Csehov: A 6-os számú kórterem olvasónapló * Olvasónaplóm

Szereplők:

Andrej Jefimics Ragin orvos
Jevgenyij Fjodorovics Hobotov orvos
Szergej Szergejevics – felcser
Darjuska – Ragin doktor háziasszonya
Mihail Averjanics – postamester, Ragin doktor barátja
Mojszejka és Ivan Dimitrics Gromov – a 6-os számú kórterem két lakója

A 6-os számú kórterem, Anton Pavlovics Csehov egyik legismertebb műve, amely 1892-ben látott napvilágot. Az elbeszélés hosszabb terjedelmét szűkre szabott cselekmény, mély pszichológiai megfigyelések és az élet alapkérdéseinek feszegetése tölti meg tartalommal.

A történet középpontjában Dr. Ragin és egyik betege, a paranoiás Gromov állnak, akiknek nézetei és sorsa összefonódik. Az orvosi praxis és a mentális betegség drámai összecsapásán keresztül bontakozik ki a kisvárosi élet keserű valósága az orosz társadalomban.

Csehov: A 6-os számú kórterem olvasónapló röviden

1–4. fejezet

A művet Gromov múltjának és mentális állapotának részletes bemutatása nyitja, különös tekintettel betegségének előzményeire és fejlődésére. Az elbeszélés negyedik fejezetében egy váratlan fordulat következik be: a hír, hogy az orvos belép a kórterembe. Ezt a „különös hírt” nem fejtik ki azonnal, a történet szálai a kilencedik fejezetig szünetelnek, fokozva ezzel az olvasók kíváncsiságát és várakozását.

5–8. fejezet

Az elbeszélés mélyrehatóan tárgyalja Dr. Ragin múltját, napi tevékenységeit és önértékelését, miközben részletesen elemzi környezetére vonatkozó gondolatait is. Emellett az írás két fontos mellékszereplőt, Mihail Averjanics postamestert és a fiatal Hobotov doktort is bemutatja, akik szintén meghatározó szerepet kapnak Ragin életében. Ebben a részben Gromov, a mentális betegségben szenvedő szereplő nem tűnik fel, helyette a történet más karakterei kerülnek előtérbe.

9–11. fejezet

A történet igazából csak Ragin doktor első kórtermi látogatásával veszi kezdetét, noha ezen a ponton még alig történik valami jelentős. A főszereplők, Ragin és Gromov találkozásaiban utóbbi kerül előtérbe, hiszen a párbeszédeket döntően az ő nézetei irányítják. A viták olyan kérdéseket vetnek fel, amelyekre az olvasó választ várna. Azonban, amikor Hobotov doktor hallgatózik bele beszélgetésükbe a tizenegyedik fejezetben, ez a narratíva váratlanul megszakad. Az orvos nézeteinek tarthatatlanságát végül saját tragikus sorsa bizonyítja meg a mű záró fejezeteiben.

12–16. fejezet

Ragin doktort megőrültnek nyilvánítják és elmozdítják állásából. Az intézményen kívüli élet jeleneteiben jelentős szerepet kap barátja, a postamester, míg Hobotov doktor alakja időnként a háttérben bukkan fel. Ragin élete egyre tarthatatlanabbá válik; első erőteljesebb indulatkitörése után végül ő maga is a 6-os kórterem lakójává válik. Ebben a szakaszban Gromov karaktere továbbra is csak marginálisan jelenik meg.

17–19. fejezet

A kórterem falai között a korábbi ellentétek sorsközösséggé alakulnak át a két főszereplő, Ragin doktor és egy beteg között. Ragin összeomlása és halála dramatikus fordulatot hoz, amely választ ad a korábbi vitákban felvetett, megválaszolatlan kérdésekre is. A doktor filozófiája a boldogságról, amely szerint ez a körülményektől függetlenül bennünk él, végül kudarcot vall a 6-os kórterem bezárult ajtaja mögött.

Csehov: A 6-os számú kórterem olvasónapló bővebben

A 6-os számú kórterem egy elhanyagolt melléképületként szolgál egy orosz kisváros kórházának udvarán, ahol az elmebetegeket helyezik el. Az épületet Nyikita, az egyszerű eszű ápoló uralja, aki rendszeresen erőszakoskodik a betegekkel. A helyiség koszos, elhanyagolt, és áthatja a bűz. Ezt a börtönszerű környezetet választották Ivan Dmitrijevics Gromov számára, aki nemesi származású és néhány évvel ezelőtt üldözési mániában szenvedett el.

Andrej Jefimics Ragin, a kórház orvosa, már évek óta nem látogatja a 6-os számú kórtermet, ahol az elmebetegeket ápolják. Hivatalát húsz évvel ezelőtt vette át, borzalmas állapotokkal szembesülve: elhanyagolt körülmények, fertőzésveszély, a betegek kifosztása, valamint pénz- és eszközhiány jellemezte a helyzetet. Mindezt a városi vezetés is tudomásul vett, de nem lépett.

Ragin orvos idővel feladta, úgy vélte, egyedül nem képes változást elérni; gyakorlatilag abbahagyta a gyógyítást. Ma már csak ritkán rendel, vér látványától elborzad, egyszerű gyógyszereket ír fel a betegeknek, majd a feladatokat átadja a felcsernek. Ha problémával keresték, legtöbbször azzal hárít, hogy csupán félreértésről van szó. Napjait könyvek olvasásával és egy földbirtokosból lett postamesterrel folytatott, sablonos beszélgetésekkel tölti, aki mindig egyetért vele. A két éve segédorvosként itt dolgozó fiatal Hobotov doktor is tisztában van a helyzet romlásával, nem szólal meg, de szívesen átvenné főnöke helyét.

Egy váratlan nap Andrej Jefimics Ragin doktor ránéz a 6-os számú kórterembe, ahol váratlanul szembe találja magát Gromovval, a beteggel, akinek bezárásáért ő maga felelős. Gromov heves átkozódással és követelőzéssel fogadja, hogy engedjék szabadon. Az orvos higgadtan magyarázza el, hogy miért nem teheti meg ezt. Ebből egyre érdekesebb beszélgetés bontakozik ki közöttük, ami több hónapon át folytatódik a doktor látogatásaival.

Az elbeszélés kulcspontja a két hős vitája, amely többek között arról szól, hogy a gondolkodó ember találhat-e megnyugvást önmagában a külső körülményektől függetlenül. Vitájukban két ellentétes nézet csap össze: a doktor sztoikus belenyugvása és Gromov reagálásra, felháborodásra való joga és képessége.

A kórházban gyorsan terjed a hír Ragin doktor „különös” látogatásairól. Három hónappal később, amikor Hobotov doktor véletlenül fülel meg egy beszélgetést, hallja, hogy főnöke az ápoltat „édes barátjának” és „okos embernek” nevezi, akivel „élvezet beszélgetni”. Ragint ezután egyre többen őrültnek tartják, és pihenőt javasolnak neki.

Egy városházi megbeszélés során rádöbben, hogy ott tulajdonképpen az ő állapotát tárgyalták. Egyedüli barátja, a postamester utazásra invitálja, de Ragin a társa fecsegését és léha viselkedését alig tudja türtőztetni magában. Hazatérve kiderül, hogy Hobotov már átvette az állását, a szolgálati lakását ki kell ürítenie és bérlakásba költözik. A megtakarított pénzét az utazás és egy nem visszakapott kölcsön felemészti. Gyakran látogatja őt Hobotov nyugtatókkal és a jószívű postamester közhelyeivel.

Egy alkalommal Ragin önuralmát vesztve kiabálva kizavarja őket. Másnap bocsánatot kér a postamestertől, aki „Hobotov doktorral egyetértésben szívből kéri”, hogy a gyógyulása érdekében feküdjön be a kórházba. Ragin számára már mindegy, hagyja, hogy bármit tegyenek vele.

Még aznap este, a beszélgetés után Hobotov doktor megjelenik, és trükkös módon becsalja kollégáját, Ragin doktort a 6-os számú kórterembe, majd szó nélkül ott hagyja. „Ez csak valami félreértés lehet…” – motyogja az orvos megszokott módon. Ekkor veszi észre valami olyat, amit korábban nem: a kórterem vasrácsos ablakából a börtönépület látszik. „Íme a valóság!” – gondolja megdöbbenve, és borzalom keríti hatalmába.

Gromov először kárörvendő nevetéssel fogadja, de amikor Ragin kétségbeesetten követeli a szabadulását, ő is csatlakozik a tiltakozáshoz, dörömbölve követelik jogaikat. Ekkor Nyikita, az ápoló beront és durván lecsillapítja őket. Ragin összeomlik, rádöbben élete teljes kudarcára: „Hogyan történhetett meg, hogy több mint húsz éven át ő, Andrej Jefimics nem tudott és nem is akart tudni erről?” Kétségbeesési roham tör rá, lázadni, gyilkolni szeretne, majd eszméletlenül összeesik. Másnap apátiába süllyed, és ágyában agyvérzésben meghal.