túl primitívnek tartott. Inkább egy levél megírásával próbálta visszacsalni a nőt, hogy a végső találkozón szembeköphesse. Ezt a levelet Meursault írta meg neki, majd hazatért.

4

A héten Meursault kétszer is moziba látogatott Emanuelel. Szombaton Marie-t kereste fel, és együtt töltöttek időt egy Algírtól pár kilométerre lévő strandon. A nap végén Marie Meursault-nál aludt, és a következő nap is ott maradt. Meursault a hentesnél vásárolt, miközben Raymound szobájából női hangokat hallott.

Az utcán csókolózó Marie-t és Meursault-t Raymound és partnerének hangos veszekedése zavarta meg. A helyzetet a második emeleti bádogos rendőri beavatkozással oldotta meg, miután Raymound bántalmazta női partnerét. A rendőr megpofozta Raymoundot, aki áldozata sírását hallgatva ismételgette, hogy megverte őt.

Marie távozása után, délután háromkor, Raymound átment Meursault lakására, és elmesélte, hogy bár minden a tervek szerint alakult, a nő pofonját nem tudta szó nélkül hagyni, és visszaütött. Raymound azt kérte Meursaultól, hogy kísérje el a rendőrségre tanúskodni, mivel a nő megsértette őt „selyemfiú” megjegyzésével. Meursault beleegyezett a kérésbe.

Ezt követően egy közeli kávézóban konyakot ittak, majd Raymound biliárdozott. Hazafelé Meursault Salamanóval találkozott, aki elkeseredetten kereste elveszett kutyáját. Meursault azt tanácsolta neki, hogy forduljon a gyepmesterhez a kutyája után érdeklődni.

5

Raymound egy barátjának meghívására, aki Algír környékén lévő nyaralójába hívta őket vasárnapra, felhívta Meursault-t az irodában. Meursault már elígérkezett a barátnőjéhez, de miután megtudta, hogy Marie is szívesen látott vendég lenne, úgy döntött, részt vesznek a kiruccanáson. Raymound azonban nem csak ezért hívta fel. Aznap arabok követték egész nap, ezért megkérte Meursault-t, hogy este, hazatérve figyeljen az utcán.

A cég, ahol Meursault dolgozik, Párizsban is nyit irodát, és a főnöke szerette volna, ha Meursault ott folytatná munkáját. A férfi azonban nem fogadta el az ajánlatot, mert elégedett algíri életkörülményeivel. Marie, aki az irodába látogatott, megtudta a hírt, és bár szívesen élt volna Párizsban, Meursault elutasította az ajánlatot, mondván, diákként már élt ott és nem szerette a várost a piszok, a sok galamb és az emberek fehér bőre miatt.

Marie ezután megkérdezte Meursault-t, hogy hajlandó lenne-e feleségül venni. Meursault válasza igenlő volt, habár arra a kérdésre, hogy szereti-e a lányt, nemmel válaszolt. Marie ezen meglepődött, de kijelentette, hogy éppen Meursault „furcsasága” miatt szereti, bár ez lehet, hogy egy nap oka lesz a szakításra.

Aznap este Meursault Celéste-nél vacsorázott egy ismeretlen hölgy társaságában. Hazatérve találkozott Salamanoval, aki még mindig a kutyáját kereste. A férfi már járt a gyepmesternél is, de sikertelenül. Salamano megosztotta Meursault-tal, hogy felesége halála után vette magához a kutyát, aki fiatalon került hozzá, és együtt öregedtek meg. Az öreg elmondta, hogy bár feleségével nem volt boldog, hozzászokott hozzá, hasonlóan, mint a kutyához. Éjszakánként, amikor kutyák ugatását hallja, mindig azt hiszi, hogy az övé ugat.

6

Meursault, Marie és Raymound vasárnap strandruhában utaztak autóbusszal egy kiruccanásra. Útközben az utcán arabokat vettek észre.

A busz a villa előtt tette le őket, ahonnan gyalog folytatták az utat. A környék lenyűgözte őket. A villában Masson és felesége fogadta őket, Meursault pedig észrevette, hogy a nő párizsi kiejtéssel beszél. A tengerpartra Marie, Meursault és Masson mentek fürdeni, míg Raymound és Masson felesége nem csatlakoztak hozzájuk. Halas ebédet fogyasztottak. Ebéd után a három férfi sétálni ment a tengerpartra, míg Marie segített Masson feleségének a mosogatásban.

A sétán a férfiak találkoztak két kék munkásruhába öltözött arabbal, akik korábban követték őket. Masson és Raymound felosztották közöttük az ellenfeleket. Meursault feladata az volt, hogy ha megjelenik egy újabb támadó, akkor azzal szálljon szembe. Raymoundot az egyik arab megsebesítette a késével az alkarján és az ajkán, majd az arabok távoztak. Masson és Raymound orvoshoz mentek. Meursault visszatért a villába, és beszámolt a történtekről a nőknek, akik sírtak az események hallatán.

Az orvostól visszatérve kiderült, hogy a sérülések nem súlyosak. Raymound és Meursault ismét lementek a tengerpartra sétálni, ahol ismét találkoztak a két arabbal, akik a strandon pihentek. Raymound konfrontálni akarta az egyiket, és átadta revolverét Meursault-nak. Az arabok elmenekültek. Raymound visszatért a nyaralóba.

Meursault tovább sétált a tengerparton, amikor egyik arab előrántotta a kését. Meursault elővette a revolverét és meglőtte az arabot. Azután még négyszer belelőtt a mozdulatlan testbe.

Második rész
1

A gyanúsítottat letartóztatták, és több alkalommal is kihallgatták. Ezek a kihallgatások rövid időtartamúak voltak, főként az alapvető személyes adatok, mint a név, születési dátum és foglalkozás kerültek elő.

Egy hét elteltével Meursault úgy érezte, hogy ügyével senki sem foglalkozik, ám tévedett. A vizsgálóbíró elé kellett állnia, aki megkérdezte tőle, hogy kíván-e magának ügyvédet fogadni, vagy elfogadja-e a bíróság által kirendelt védelmet. Meursault úgy döntött, hogy elégséges számára a bíróság által rendelt ügyvéd.

Másnap egy fiatal, köpcös ügyvéd látogatta meg, aki tájékoztatta, hogy a nyomozás során a magánéletét is vizsgálják, különösen az anyja temetésén tanúsított „érzéketlensége” került előtérbe. Az ügyvéd megkérdezte, hogy szomorú volt-e azon a napon, amire Meursault kényelmetlenül reagált, megosztva, hogy szerette az anyját, de véleménye szerint „Nincs olyan egészséges ember, aki ne kívánta volna valaha szerette halálát.” Az ügyvéd ezt a kijelentést nem kívánta a tárgyaláson felhasználni.

A következő meghallgatáson az ügyvéd távol maradt, így csak a bíró, egy gyorsíró és Meursault volt jelen. A bíró bizonyos pontokat nem értett az üggyel kapcsolatban, ezért Meursault ismét elmondta a történteket, melyekre a bíró mindig csak annyit mondott, hogy „jól van.” A bíró segíteni szeretett volna a vádlottnak, és megkérdezte, hogy szerette-e az édesanyját, mire Meursault válasza az volt, hogy „Igen, úgy, mint bárki”. A bíró ezután elővett egy feszületet, és megkérdezte, hogy hisz-e Istenben. Meursault tagadó válasza után a bíró dühösen reagált.

2

Meursault kezdetben arab szobatársakkal osztozott a cellán, akikkel megosztotta, hogy egy arab meggyilkolása miatt került börtönbe. Idővel egy másik, egyedüli használatú cellába helyezték át.

Marie-tól kapott egy levelet, amelyben arról tájékoztatta, hogy mivel nem házasok, ezért nem engedélyezik neki a látogatást. Ennek ellenére Marie egy alkalommal mégis sikerült meglátogatnia őt a börtönben, egy olyan teremben, ahol más fogvatartottak is látogatóikat fogadták, többségében arabokat. A teremben uralkodó hangzavar miatt a kommunikáció nehézkes volt. Marie a jövőbeli terveikről beszélt, arról, hogy Meursault szabadulása után összeházasodnának, valamint a munkájáról is szó esett.

Meursault az első börtönben töltött hónapjait nehezen viselte. Az idő múlását eleinte unalmasnak és nyugtalanítónak találta, nehezen tudott aludni. Később azonban beletörődött helyzetébe, és a napjait visszaemlékezésekkel, egy csehszlovák utas történetének olvasásával és alvással töltötte – naponta akár tizennyolc órát is pihent.

A cellájában talált egy régi újságcikket, amely egy csehszlovákiai eseményt ismertetett, de a szöveg eleje hiányzott. A történet szerint egy férfi huszonöt év után tért vissza szülőfalujába gazdagon, feleséggel és gyermekkel. Anyjának és húgának a falubeli fogadójába érkezett meg. A családtagok nem ismerték fel, és a férfi tréfából pénzét felmutatva szobát kért. Éjszaka az anya és húga megölte és kirabolta őt, majd a holttestet a folyóba dobták. Amikor rájöttek, hogy kit öltek meg, mindketten öngyilkosságot követtek el.

3

Egy napon csendőrök kísérték Meursault-t a bíróságra, ahol megkezdődött a tárgyalása. Azon a nyáron a közvéleményt két jelentős esemény kötötte le: Meursault ügye és egy apagyilkos per, amelyek köré az újságírók igazi médiaszenzációt kerekítettek.

A tárgyaláson számos tanút hallgattak meg, és napirendre került Meursault anyjának halála is. A bíróság beidézte az öregek otthonának igazgatóját, a kapuőrt és Thoms Pérezt. Az igazgató beszámolt arról, hogy Meursault kénytelen volt anyját az intézménybe helyezni, mivel nem tudott róla gondoskodni.

A kapuőr elmondta, hogy a férfi nem kívánta megnézni édesanyja holttestét, a virrasztáson elaludt, ivott egy tejeskávét és dohányzott, amit ő maga kínált fel, de utólag úgy vélte, hogy nem kellett volna ezt elfogadnia. Pérez azt állította, hogy Meursault nem sírt az anyja temetésén.

Marie-t is kikérdezték a kapcsolatuk kezdetéről. Figyelemre méltónak találták, hogy Meursault az anyja halála utáni napon ment el uszodába, ahol Marie-val találkozott, majd együtt nevettek egy komédiafilmen a moziban. Masson derék embernek nevezte Meursault-t, míg Céleste is mellette tanúskodott. Raymound a történteket a véletlen művének nevezte. Az ügyvéd kérdésére, hogy pontosan mivel is vádolják ügyfelét, az ügyész azt válaszolta, hogy az anyja halálának körülményei és a gyilkosság között összefüggés áll fenn.

Az ügyész szerint Meursault „bűnös szívvel” vitte sírba az anyját. A tárgyalást ezután felfüggesztették, és a vádlottat visszavitték a börtönbe.

4

A bírósági tárgyaláson a védő és az ügyész is részletesen beszélt a vádlottról. Míg a védő bűnösséget ismerte el bizonyos mentségek mellett, az ügyész mentségek nélkül állapította meg a bűnösséget, kiemelve, hogy a vádlott szándékosan követte el tetteit és még anyja életkorát sem tudta megjegyezni.

A védőügyvéd előadása kevésbé volt meggyőző, mint korábban, és első személyben szólalt meg. A tárgyalóteremben a meleg is érezhető volt. A védő arra hivatkozott, hogy ügyfele őszinte és szorgalmas ember, aki egyetlen pillanatnyi őrület miatt került bajba. A tárgyalóteremben jelen voltak Raymound és Céleste is, akik a közönség sorait gyarapították.

A tárgyalás során az esküdtek számos kérdést tettek fel, majd tanácskozásra vonultak. Meursault-t egy kis várószobába vezették, ahol az ügyvédje csatlakozott hozzá, optimistán nyugtatgatva, hogy legrosszabb esetben is csak néhány éves börtönbüntetést kap. Meursault felvetette a pertörlés lehetőségét, de ügyvédje közölte, hogy erre nincs mód. A tárgyalóterembe visszatérve az ügyvéd megkérdezte, van-e még mondanivalója, amire a vádlott nemmel válaszolt.

Az ítéletben Meursault halálra ítélését mondták ki. A pap többször is meglátogatta őt a cellában, de Meursault minden alkalommal visszautasította. Emlékezett apja történetére, aki egyszer egy kivégzésen vett részt, és annak hatására egész nap rosszulléttől szenvedett. Meursault izgatottan töltötte a hajnalokat, várva a kivégzőket, nappal pedig aludt.

A pap újra ellátogatott hozzá baráti szándékkal, de Meursault csak félelmét érezte, nem volt kétségbeesve. A pap vigasztalta, hogy Isten segíteni fog rajta, de Meursault furcsának találta, hogy a pap továbbra is „uramnak” szólítja, nem „atyának”. Végül Meursault szitkokkal illette a papot, kijelentve, hogy nem bánja a halálát, mert úgy véli, mindenki meg fog halni, akár harminc, akár hatvan évesen.

Végül azt kívánta, hogy ítéletének végrehajtásakor sok néző legyen jelen, akik gyűlölködő kiáltásaikkal fogadják őt.

Meursault jelleme

Meursault, az algériai kishivatalnok, a társadalom peremén él, amit jól tükröz a mű eredeti címe, „Az idegen”. A főhős az elidegenedés és az abszurd életérzés megtestesítője. Élete a jelenre korlátozódik, emlékek és remények nélkül, valódi emberi kapcsolatok és jelentős feladatok hiányában.

Mindennapjai egyhangúságában talál örömöt, és nem kedveli a vasárnapokat, mert azok megszakítják hétköznapi rutinját. Értékrendje eltér az átlagemberekétől; számára sem a szerelem, sem a karrier, sem a barátság nem fontos. Édesanyját idősek otthonába helyezi, és annak temetése során nem érez jelentős fájdalmat.

Mindenben alkalmazkodik, amit tőle várnak: hajlandó lenne feleségül venni Marie-t, meghallgatja szomszédját és elfogadja Raymond barátságát.

Meursault bukásának oka

Meursault jogilag bűnös, de nem a gyilkosságért ítélik halálra a bíróságon. A társadalom azt várja el, hogy tagadjuk meg önmagunkat és hazudjunk érzelmekről, amelyek valójában nem léteznek. Meursault azonban nem hajlandó eljátszani ezt a szerepet, nem takarja el ürességét frázisokkal.

Ennek következtében a társadalom szörnyetegként kezeli, mivel közönyösen viszonyul ahhoz, amit sokan életük tartalmaként kezelnek. A bírók fenyegetve érzik magukat, mivel Meursault elutasítja a társadalom képmutatásra épülő rendszerét. Egyes vélemények szerint ebben a helyzetben a mindennapi élet és a gyilkosság közötti határvonal elmosódik.

Halála közeledtével Meursault élete újra értéket nyer. A hazugságokkal teli világban magát idegennek érezve, a természettel való azonosulásban találja meg a boldogságot, megkérdőjelezve ezzel a társadalmi normák és elvárások érvényességét.