Balzac: Goriot apó olvasónapló * Olvasónaplóm 2024

A történet egy elhanyagolt állapotú, idős panzió bemutatásával veszi kezdetét. A szálláshelyet férfiak és nők egyaránt bérelhetik, amelyet Vauquerné özvegy asszony birtokol. A panzióban Sylvia, a szakácsnő dolgozik, aki minden reggel hajnalban kezdi meg a napját, hogy ellássa a vendégeket.

A panzió lakói:

Sylvia, Michonneau kisasszony
Poiret úr – volt hivatalnok
Goriot apó – volt metélttészta, makaróni és keményítőgyáros
Eugene de Rastignac – joghallgató
Victorine Taillefer – Taillefer lánya
Vautrin

Balzac: Goriot apó olvasónapló

Goriot apót a panzió lakói gazdag tésztagyárosként ismerték el, aki már túl van a hatvanon. Vauquerné özvegy asszony mégis vonzónak találta, és számos alkalommal megkísérelte közeledni hozzá, ám minden próbálkozását visszautasítás követte. Ennek eredményeképp csak gyűlölettel tudott rá gondolni az idős lakóra.

Mérgét tovább fokozta, amikor fiatal és csinos hölgyek látogatták meg Goriót, akik később mint kiderült, a lányai voltak, bár Vauquerné ezt nem fogadta el hiteles magyarázatként. Az egyre szegényedő férfi fokozatosan elvesztette tekintélyét a panzióban, ami kíváncsivá tette a többi lakót szokatlan viselkedésével kapcsolatban. Goriot még a hozzá nagyon kötődő ezüst étkészletét is eladta kis rudacskák formájában.

Egy estén Eugene de Rastignac, a diák, megfigyelte, ahogy Goriot apó csókkal búcsúzik egyik lányától. Az eset nem maradt rejtve, de az igazság kiderülése után Eugene megértette, hogy talán mégsem olyan megvetendő az öreg úr tette. Goriot minden vagyonát feláldozta, hogy lányait jól férjhez adja.

Miután célját elérte, csupán annyit várt el, hogy valamelyik lánya befogadja őt, ám lányai megtagadták ezt, és kizárták őt a vagyonból. Eugene-t mélyen érintette, hogy ennyire félreismerte a helyzetet. Nemrégiben látogatást tett a gyönyörű Anastasie de Restaud grófnőnél, Goriot egyik lányánál. Amikor szóba hozta, hogy ő az édesapjával egy asztalnál ült, azonnal kiutasították a házból.

Az ifjú Eugene de Rastignac úgy döntött, hogy támogatja Goriot apó ügyét, de ehhez pénzre és társadalmi háttérre volt szüksége. Ezért levelet írt anyjának és két húgának, pénzügyi segítséget kérve tőlük. Alaposan kutatni kezdett Goriot múltja után, aki egykor kitűnő tésztagyári munkás volt. A bolt tulajdonosának halála után Goriot, több évi megtakarításból, megvásárolta az üzletet.

A 1789 utáni időszakban, amikor az emberek élelmiszerért rohantak a pékségekhez, ő kihasználta a helyzetet és jelentős vagyonra tett szert. Felesége halála után, aki hét évig volt a társa, mélyen megrendült, és innentől kezdve minden vagyonát lányaira költötte, akiknek lehetőséget adott, hogy maguk válasszanak férjet: Anastasie a gróf Restaudhoz, Delphine pedig a báró Nucingenhez ment hozzá. Goriot ezután egyedül élt tovább, és tésztagyárosként folytatta pályafutását.

Eugene de Rastignac a családjától kapott összes pénzt felhasználta, miközben Vautrin, a titokzatos figura, vonzó ajánlatot tett neki. Vautrin azt ígérte, hogy gazdaggá teszi Eugenet és segít neki a társadalmi előmenetelben. A javaslata szerint Eugene minél előbb vegyen feleségül egy szegény nőt. A kiszemelt Victorine kisasszony, Taillefer lánya volt, akinek apja minden vagyonát fiára kívánta hagyni, kizárva lányát az örökségből. Eugene a családtól kapott pénzt megjelenésére költötte, hogy sikeres legyen a lánykérésben.

Eugene színházba ment unokanővérével, ahol találkozott Delphine Nucingen grófnővel, Goriot egyik lányával, és azonnal beleszeretett. A találkozásuk a grófnő páholyában folytatódott, ahol megállapodtak, hogy hamarosan ismét találkoznak egy közelgő bálon. Eugene minden találkozóról beszámolt Goriot apónak.

Másnap Goriot egy levelet hozott Delphinétől Eugenenek, melyben egy meghívás szerepelt a szombati előadásra a grófnő páholyába. Amikor újra találkoztak, Delphine rosszkedvű volt, de végül egy játékteremben kötöttek ki, ahol Eugene jelentős összegeket nyert nap mint nap. Ezekről az eseményekről Eugene folyamatosan tájékoztatta Goriot apót.

Vautrin, aki eddig is rejtélyes figuraként viselkedett, most sötét terveket szőtt: célja volt Taillefer úr fiát párbajra hívni, hogy ezzel a család vagyonát a lányra, Victorinéra hagyja, akit Eugene el kívánt venni feleségül. Eközben Delphine és Goriot együtt vásároltak és rendeztek be egy lakást a diáknak. Amikor Eugene rájött Vautrin szándékára, minden tőle telhetőt megtett, hogy megakadályozza a párbajt.

A rendőrség eközben egy szélhámos után nyomozott, akit Vasfejű néven ismertek. A nyomok Vautrin felé mutattak, aki gazdagokat fosztott ki és illegális üzleteket bonyolított. Egyik vacsora alkalmával Vautrin nyolc üveg bort ajánlott fel a panzió lakóinak, beleértve Goriot és Eugene italába kevert altatót is. Miután az egész társaságot leitatta, Vauquerné társaságában távozott a panzióból.

Másnap a panzió lakói későn ébredtek. Michonneau kisasszony és Poiret úr, akiket a rendőrség beavatott, altatót csempésztek Vautrin italába, hogy ellenőrizhessék a vállán lévő fegyencszámot. A terv sikeres volt, és így elkapták a Vasfejűként ismert szélhamost. Eközben Taillefer úr megdöbbentő hírt közölt: fia egy párbajban súlyosan megsebesült. Az események mélyen megrázták Eugenet. Goriot két lánya továbbra is rendszeresen látogatta apjukat, de csak anyagi érdekből, teljesen kimerítve az öreget.

Amikor Goriot élete vége felé közeledett, lányai egy nagy bálra készülődtek, és inkább azzal foglalkoztak, mit viseljenek, miközben apjuk haldokolt. Eugene és egy barátja azonban mellette maradtak. A bálról Eugene azonnal visszasietett Goriothoz. A lányok férjei akadályozták őket abban, hogy meglátogassák haldokló apjukat. Goriot meghalt, és még a temetési költségeit sem vállalták át a lányok férjei, a grófok. Végül Eugene és barátja gondoskodtak a temetés anyagi fedezetéről. Goriot sírfelirata így szól: „Itt nyugszik Goriot, Restaud grófné és Nucingen báróné apja, eltemetve két diák költségén.”