Bauer Barbara: Kétszáz éves szerelem olvasónapló * Olvasónaplóm 2025

Bauer Barbara 1974-ben született Budapesten. Kommunikációt, PR-t és újságírást tanult, majd dolgozott újságíróként, illetve televíziós szerkesztő-műsorvezetőként is. Első regénye 2012-ben jelent meg.

Pályafutását légiutas-kísérőként kezdte, mára pedig a legnépszerűbb női szerzők közé emelkedett. Első könyve, a Légikisasszonyok 2012-ben látott napvilágot.

Megjelent művei:
Légikisasszonyok (2012), Két út között (2013), Magánutak (2014), Vakrepülés (2015), Elsuttogom százszor (2016), A leggazdagabb árva (2017), Porlik, mint a szikla (2017), Az élet hangja (2018), Még látlak odafenn (2018).

Bauer Barbara: Kétszáz éves szerelem olvasónapló

Bauer Barbara regényében minden megtalálható, ami egy lebilincselő történethez kell: izgalmas történelmi háttér, boszorkányok, női sorsok, szerelem és misztikum ötvözete – így született meg a Kétszáz éves szerelem. Szeged ezúttal is központi helyszínként szerepel, ez már a második friss megjelenésű mű, amelyben a város főszerepet kap. A történetnek megvan a maga meseszerű varázsa, ami végig leköti az olvasót. A regényben intrika, szerelmi szálak, családi konfliktusok és korhű történelmi hangulat egyaránt helyet kapnak, mindezt könnyed, gördülékeny stílusban tálalva.

Szentirmai Róza különleges személyiség: bár sokan kedvelik, a falubeliek között pletykálnak, hogy az ősei között boszorkányok is voltak. A tudás iránti csodálat gyakran összekapcsolódik az ismeretlennel, és ha az emberek nem értik, hajlamosak azonnal „ördögi paktumról” beszélni. Nem is olyan rég még az egyszerű emberek is hittek a boszorkányok létezésében. A magyar kultúrában mélyen gyökerezett a boszorkányoktól való félelem, amit jól példáz az 1728-as szegedi boszorkányégetés emléke: azon a helyen, amit ma Boszorkányszigetnek hívnak, július 23-án tizenkét boszorkányt égettek máglyán. Ez az esemény – az utolsó boszorkányper Magyarországon – adja a regény hátterét és izgalmas keretét.

A regény cselekménye egy erőteljes és látványos álomképpel kezdődik: Róza azt álmodja, hogy boszorkányság vádjával máglyára kerül. Ez az álom azonban hamar valósággá válik, amikor a háza lángra kap. Szerencsére ő és fia, Janó megmenekülnek, bár mindent elpusztít a tűz. A történet két fő szála egyszerre követi a jelent és a múlt titkait, miközben a jelen is bővelkedik váratlan fordulatokban és meglepetésekben. Bauer Barbara mesterien építi fel ezt a több rétegű mesét.

Minden eseménynek megvan az oka, minden történésnek célja van: Róza háza pontosan kétszáz évvel később, ugyanazon a napon gyullad ki. Róza a falu bábája, akárcsak édesanyja és nagyanyja előtte – egy különleges és izgalmas hivatás, amelyről sok érdekesség derül ki a könyv során. A gyermek születése mindig örömteli esemény, de abban a korban számos veszéllyel járt.

Ahogy a szereplők élete kibontakozik, úgy tárulnak fel a jelen rejtett titkai is. Róza kapcsolata Miklóssal, a háborús háttér, valamint Janó körüli titok mind meglepő fordulatokat kap a történet végére. Már az olvasás közben is sejtettem ezt, hiszen apró utalások előrevetítették – öröm volt ráérezni ezekre. Miklós és Róza között szinte tapintható a feszültség; bár mindketten harcolnak a köztük tomboló szenvedély ellen, az érzések ereje megkerülhetetlen. Ez a regény romantikus szála. Bauer Barbara kifinomultan bánik a szavakkal: az érzelmeket nem cukormázzal borítja be, nem csúszik át giccses rózsaszínbe, hanem a valóság talaján marad. A történet ügyesen vezet, végig az érzelmekre épít, miközben számos drámai fordulat színesíti a cselekményt.

Megkedveltem a szereplőket és az egész történetet, amely képes volt kizökkenteni engem is a mindennapok valóságából. A részletesen megalkotott képek és jelenetek szinte megelevenedtek előttem, miközben sok értékes információt kaptam a falusi emberek életéről, gondolkodásmódjáról és természethez való kapcsolatáról. Megismerhettem a születés csodáját, a bábaság mesterségét, valamint Szeged árvíz utáni életét is.

A Boszorkánysziget mellett olyan ikonikus helyszínek elevenednek meg, mint a patinás Virág-cukrászda, a Dömötör-torony, a Dóm környéke, az Oskola utca és a híres szögedi piac. Ezeket a részleteket különösen érdemes kiemelni, sőt, érdemes utánanézni, képeket keresni ezekről a helyekről, hogy még mélyebben átélhessük a hangulatot.

A gyönyörű, álomszerű leírások és a mágikus napló segítségével egy misztikus, régmúlt szerelmi történet bontakozik ki előttünk. Anna és Imre szerelme egyszerre megható és drámai, a régi, patinás napló pedig a szerelem örök és időtlen erejéről mesél. Róza és Miklós pedig mintha a két régi szerelmes reinkarnációjaként tűnnének fel. Az érzelmekkel telt, izzó párbeszédekkel gazdagított mese az újrakezdésről, az álmok beteljesüléséről és a hitről szól. A válaszok néha egyszerűbbek, mint gondolnánk – csak bíznunk kell az érzéseinkben!

A szereplők karakterének sokszínűsége, valósághűsége és hétköznapi jellege különösen megfogott. Élénken láttam magam előtt Rózát és Miklóst táncolni, vagy Imrét, amint a Boszorkányszigeten a máglya helyét keresik. Janó a kertben játszott, Róza a cellában, és Boris néni bölcs alakja is életre kelt előttem. Minden megvolt benne, amit a könyvekben szeretek: történelmi korok és helyszínek, valós személyek, valamint a romantika mellett izgalmas, varázslatos kalandok is. A történelmi hitelességet a felhasznált kéziratok és levéltári források biztosították. Az utószóban pedig frappáns választ kapunk arra a kérdésre is, hogy valaha is léteztek-e, vagy léteznek-e boszorkányok.

Azok, akik kedvelik a valós történelmi alapokra épülő, mélyebb romantikus történeteket, biztosan nem fognak csalódni. Az érzelemteli cselekmény és a megelevenedő korszak egyszerre félelmetes és izgalmas élményt nyújt az olvasónak. A letisztult, elegáns borító pedig tökéletesen illik a történet hangulatához.