Arany János: Toldi szerelme olvasónapló * Olvasónaplóm 2024

Arany János elbeszélő költeménye, a „Toldi szerelme” a Toldi-trilógia középső darabjaként került megírásra, és tizenkét énekből álló alkotásként látott napvilágot 1879-ben. Az első kiadás népszerűsége kétségtelen volt, hiszen mindössze két hónap alatt kelt el. Az irodalmi értékét a Magyar Tudományos Akadémia és a Kisfaludy Társaság is elismerte, melyek jutalmakkal ismerték el Arany János munkásságát.

Arany János: Toldi szerelme olvasónapló

Arany János „Toldi szerelme” című elbeszélő költeménye kiemelkedik terjedelmében és bonyolult történetvezetésében a költő többi művéhez képest. A mű központi témája Toldi Miklós és Rozgonyi Piroska szerelmének története.

A költemény egy izgalmas jelenettel bővíti az olvasó élményét: Lajos király álruhában bejárja az országot, és egy tanyán találkozik Rozgonyi Pállal, a szép és fiatal Rozgonyi Piroska apjával. A gazda vendégszeretően fogadja az álruhás utazót, és szívszorító történetét osztja meg vele: felesége halála óta keserű az élete, fiú örököse nincs, lányát pedig eddig nem sikerült férjhez adnia. A király távozása után egy levelet hagy a gazdánál, amely felfedi igazi kilétét, és ígéretet tesz arra, hogy segít a lány férjhez adásában.

Lajos király egy harci játékot szervez, melynek fődíja Rozgonyi Piroska keze. Toldi Miklós kezdetben vonakodik a házasságtól, azonban barátja, Tar Lőrinc kérésére, annak páncéljában, mégis benevez a tornára, amit végül meg is nyer. Mikor először látja Piroskát, azonnal beleszeret, és érzései viszonzásra is találnak, hiszen a lány titkon remélte, hogy Toldit választhatja majd párjának.

Egy nem várt fordulatot vesz az események sorozata, amikor Károly, a cseh király udvariatlan levelet küld a magyar uralkodónak, adófizetésre szólítva fel. Toldi Miklós a királyi sereggel együtt útra kel Prágába, hogy rendezzék a fennálló vitát. Útja előtt Miklós hazalátogat édesanyjához, aki Toldi György leányát, Anikót neveli.

A magyar küldöttség ügyes csellel kényszeríti rá Károly cseh királyt, hogy elismerje Lajos király rangját és fogadja el, hogy Magyarország mentesül az adófizetési kötelezettség alól. Miközben hazafelé tart, Toldi Miklós szemtanúja lesz egy rablásnak: egy bandita elrabol egy lányt, és egy vár felé menekül vele. Toldi a várba törve, ahol a bandita a lányt magával vitte, padlózat beszakadása miatt fogolyként ébred egy börtönzárkában. Fogvatartói, Jodok és Jodovna, akik egy megölt cseh vitéz gyermekei, felvilágosítják Toldit arról, hogy miért került ilyen helyzetbe.

A drámai események során kiderül, hogy a lányrablás csak színjáték volt, amellyel Jodok és Jodovna bosszút akartak állni apjuk gyilkosán. Jodovna, aki beleszeretett Toldi Miklósba, felajánlja neki, hogy segít kiszabadulni, még ha ennek ára testvére élete is. Toldi azonban visszautasítja az ajánlatot, mert a szíve még mindig Piroska iránt dobog. Jodovna, a visszautasítás után, kegyetlen bosszút esküszik. A helyzet azonban váratlan fordulatot vesz, amikor magyar katonák rohamozzák meg a rablólovagvárat, kiszabadítják Toldit, és felszámolják a környéken lévő bűnözést.

Piroska, aki időközben a királyné udvarába került, folyamatosan halogatja az esküvőjét. Ebben az időszakban barátságot köt Örzsevel, a boszniai király lányával. Végül azonban megtartják a házasságkötését Tar Lőrinccel. Az esküvő után hazatérő Toldi Miklós Budára látogat, ahol Lőrinc vacsorára hívja.

A közös étkezés során egy meggondolatlan és sértő megjegyzés miatt Lőrinc megüti Piroskát. Ez az esemény felbőszíti Toldit, ám azonnali komolyabb baj nem történik. Később azonban a korábbi párbajuk titka kitudódik a király előtt, aminek következtében Tar Lőrincet megfosztják lovagi címétől.

Tragikus párbaj történt Miklós és Tar Lőrinc között, melynek eredményeképp Lőrinc életét vesztette. A férje holtteste láttán Piroska elájult, és mivel azt hitték, hogy ő is elhunyt, eltemették. Toldi éjszaka meglátogatta a sírboltot, ahol Piroska magához tért, megátkozta őt, majd ezt követően kolostorba vonult. A király elfogatóparancsot adott ki Toldi ellen, és az esztergomi érsek kiátkozta.

A későbbiek folyamán azonban kiderült, hogy Toldi, álruhába bújva, számos hőstettet vitt véghez a nápolyi hadjárat során, sőt, még a király életét is megmentette. Ennek köszönhetően Lajos király megbocsátott neki, így Toldi visszatérhetett a bujdosásból. Azonban hazatérésekor a szomorú hír fogadta, hogy Piroska már elhunyt.

Arany János: Toldi szerelme olvasónapló

Arany János: Toldi szerelme rövid elemzése

Arany János életének alkonyán készült el azon nagyszabású művei közül a „Toldi szerelme”, amely a Toldi-történet egy korábbi szakaszát dolgozza fel. A költemény nem egyszerűen az előzményeket, hanem inkább a következményeket tárgyalja a „Toldi estéjéhez” képest, és ezzel a külső és belső fejlődés ellentétét a látszat és valóság konfliktusának magasabb szintű elemzésére emeli.

A műben Lajos király és az udvarában élő Toldi egy rendkívüli tréfát eszel ki, mely során a király álruhában látogat el Rozgonyiékhoz, Toldi pedig másnak a fegyverzetében vívja meg a párviadalt Piroska kezéért. Ez az alkalmi megtévesztés túlnő a mű két főhősén, és később a színlelés hatalma másokat is befolyásol, így a látszat dominánssá válik az eseményekben.

Arany a műben bírálja az önbecsapásra és a helytelen kötelességfelfogásra épülő cselekedeteket, amelyek szerinte önáltatáshoz és útvesztőszerű léthelyzetekhez vezetnek.

Arany János „Toldi szerelme” című művében a tragédia gyökereit a főszereplők, Toldi és a király karakterhibáiban találja meg, melyek középpontjában a nyíltság hiánya áll. Ez a hiányosság végül mindkettejük bukásához vezet, miközben az eltékozolt idő utáni vágyakozásuk kitartóan jelen van a történetben. Arany a jellemhiba tragikumát helyezi a középpontba, amely Toldit arra kényszeríti, hogy az egyszer elkövetett bűnöket újabb hibákkal szaporítsa.

A műben a szubjektív elbeszélői részek aránya kisebb, mint a „Toldi estéjében”, ami megnehezíti a sokkal cselekménydúsabb történet egységbe szervezését. Az elbeszélés lassú üteme nem kap magyarázatot az önironizáló hangnemtől. Arany a XVI-XVII. századi népkönyveket idéző írásmódot alkalmazza, amely nem teszi lehetővé a hangnem tökéletes egységét.

A mű azonban jelentős költői teljesítményt képvisel a megtévesztő látszat térhódításának és a szenvedélyekből eredő belső összeomlás ábrázolásában. Ezenfelül Arany a kiegyezés utáni Magyarország eltorzult szabadelvűségének kritikáját is belefonja a múlt által színezett történetbe.