Agatha Christie: Temetni veszélyes olvasónapló * Olvasónaplóm 2025

Agatha Christie 1953-ban megjelent regénye, a Temetni veszélyes (eredeti címén After the Funeral) a szerző egyik jelentős műve.

Szereplők:

Hercule Poirot
Mr. Entwhistle
Morton felügyelő
Mr. Goby, a hírszerző
Richard Abernethie
Cora Lansquenet
Miss Gilchrist
Helen, Leo Abernethie özvegye
Timothy Abernethie
Maude, Timothy felesége
George Crossfield, Laura fia
Rosamund, Geraldine lánya
Michael Shane, Rosamund férje
Susan, Gordon lánya
Gregory Banks, Susan férje
Lanscombe, a komornyik
Janet, a szobalány
Marjorie, a szakácsnő
Mrs. Jones, Timothyék bejárónője

Agatha Christie: Temetni veszélyes olvasónapló

Richard Abernethie, a családi vállalkozás tehetős tulajdonosa betegeskedett, majd egyik nap váratlanul elhunyt, ami még kezelőorvosát is megdöbbentette. A hét testvérből immár csak ketten maradtak életben: Cora és Timothy. A temetésen szinte valamennyi családtag megjelent: az özvegy Cora Lansquenet; Timothy felesége, Maude; Leo özvegye, Helen; valamint Gordon leánya, Susan és férje, Gregory Banks; Geraldine lánya, Rosamund és férje, Michael Shane; továbbá Laura fia, George Crossfield, illetve Richard ügyvédje és régi barátja, Entwhistle úr. Timothy, aki hipochonderként rossz egészségi állapotára hivatkozva távol maradt, hiányzott az eseményről.

A családtagok mély sajnálattal búcsúztak Richardtól, ugyanakkor az örökség, amelyet a megmaradt családtagok között osztott szét az elhunyt – miután fia, Mortimer már korábban meghalt – mindenkinek jól jött. Az ügyvéd végrendelet-felolvasása közben azonban váratlan fordulat következett: Cora, aki gyakran elárul olyan információkat, amiket nem kellene, halkan megjegyezte: „Hiszen meggyilkolták, nem?” A családtagok döbbenten bámultak rá, nem értve a kijelentés mögött rejlő indítékot. Cora zavarodottan hozzátette, hogy ezt abból gondolta, amit Richard mondott neki, de további részleteket nem árult el.

Cora az elszólást különösebb jelentőség nélkül kezeli, és a pénzhez jutva bizakodva tervezi a jövőjét. Az elhangzott megjegyzés azonban a család többi tagját egyáltalán nem hagyja nyugodni, különösen Entwhistle urat.

A temetés másnapján azonban tragikus fordulat következik: Cora brutális gyilkosság áldozata lesz, amikor szobájában egy baltával agyonverik. A támadás idején Cora bejáró- és társalkodónője, Miss Gilchrist éppen könyveket cserélt. A családtagok és ismerősök értetlenül állnak a történtek előtt. Morton felügyelő vezetésével a rendőrség azonnal nyomozást indít, hogy kiderítse, vajon elmeháborodott csavargó áll-e a tett mögött, vagy előre kitervelt gyilkosságról van szó. Entwhistle úr, aki kizárja a véletlen lehetőségét, felkeresi a hozzátartozókat, és Miss Gilchristtől megtudja, hogy Richard halála előtt Coránál és Timothynál is megfordult.

Cora végrendeletéből kiderül, hogy egész vagyonát unokahúgára, Susanra hagyta, aki nem sokkal később Lytchett St. Marybe utazik, hogy személyesen felmérje az örökséget. Az ügyvédhez hasonlóan ő is értesül arról, hogy Richard korábban meglátogatta húgát, és megkérdezi a bejárónőt, Miss Gilchristet, nem hallott-e vagy tud-e valamilyen információt, ám a nő határozottan tagadja, hogy hallgatózott volna.

Hamarosan megérkezik Mr. Guthrie, egy műkritikus, aki állítása szerint barátja, Cora kérésére érkezett a faluba, hogy értékelje az asszony korábban elhunyt férjének, Pierre-nek, valamint magának Corának festményeit. Ezzel egy időben Miss Gilchristhez egy lakodalmi tortaszeletet is elküldenek rokonai, amelyet bár nem tud pontosan azonosítani, ízletesnek talál.

Eközben Susan az éjszaka folyamán nyögéseket hall, amelyek forrása Miss Gilchrist, aki rossz állapotban van. A doktor megérkezése után a nőt azonnal kórházba szállítják, ahol éppenhogy túléli az állapotát. A torta maradékából később arzént mutatnak ki.

Felépülése után Gilchrist kisasszony azonnal távozni szeretne Lytchett St. Maryből, így Susan javaslatára Timothyhoz és Maude-hoz költözik.

Entwhistle úr, aki mindenképpen az igazság kiderítésére törekszik, úgy dönt, hogy segítségül hívja régi barátját, Hercule Poirot-t, és megkéri, hogy vegyen részt az ügy felderítésében.

Bár Hercule Poirot már visszavonult, régi barátja kérésére mégis vállalja az ügy felgöngyölítését, és egy menekülteket segítő szervezet tagjának adja ki magát. A híres, ám visszavonult hírszerző, Goby úr szintén Poirot kérésére bizalmas információkat szolgáltat a detektívnek.

Poirot értesül arról, hogy a családtagok az egykori vidéki kastély, a család székhelyének eladását tervezik. Ennek kapcsán arra kéri őket, hogy pár napra térjenek vissza a házba; ha valamelyikük kedvére talál néhány értékesebb csecsebecsét, elviheti azokat, mielőtt az ő szervezete megvásárolná az ingatlant.

A nyomozó hamarosan rájön, hogy a gyanús napon sokan nem ott tartózkodtak, ahol állították. Helen pedig egy fontos részletre emlékszik vissza, amely gyanút ébreszt. Éppen telefonon szeretné tájékoztatni az ügyvédet, amikor váratlanul fejbe ütik.

Hercule Poirot kedvenc módszerével, a beszélgetéssel hamarosan kibogozza a rejtély fonalát, és fényt derít Helen titkára, aki szerencsésen túlélte a sérülést.

Kiderül, hogy Helen számára az volt gyanús, hogy Cora a fejét a temetésen bal oldalra billentette, miközben emlékei szerint mindig a jobb oldalra tette ezt – ami Lansquenet-né egyik jellegzetes szokása volt. Ez a kis eltérés arra engedi következtetni Poirot-t, hogy a valódi Cora nem vett részt a temetésen, helyette egy másik személy játszotta el a szerepét: maga a gyilkos.

A nyomozó azt is megállapítja, hogy Richard valóban természetes halállal hunyt el, bár Susan férje, Gregory korábban azt állította, hogy ő a tettes – kiderült azonban, hogy ez csupán betegsége miatt volt így. A gyilkos célja az volt, hogy Cora végrendeletének felolvasásakor tett megjegyzésével ráirányítsa a figyelmet a valódi gyilkosságra.

Egy hibát azonban elkövetett, amely végül Poirot-nak segített a megfejtésben: a gyilkos megemlítette, hogy az egyik szobában álló malachitasztalka jól harmonizál a viaszvirágokkal, ám amikor megérkezett, a virágok nem voltak az asztalon, és ő korábban sem járt ott.

A nyomozás végül arra az eredményre jut, hogy a gyilkos nem más, mint Cora bejárónője, Miss Gilchrist. Az arzénmérgezést csak azért találta ki, hogy magát védje a gyanú árnyékától, ám mindent úgy tervezett, hogy ő maga ne sérüljön. A gyilkosság indítéka pedig egy régi sérelem: Gilchrist korábban teázót vezetett, amely azonban a háború alatt bezárt, és ő a hely újranyitását tervezte. Cora gyakran vásárolt festményeket aukciókon olcsón, köztük egyszer egy valódi Vermeert is, amelyet Poirot művészettörténész barátja, Guthrie úr vizsgált meg. Gilchrist tisztában volt a kép értékével, Cora azonban nem. A bejárónő a festmény árából akarta újra megnyitni teázóját, de Poirot leleplezte szándékait, ezzel megakadályozva terve megvalósítását.