Apuleius: Az aranyszamár 1. rész olvasónapló * Olvasónaplóm 2024

Szereplők:

Lucius: a főszereplő, aki szamárrá változik
Milo: a szállásadó
Pamphilé: Milo felesége, hírhedt boszorkány
Fotis: szolgálónő Milo házában
Demeas: Lucius barátja (ő nincs jelen sehol)
Byrrhena: Lucius gazdag nagynénje

A mű több kiadásban is megjelent, a vázlatunkban a Magvető 1963-as kiadását használtuk. A regény elején a fordító, Révay József, rövid bevezetője található a 4-25. oldalak között. Ezt követi Apuleius 11 könyvből álló műve. Fontos megjegyezni, hogy Apuleius nem adott külön címet könyveinek, csak számmal jelölte azokat. A történetet Lucius, az író által megalkotott karakter meséli el, mintha maga írta volna a könyvet. A fő cselekményszál, Lucius kalandjai, rövid történetet alkotnak.

Rövid összefoglaló:

Lucius, egy gazdag és kalandvágyó fiatalember, Thesszáliába utazik, hogy ügyeit intézze és beavatást nyerjen a mágia rejtelmeibe, ami ebben az országban áthatja az életet. Szerelmi viszonyba bonyolódik egy szolgálóval, akinek az úrnője híres varázsló. A szolgálótól kéri, hogy változtassa madárrá, de az hibás varázsszert használ, így Lucius szamárrá változik, megőrizve emberi értelmét. Szamárként rengeteg kalandon és szenvedésen megy keresztül, míg végül Isis istennő, meghallgatva fohászát, visszaváltoztatja emberré. Lucius hálából Isisnek szenteli életét és beavatást nyer a misztériumokba.

A mű számos melléktörténetet tartalmaz, amelyek többsége csak érintőlegesen kapcsolódik a fő cselekményhez, vagy olyanok, amelyek részletes tárgyalását a narratíva folytonossága érdekében külön fejezetekbe soroltam. Ezek a melléktörténetek a „Melléktörténetek” fejezetben találhatók. A fő eseménysor fejezetre bontása saját struktúrát követ, eltérve az író által meghatározott beosztástól. A könyvben megtalálható fejezetcímek és a fejezetek tagolása csupán a történet jobb követhetőségét hivatott segíteni.

Apuleius: Az aranyszamár 1. rész olvasónapló

Út Hypatába

Lucius, egy ifjú, gazdag kereskedő és egy előkelő római család sarja, Demeas barátjának ajánlólevelével Thesszáliába, pontosabban Hypata városába utazik. Az utazás célja a kikapcsolódás és a mágia megismerése, amely e vidéken különösen erős hatást gyakorol az emberek életére.

Még mielőtt Hypatába érkezne, útközben találkozik két vitatkozó férfival. Lucius, akinek anyai ágon a híres Plutarchosig nyúlik vissza a származása, csatlakozik hozzájuk, és meghallgatja az egyikük, Aristomenes horrorisztikus történetét Meroe, a boszorkány bosszújáról. A történet egy korábbi társ, Socrates kegyetlen haláláról szól. Lucius, aki vonzódik a mágikus történetekhez, hinni kezd a mesében, és megfeddi hitetlen társukat, aki szkeptikusan fogadja az elbeszélést.

Megérkezés Hypatába

Lucius Hypatában a város egyik előkelő, ám igen zsugori polgára, Milónál száll meg, aki a barátja, Demeas rokona. Lucius, hogy ne okozzon anyagi terhet házigazdájának, szinte minden szívességet elutasít, élelmiszert is magának vásárol. Egy napon a halpiacon találkozik egy régi ismerőssel, Pythiassal, aki ellenőrként dolgozik. Pythias kifogásolja a Lucius által vásárolt hal árát, elveszi tőle, a halárus előtt a beosztottjaival megsemmisíti. Lucius így sem halat, sem pénzt nem kap vissza. Hazatérve Miló kíváncsiságát elégíti ki Demeas és családja iránt.

Egy másik alkalommal, sétálva az utcán, Lucius összefut rég nem látott nagynénjével, Byrrhenával, aki gazdagságot szerzett egy jómódú házasság révén. Nagynénje tanácsolja, hogy kerülje Miló boszorkányként hírhedt feleségét, Pamphilét. Lucius azonban, a mágia iránti érdeklődése miatt, csak látszólag fogadja meg a tanácsot.

Hazatérve Milóhoz, Lucius úgy dönt, hogy Pamphilé helyett – akihez házasságtörés miatt nem közelítene, ráadásul tart is tőle – Fotis, a vonzó szolgálónő közeledését választja. Célja, hogy bepillantást nyerjen a ház úrnőjének mágiájába. Fotisnak nem szükséges külön udvarolni, mivel ő maga is elég nyitott erre. Ezt követően több szerelmes éjszakát töltenek együtt.

Lucius végül nem tudja tovább kerülni Byrrhena nagynénjét, így egy alkalommal kénytelen elfogadni meghívását egy lakomára. Fotis arra kéri, vigyen magával kardot, mivel a közbiztonság romlott, és a lakoma végére sokan lerészegednek, akik könnyen belekötnek az emberekbe. Lucius megfogadja tanácsait és elmegy a lakomára. Ezen az eseményen bemutatják neki Thelyphron nevű, kinézete miatt köznevetség tárgyát képező embert. Byrrhena arra kéri Luciust, hogy hallgassa meg Thelyphron történetét (Lásd: Thelyphron története).

Thelyphron történetét hallva a többi vendég csak nevetett. Byrrhena arra kérte Luciust, hogy a következő napon, a város alapításának ünnepén, az alapítóisten tiszteletére találjon ki valami tréfát. Lucius ígéretet tett erre, majd hazaindult. Otthonába érve három rablót vél felfedezni, akikkel megküzd és megöli őket.

Másnap kiderült, hogy tárgyalásra kerül sor az eset miatt, amelyen az egész város jelen volt. Lucius védőbeszédét nem vették komolyan, és amikor felfedezték, hogy a halottak helyett bőrtömlők hevernek, az egész város kacagásban tört ki. Lucius azonban zavart és sírva fakadt. A városiak azonban megbecsülték őt azért, hogy ilyen nevetést váltott ki belőlük, és megtisztelték az alapítóistennek tett tisztelettel, aki, mint mondták, végigkíséri majd őt élete során.

Ezen az estén Milónál vacsorázott, aki magával vitte a fürdőbe is. Hazatérve Fotis bevallotta, hogy ő is részt vett a tréfában. Lucius ezt megbocsátotta neki, és arra kérte, meséljen el mindent. Fotis elárulta, hogy bár úrnője bizalmát kockáztatja, ha kitudódna a beszélgetés tartalma, mégis kész megtenni mindezt Lucius iránt érzett szerelme miatt.

Fotis felfedte, hogy hátterében titokzatos események zajlanak. Az úrnője, Pamphile, a helyi hírhedt boszorkány, és ő, Fotis, mint segédje szolgál mellette. Fotis nem tudta teljesíteni Pamphile legutóbbi utasítását: nem sikerült megszereznie egy boiót férfi hajfürtjeit, akibe Pamphile beleszeretett. Helyette, hogy elkerülje úrnője haragját, kecsketömlőkről levágott szőröket hozott neki. Amikor éjjel a kedves férfi helyett a kecskék tömlői érkeztek meg, ezekkel viaskodott Lucius.

Ezt követően Lucius arra kérte Fotist, segítsen neki titokban megfigyelni a boszorkányt varázslás közben. Fotis eleget tett kérésének, így Luciusnak lehetősége nyílt látni, ahogyan Pamphile bagollyá változik és elrepül szerelméhez. Lucius azt kérte Fotistól, adjon neki abból a varázsszerből, amellyel a boszorkány változott át.

Fotis azonban tévedésből rossz szerrel kente be, így Lucius bagoly helyett szamárrá változott, de gondolkodása emberi maradt. Fotis ígéretet tett, hogy mielőbb visszaváltoztatja, addig is levezette őt az istállóba. Másnap indult el rózsát szedni, amelyből ha Lucius eszik, visszanyerheti emberi alakját.

Rablók kezében

Az éjszaka folyamán rablók fosztották ki Miló házát, és magukkal vitték a szamarat, Luciust is, aki rablott kincsekkel volt megpakolva. Amikor Lucius megpillantott egy rózsát, és majdnem evett belőle, rájött, hogy ez saját halálát okozhatná, mivel a rablók nem hagynának tanút, ezért döntött úgy, hogy tovább menekül velük. A rablók egy jól elrejtett, biztos helyre, egy rablóbarlangba vonultak vissza, ami állandó szálláshelyük volt. Egy idős asszony főzött rájuk.

Egy másik rablócsoport is megérkezett ide, és kezdetét vették az élmény- és eredménybeszámolók. Az első csoport büszkén számolt be sikerességéről: sok zsákmányt szereztek és embert sem veszítettek, amit saját ügyességüknek tulajdonítottak. A második csoport kevésbé volt eredményes, nagy veszteségeket szenvedett.

Elveszítették Lamachus vezérüket Thébában, aki fél kezét veszítve öngyilkos lett; mindez Cryseros furfangjából következett, aki rejtegette vagyonát, hogy ne kelljen hivatali pozíciót vállalnia. Alcimus másik vezetőjüket egy öregasszony verte át és taszította le a mélységbe, míg a szomszédos Plataeaeban Thrasyleont, aki medvének öltözött, hogy kirabolhassa az állatviadalokat rendező gazdag Democharos villáját, elfogták. Bár társai majdnem megmenekültek, Thrasyleon az utolsó pillanatig vállalta a medve szerepét; kutyák tépték szét, és lándzsadöfést kapott.

A banda újabb akciója során egy lánnyal tér vissza, akit saját esküvőjéről raboltak el váltságdíj reményében, így érthetően mélyen elszomorodott. Az öregasszony, hogy megvigasztalja a lányt, elmeséli nekik Amor és Psyché történetét. Eközben a rablók arra tervezik, hogy megölik a megrokkant szamarat, Luciust.

Lucius, a tervet hallva, rettegésében cselekszik, hogy megmentse saját életét. Charité, a lány, kihasználva a szamár okosságát, megpróbál vele együtt megszökni. Sajnos azonban rossz irányba, éppen a rablók által választott út felé tereli Luciust, aki ezt tudva, nem engedelmeskedik neki. Charité azonban nem hallgat rá, és amikor a rablók visszatérnek, elfogják őket, és kegyetlen bosszút terveznek: Lucius bőrébe varrnák be a lányt.

Ekkor érkezik a helyszínre egy megfigyelő, akit a banda hátrahagyott Miló háza kirablása után, hogy nyomon kövessék a nyomozást. Az illető jelentése szerint a hatóságok Luciust teszik felelőssé a rablásért, ami még jobban elszomorítja őt. Lucius ezen felismeréseket követően megállapítja, hogy a Szerencse valóban mindkét szemére vak.

Egy erős férfi, aki azt állítja, hogy Haemus a neve és korábban rablóvezér volt, mielőtt elveszítette bandáját, is csatlakozik a csoportjukhoz. Az új tagot azonnal vezetőnek választják ki ereje miatt. Először lebeszéli őket a lány megbosszulásáról, mondván, többet ér, ha inkább eladják rabszolgának. Ezután a rablókat a lakoma alatt leitatja, majd megkötözi őket, és kiszabadítja Charité-t.

Chariténél és a tanyán

A történet fordulatot vesz, amikor kiderül, hogy Charité megmentője nem más, mint vőlegénye, Tlepolemus. Charité szamárháton tér vissza városába, ahol ünnepélyes fogadtatásban részesül. (A rablók többségét kivégzik.) Tlepolemus és Charité összeházasodnak, és Charité úgy dönt, hogy Luciust, a szamárt, becsületben tartja. Rokonai és ismerősei tanácsára a szabadságát elősegítendő, réti legelőkre küldik, ahol szabadon futkározhat.

A gondoskodásra egy csikóst bíznak meg, ám a megbízott lovász nem a legelőre, hanem egy házi taposó malomba viszi a szamárt, ahol a felesége kimerítő munkára kényszeríti. Végül a csikós kiviszi őt a ménesbe. Itt a szamár potenciális párjai után nézeget, ám a tenyészcsődörök féltékenysége miatt bajba kerül.

Ezt követően fákat kell hordania egy hegyről, ahol a felügyelője, egy rendkívül gonosz szolga, kegyetlenül bánik vele. A szolga változatos kínzó módszerekkel sanyargatja Luciust, és a rabszolgatársak előtt folyamatosan arról panaszkodik, milyen vad ez a szamár, és hogy végleg el kellene intézni. A többi rabszolga inkább a kasztrálása mellett dönt. Luciust azonban megmenti a gonosz rabszolga hirtelen halála. A gyász miatt a kasztrálást másnapra halasztják, miközben a rabszolga felesége a szamárt hibáztatja férje haláláért, és annak pusztulását kívánja.

Másnap a városból érkezett hír Charité haláláról (lásd: Charité története) szomorúságot hozott a tanyai szolgák számára. Aggodalmukat fokozta az is, hogy mostantól rosszabb gazdák kezébe kerülhetnek. Emiatt gyorsan összepakoltak (beleértve Luciust is) és elhagyták a tanyát, így kezdődött meg vándorlásuk.

Útközben egy arra járó figyelmeztette őket a farkasok veszélyére, és javasolta, hogy éjszakára táborozzanak le. A szolgák azonban nem fogadták meg a tanácsot, továbbindultak, igyekezve szorosan tartani a sorokat a farkasok elkerülése végett. Bár a farkasokat sikerült elkerülniük, egy major lakói a sötétben tévesen rablóbandának nézték őket, és összecsaptak velük. A félreértések tisztázása után, meggyötörten folytatták útjukat, mely során egy sárkány egyik társukat elpusztította.

Útjuk során egy birtokon szálltak meg, ahol egy rabszolgát gazdája kegyetlen büntetéssel sújtott erkölcstelensége miatt: a férfi házasságtörése miatt felesége öngyilkos lett, ezért a gazda hangyákkal pusztíttatta el a szolgát. Egy idő után, mivel már eléggé távol kerültek, letelepedtek, és állataik nagy részét, köztük Luciust is eladták.

A papok között

Syria istennő papjai vásárolták meg Luciust. Ezek a papok, bár hivatásukra hivatkozva, nem különböznek a közönséges csalóktól. Hamis jóslásokkal és adományokból tartják fenn magukat, amelyekből jól megélnek. Luciusnak ebben a környezetben nem nehéz a dolga, csupán Syria istennő szobrát kell cipelnie, ám a papok erkölcstelensége undorítja. A társulat tagjai betegesen kéjenc, erőszakos és homoszexuális hajlamú emberekből állnak, akik munkájuk során időnként úgy viselkednek, mintha istenek szállták volna meg őket, vad tombolással jelezve ezt.

Egy esetben Lucius bőgése révén szakították félbe az erkölcstelenkedésüket, amikor éppen eltűnt szamarukat keresték a szomszédok, akik így leleplezték a papok becstelenségét. Ennek eredményeként a papoknak menekülniük kellett.

Máskor a szektához tartozó szakács majdnem levágta Luciust, hogy pótolja a figyelmetlensége miatt elveszett szarvascombot, amit egy kutya vitt el. Lucius próbált megszökni, de csak nagy felfordulást okozott. „Ámokfutása” miatt azt hitték róla, hogy veszett, ezért néhány napra egy szűk helységbe zárták. Miután rájöttek, hogy semmi baja, kiengedték. Itt hallott egy történetet (lásd: A hordó története).

Egyszer a papok ellopottak egy kelyhet, ami miatt sietve távoztak a városból. Az üldözők azonban rátaláltak a lopott tárgyra náluk, és a papokat elfogták és bebörtönözték.

A molnárnál

Luciust ismételten elárverezik, ezúttal egy molnár vásárolja meg. A molnár munkára fogja a szamarat, a malomban kell őrölnie. A molnár felesége kegyetlenül bánik Luciussal, látástól vakulásig dolgoztatja, miközben ő maga a környék legtisztességesebb asszonyának állítja be magát, ugyanakkor rendszeresen megcsalja férjét. Egy talpraesett szeretővel, Philesiterusszal hozza össze egy kerítőnő. Philesiterus a város legismertebb és legrafináltabb szeretője, sok helyi legenda ihletője (lásd: Philesiterus, a talpraesett szerető esete).

Philesiterus valóban ellátogat a nőhöz, de a férj váratlanul hazatér. A feleség gyorsan a karámban egy kosár alá bújtatja szeretőjét. A molnár megérkezését azzal magyarázza, hogy egy barátjánál, a posztósnál nagy botrány történt: a posztóst megcsalták, és amikor ő és a molnár odaérkeztek, a szeretőt egy kosár alá bújtatták, amelyen ruha volt terítve.

A kosár alól kén gőzölgött (a ruhát így keményítették akkoriban), és a szerető tüsszögése elárulta jelenlétét. A posztós meg akarta ölni a férfit, de a szerető olyan rossz állapotban volt a kén miatt, hogy a molnár azt javasolta, hagyják, mert a kénmérgezéstől úgyis meghal.

Miközben a molnár a vacsoránál mesélte a történteket, hirtelen nagy ordítás törte meg a csendet. Lucius, aki a molnárné kegyetlensége miatt ellenséges érzelmeket táplált iránta, megharapta a szerető kilógó kezét a kosár alól. Ez vezetett a szerető és az asszony leleplezéséhez. A molnár azonban meglepő módon megértéssel reagált a férfival szemben, mondván, hogy hárman is elférnek együtt. Ezt követően bevezette a fiatalembert a hálószobába, ahol sajátos módon állt bosszút rajta. Az asszonyt másnap reggel elkergette.

Az elutasított asszony egy boszorkányhoz fordult segítségért, aki vagy visszahódítsa számára férjét, vagy pusztítsa el a molnárt. Amikor az első lehetőség nem sikerült, a boszorkány felkereste a molnárt és öngyilkosságra késztette. A molnár lánya, aki másik városban élt férjével, apja halálának hírére hazatért. Álmában apja szelleme elárulta neki az igazságot. A leány ezután elárvereztette apja vagyonát, így Luciust is.

A kertésznél

Lucius egy szegény kertészhez kerül, mindössze 50 sestertiusért. A kertésznek alig van munkája, és rendes háza sincs. Tél beköszöntével Lucius súlyosan szenved a hidegtől és az állapota jelentősen romlik. Egy alkalommal a kertész segítséget nyújt egy kirabolt gazdag embernek, aki hálából meghívja magához, hogy valamilyen ajándékkal viszonozza a segítséget.

A kertész, remélve, hogy végre jóllakhat, örömmel fogadja a meghívást. Megérkezésekor azonban számos csodás és baljós jelenséget tapasztal (például egy tyúk csibét tojik, egy menyét kígyót hoz a szájában, a földből bor tör fel, amely elsőre vérnek látszik, juhászkutya szájából béka ugrik ki, egy kos megöli a kutyát), melyek rossz előjeleknek tűnnek.

Nem sokkal később rossz hírek érkeznek: a gazdag ember három fia egy baráti összecsapásban veszítette életét egy gonosz szomszéddal szemben, aki el akarta venni barátjuk földjét. A gazdag ember a hírek hallatán öngyilkosságot követ el. A kertész így mindenféle ajándék nélkül kénytelen hazaindulni.

Útközben egy legiós katona megpróbálja elvenni tőle Luciust. A kertész ellenáll és majdnem halálra veri a katonát, majd egy barátjánál keres menedéket. A katona azonban nem hal meg, ahogyan a kertész hitte, és bosszút esküszik. Társai segítségével elkezdenek kutatni utána. Miután egy szomszéd elárulja őket, házkutatást tartanak a barát házában. A kertész majdnem megúszhatja a dolgot, de a kíváncsi Luciusra rábukkannak a katonák. Ezt követően a kertészt felakasztják, míg Luciust a katona kapja meg.

A katona ismerősénél

Egy alkalommal a katona Rómába utazik, és szamarát egy ismerősénél hagyja, ahol jól gondoskodnak róla, így Lucius gyorsan helyrejön. Az itteni tartózkodása alatt Lucius meghallgat egy történetet a ház lakóiról, ahol megszáll (lásd: A meghiúsult mérgezés története).

A cukrász-szakács testvérpárnál

A katona hazatérése után eladja Luciust egy cukrász-szakács testvérpárnak, akik egy arisztokrata szolgálatában állnak. Luciusnak itt kifejezetten jó dolga van; bőségesen kap a konyhai maradékokból, azonban torkossága miatt rendszeresen megfogyasztja a másoknak készült finomságokat is.

A testvérek kezdetben egymást gyanúsítják az eltűnésekkel kapcsolatban, de végül felfedezik a valódi okot. Amikor látják, hogy szamaruk milyen falánksággal eszi a csemegéket, jót derülnek rajta, és nem büntetik meg. Ezt az érdekességet megosztják a munkaadójukkal is, aki szintén nagyot nevet a szamáron, sőt, beengedi az ebédlőjébe, ahol különféle finomságokat, még bort is kínálnak neki.

Ez rendkívül mulatságosnak bizonyul, tekintettel arra, hogy a szamarak általában csak abrakot és zöldséget esznek, míg Lucius édességeket fogyaszt. A gazda annyira megszereti az érdekes állatot, hogy megvásárolja a testvérpártól.