Arany János: Toldi olvasónapló * Olvasónaplóm

Szereplők:

Toldi Miklós
béreslegények
Laczfi Endre, nádor
Laczfi serege
Toldi György
György vitézei
Toldi Lőrincné, Miklós és György édesanyja
Bence, Toldiék szolgája
özvegyasszony
Lajos király
mészároslegények
pesti polgárok
Mikola, a cseh vitéz

Arany János: Toldi olvasónapló röviden

Miklós Toldi, a nemesi származású fiatalember, jelenleg özvegy édesanyjával él Nagyszalontán, ahol a béresekkel együtt dolgozik, megkülönböztetés nélkül. Miklós titkos vágya, hogy a seregben harcolhasson. Ezzel szemben fivére, György, aki Budán a királyi udvarban tevékenykedik, a külsőségekre helyezi a hangsúlyt, és lekezelően viszonyul családjához hazalátogatása során. A két testvér közötti feszültség odáig fajul, hogy anyjuknak kell közbelépnie, hogy elkerülje a tettlegességet.

Miklós, zavart állapotában, önvédelemben véletlenül megöl egy vitézt, és emiatt elmenekül a nádasba. Bár a család hű szolgája, Bence követi, Miklós nem tér vissza anyja hívására. Egy veszélyes éjszakai küzdelem után, ahol két farkassal harcol, hazalátogat, hogy elbúcsúzzon édesanyjától, majd Buda felé veszi az irányt. Ott egy özveggyel találkozik, aki elmeséli neki, hogy egy cseh harcos minden bátor magyar fiatalembert megölt a Duna szigetén.

Miklós úgy dönt, hogy szembeszáll a cseh harcossal, de anyagiakban és ruházatban szűkölködik. Szerencséjére, Bence újból megtalálja, és az anyai gondoskodásnak köszönhetően száz arany kerül elő egy cipóból, amely elegendő a párbajhoz. Miközben György ármánykodása a királynál nem hoz eredményt, sőt, a királyban gyanú is felmerül vele szemben. A bajvívás végül győztese Miklós lesz, aki így teljesíti vágyát, míg György büntetést kap a királytól.

Arany János: Toldi olvasónapló

1. ének

Lőrinc Toldi két fia közül a nagyobbik, György, Lajos király udvarában nevelkedett és él most is ott, ahol a kényelem és fényűzés között találta meg otthonát. A kisebbik fiú, Miklós, akit az Előhangban már legendás erejéről is említenek, anyjával él Nagyfaluban és főként mezőgazdasági munkát végez.

Miklós a béresekkel dolgozott a mezőn, amikor Laczfi nádor és serege arra haladt. Miklóst mély vágyakozás fogta el a fényes sereg láttán, amikor a nádor megállította őt, és parasztnak nevezve kérdezte meg a Budára vezető utat. Ez a megszólítás szégyent és haragot váltott ki Miklósból, aki emlékezett gőgös bátyjára, Györgyre is, akit sorsa kialakulásáért tehetett felelőssé.

Miklós ekkor egyetlen mozdulattal válláról leemelte a hatalmas vendégoldalt, és mint könnyű botot, azzal mutatta meg az utat Laczfinak. A nádor és serege döbbenettel figyelte Miklós óriási erejét, sajnálkozással jegyzék meg, hogy ilyen erővel bíró fiatalembernek közöttük lenne a helye, nem a paraszti sorban. Miután a sereg továbbindult, Miklós szégyenében és haragjában visszatért otthonába.

2. ének

A Toldi családi házban javában zajlik a készülődés: Toldi György a királyi udvarból érkezett haza néhány napra, hogy vitézeivel együtt dáridózva töltsön el időt szülői otthonában. Az otthoni légkör azonban feszültté vált, amikor Miklós megérkezett, és bár öleléssel akarta köszönteni bátyját, György durván elutasította. Az édesanyjukat, aki a békét igyekezett szolgálni, gúnyosan megszidta György, azzal vádolva, hogy mindig Miklós pártját fogta, akit még parasztnak is alkalmatlannak tart.

A vita hevében Miklós visszautasította a rá irányuló vádakat és szemére hányta György oktalan gyűlöletét. Bejelentette, hogy világgá megy, de előtte követelte meg jogos részét örökségből. György válasza egy arcul csapás volt, melyre Miklós dühösen reagált volna, ha édesanyjuk nem áll közéjük, ezzel megóvva Györgyöt a testvére haragjától. A veszekedés után Miklós fojtott haraggal távozott a házból.

3. ének

A családi lakoma után Toldi György a tornácon állva nézte vitézei rúdhányó játékát. Ekkor vette észre az udvaron búslakodó kisebbik testvérét, Miklóst, és buzdította embereit, hogy durva tréfával zaklassák őt a palánk körül. Miklós hosszú ideig tűrte a cselekményt, csupán néma megvetéssel, de amikor egy dárda eltalálta a vállát, elvesztette önuralmát.

Dühében felkapott egy malomkődarabot, amelyen ült, és közéjük hajította, ami végzetes következményekkel járt: a hatalmas kő agyonzúzta az egyik vitézt. György dühbe gurult, de egyben örült is, hiszen most már a törvény foglalkozhatik az üggyel, nem kell őt okolniuk, hogy elveszejti öccsét. Miklós menekülni kényszerült, György pedig azonnali elfogatását parancsolta.

4. ének

Miklós Toldi, azután hogy egy végzetes konfliktusba keveredett, egy közeli kiszáradt nádasba menekült. Fizikai szenvedéseit meghaladó lelki terhekkel küszködött: gyilkosság miatt menekülnie kellett, és a lelkifurdalás is gyötörte. Ebben a nehéz helyzetben találta meg őt a család hűséges öreg szolgája, Bence, akit az aggódó anyja küldött étellel és itallal.

Miklós az alkonyatot várta, remélve, hogy sötétedés után könnyebben elhagyhatja a környéket. Bence igyekezett marasztalni, de Miklós csak édesanyja említésére reagált érzelmileg. Szívét megtörte a gondolat, hogy özvegy anyja mennyire szenvedhet miatta. Végül egy üzenettel és vigasztaló szavakkal küldte haza Bencét édesanyjához.

5. ének

Miklós Toldi az éjszaka leple alatt elhatározta, hogy hazatér, hogy végső búcsút vegyen édesanyjától. Útközben váratlanul egy rétifarkas-fészekre lépett, amelynek következtében a kölykök anyja támadásba lendült. Miklós kénytelen volt megvédeni magát: előbb a nőstényt, majd a rárohanó hím farkast is sikerült legyőznie.

Az incidens során eszébe jutott gonosz bátyja, György, akinek viselkedését még egy farkasnál is kegyetlenebbnek érezte, tekintve, hogy bár ő sosem bántotta, György mégis az életére tör. Egy pillanatra megfordult a fejében, hogy végleg leszámoljon Györggyel, ahogy a farkasokkal tett, de végül jobbik énje és a gondviselésbe vetett hite győzedelmeskedett. Miklós így, a legyőzött farkasok tetemével folytatta az útját hazafelé.

6. ének

Miközben György és emberei mély álomban pihennek, Miklós Toldi csendben belopózik a házba. Jelképes üzenetként a korábban legyőzött farkasok tetemeit bátyja, György ágya mellé helyezi, majd édesanyjához siet, aki az asztalnál szundikál. Miklós megosztja vele, hogy csupán búcsúzni érkezett, nem tervez végleg eltűnni. Elmondja, hogy nem kívánja elpazarolni erejét, és nem lesz többé szégyenfolt a család számára; Budára szeretne menni, hogy a király bajnokai között helyet foglaljon.

Azonban a farkasszagot érzékelve a kutyák hangos ugatásba kezdenek, így Miklósnak ismét menekülnie kell. György észreveszi a történteket, lóra ülteti embereit, és elindul öccse üldözésére. Az események hatására az anyjuk ájultan zuhan vissza az ágyra.

7. ének

Miklós Toldi menekülése során egy heves vihar kerekedett, melynek következtében egy villámcsapás életét oltotta ki egyik üldözőjének, egy vitéznek. György és átázott serege ekkor kénytelen volt visszafordulni; így ismét nem sikerült elérnie célját. Miklós három napos vándorlás után Pest közelében, Rákos mezejére érkezett. Egy temető mellett haladva hallotta egy asszony jajgatását, aki két fiát gyászolta, akiket egy cseh harcos ölt meg a Duna-szigeten.

Miklós megesküdött, hogy bosszút áll a két fiúért. Az özvegy asszonytól megtudta, hogy Budán egy cseh bajnok magyar vitézeket hív ki viadalra, aki már számos harcost megölt, és az előző nap senki sem mert vele szembenézni. A cseh bajnok a következő reggelen is ott lesz a szigeten, várva a kihívókat. Miklós, nagy elhatározással, Pest városa felé vette az irányt, kész szembeszállni a cseh harcossal.

8. ének

György Toldi előbb érkezett Budára, mint Miklós, célja, hogy a királynál vádat emeljen öccse ellen és ezzel megszerezze az áhított birtokot. Lajos király előtt fájdalmat színlelve adta elő, hogy öccse, Miklós, aki bár rendkívüli erejű, de mihaszna és korhely, megölte egyik kedvenc vitézét, majd elmenekült. Álnok módon hozzátette, hogy a gyilkosság után jogosan ő illetné meg Miklós birtokrésze, de ezt a döntést a király kezébe helyezte, ajánlva, hogy adja királyi adományként a legérdemesebbnek.

A király, átlátva György szándékán, hideg mosollyal válaszolt, elfogadva az örökséget, de egy feltétellel: Györgynek meg kell küzdenie a cseh bajnokkal, és legyőznie kell azt. György, akit váratlanul ért a király feltétele, halálra rémülten kijelentette, hogy valójában nem kívánja birtokolni öccse vagyonát, így lemondott róla. Ezzel György beleesett abba a csapdába, amit eredetileg Miklósnak szánt.

9. ének

Pesten rendkívüli esemény zavarta meg a város nyugalmát, amikor egy vad bika szabadult el a vágóhídról és pánikot keltett az utcákon. Miklós Toldi azonnal cselekedett: megfogta a bikát a szarvainál és visszavonszolta a vágóhídra, ahol a mészárosok gerendához kötözték az állatot. A mészárosok jutalmul egy nagy darab májat dobtak Miklósnak, majd elzavarták. Miklós keserűen vette tudomásul, hogy az életeket megmentő tettje ilyen csekély elismerést kapott, így a májat egy kóbor kutyának adta és továbbállt.

Bár sokan felismerték az utcán, senki sem ajánlott neki éjszakai szállást. Ekkor eszébe jutott az özvegyasszonynak tett ígérete, hogy bosszút áll fiaiért, de rádöbbent, hogy nincs megfelelő ruházata és fegyvere a cseh vitézzel való szembenálláshoz. Visszatért a temetőbe, hogy elkérje az özvegytől a fiai fegyverzetét, de az asszonyt nem találta ott. Csalódottan egy sírhalomra borult és elaludt.

10. ének

Miklós Toldi pihenését hirtelen lódobogás zavarta meg, és az öreg Bence jelent meg a nyeregben. Miklós reflexből lekapta őt a lóról, Bence pedig ijedtében először azt hitte, hogy egy kísértet támadt rá; csak lassan nyerte vissza öntudatát. Kiderült, hogy Toldiné küldte utána Bencét, aki egy cipót is hozott magával.

A cipóban egy kis vasszelence rejtőzött, amit kinyitva Miklós száz aranyat talált. A váratlan kincsleletnek örülve, Miklós most már képes volt beszerezni a szükséges fegyvert és lovagi öltözetet, hogy másnap megvívja a bajt a cseh vitézzel.

Az örömét Bencével egy közeli csárdába betérve ünnepelte meg, ahol a késő esti órákig mulattak.

11. ének

Másnap reggel Toldi Miklós beszerezte az összes szükséges fegyvert és páncélt a közelgő bajvíváshoz, és felszerszámozta Rigó nevű paripáját is, amit Bence hozott neki. Ezután elindult a viadal helyszínére, a Duna budai partján felállított királyi selyemsátorhoz, amely egy elkerített részen helyezkedett el. A korlátokon kívül nagy tömeg gyűlt össze, kíváncsian várva, hogy lesz-e bajvívás a szigeten.

A Buda várából megérkezett cseh bajnok kihívóan táncoltatta lovát és gúnyolta a magyarokat, mondván, hogy senki sem mer vele szembenézni. Ekkor a pesti parton váratlanul felbukkant egy ismeretlen vitéz, Toldi Miklós, aki elfogadta a kihívást. Mindketten csónakba szálltak, és egyszerre indultak el a két part felől, majd egyszerre érkeztek meg a szigetre. Miklós baráti kézfogást nyújtott felé, de a cseh megpróbálta vaskesztyűs kezével összepréselni Toldi kezét. Miklós azonban gyorsabb volt, és hatalmas szorítással szétroncsolta ellenfele ujjait.

A cseh térdre esett, életéért könyörögve felajánlotta vagyonát. Toldi elfogadta a kincseket, de nem magának, hanem a temetőben látott özvegyasszony számára. Megkegyelmezett a csehnek, azzal a feltétellel, ha megesküszik, hogy soha többé nem lép magyar földre. A bajnok megígérte mindent, de amikor a csónak felé indultak, hátrafelé karddal szúrt Toldi felé. Miklós azonban észrevette a mozdulatot a Duna vizének tükröződésében, elkapta a kardot, és nem ismert kegyelmet. Ellenfele fejét levágta saját kardjával, és azt felmutatva befejezte a viadalt.

12. ének

A király lenyűgözve az ismeretlen vitéz erejétől, azonnal parancsot adott, hogy az illetőt hozzák elé. Mikor Toldi Miklós a király előtt felfedte kilétét, kiderült György mesterkedései is. A király igazságosan akart eljárni, és készen állt arra, hogy György részét is Miklósnak adja, azonban Miklós visszautasította ezt, kijelentve, hogy nem a vagyonra, hanem egy katona életére vágyik a király hadseregében. A király örömmel fogadta be soraiba, és kardot ajándékozott neki.

A boldog találkozó pillanatában megérkezett Toldi édesanyja is, és megható ölelésben egyesültek. Miután a király kizárta Györgyöt az udvarból, György visszatért Nagyfalura élni, míg Miklós és édesanyja a király mellett maradtak. Idővel Toldi Miklós hírnevet szerzett mint rettenthetetlen és elismert vitéz.

Az Utóhangban a költő további részleteket ismertet Toldi Miklós jelleméről és hőstetteiről.