Dosztojevszkij: Bűn és bűnhődés olvasónapló * Olvasónaplóm

Szereplők:

Rogyion Romanovics Raszkolnyikov

Avdotya Romanovna Raszkolnyikova (Dunya): Raszkolnyikov húga.
Pulherija Alekszandrovna: Raszkolnyikov édesanyja.
Aljona Ivanovna: Öregasszony, uzsorás, Raszkolnyikov áldozata.
Lizaveta Ivanovna: Az uzsorás testvérhúga, a másik áldozat.
Dmitrij Prokofjics Razumihin: Raszkolnyikov barátja.
Szemjon Zahar(ov)ics Marmeladov: Volt címzetes tanácsos.
Katyerina Ivanovna: Marmeladov felesége.
Szofja Szemjonovna (Szonya): Marmeladov lánya.
Nasztaszja: A háziasszony szolgálólánya
Pjotr Petrovics Luzsin: Avdotya Romanovna (Raszkolnyikov húgának) vőlegénye.
Nyikogyim Fomics: Rendőrségi felügyelő
Ilja Petrovics: Rendőrfőhadnagy
Alekszandr Grigorjevics Zamjotov: Rendőrségi fogalmazó
Zoszimov: Orvos.
Arkagyij Ivanovics Szvidrigajlov: Dunya volt munkaadója
Marfa Petrovna: Szvidrigajlov felesége.
Porfirij Petrovics: Rendőrbíró.

Dosztojevszkij: Bűn és bűnhődés olvasónapló

Első rész

1.

Egy forró júliusi délutánon Raszkolnyikov kilépett pétervári albérletéből. Örömmel töltötte el, hogy sikerült elkerülnie Praszkovját, mivel jelentős összeggel tartozott neki. Útja egy idős uzsorásasszonyhoz, Aljonához vezetett.

Látszólag az volt a célja, hogy zálogba adjon egy ezüstórát, de valójában a lakás feltérképezését tervezte egy régóta érlelődő terve miatt. Miután végzett, idegesnek és gyengének érezte magát, ezért betért egy közeli, meglehetősen kellemetlen levegőjű kocsmába.

2.

Egy darabig magányosan üldögélt a sörével, majd Marmeladov szólította meg, aki címzetes tanácsos volt, és gyakran járt ide. A gúnyolódó hallgatók ellenére a szerencsétlen ember elmesélte élete történetét. Jelenleg második feleségével, Katyerina Ivanovnával él, aki tüdőbeteg.

Korábban tisztességes állása volt, de az alkohol elvette becsületét és pénzét. Míg ő munkanélküliként tengődik, mostohalánya, Szonya utcalányként tartja el őket. Raszkolnyikov hazakísérte az elkeseredett embert, és pénzt is adott neki.

3.

Másnap Nasztaszja, a háziasszony szolgálója ébresztette, és közölte vele, hogy ha nem fizet sürgősen, úrnője feljelenti. Ezenkívül levelet hozott Raszkolnyikovnak vidéken lakó anyjától. A levélből kiderült, hogy húgát, Dunyát durva módon bocsátották el nevelői állásából Szvidrigajlovéknál, mivel Szvidrigajlov felesége azt hitte, hogy a lány megkörnyékezte férjét – pedig valójában fordítva történt.

Végül Dunya szerencsésen megúszta a nyilvános megszégyenítést. Ráadásul anyja és húga megismerkedtek egy fiatal és befolyásos hivatalnokkal, Luzsinnal, aki azonnal megkérte Dunya kezét. Dunya igent mondott, mivel így akarta elősegíteni bátyja társadalmi előrelépését.

4.

Raszkolnyikov sétára indult, miközben mélyen elmerült gondolataiban. Meghatódott húga önfeláldozásán, de eltökélte, hogy megpróbálja megakadályozni a házasságot, és megmenteni Dunyát. Amikor egy parkba ért, egy fiatal, csinos, de rosszul öltözött lányt vett észre, aki ráadásul részeg is volt. Valószínűleg elcsalták otthonról, és egy középkorú férfi settenkedett körülötte. Raszkolnyikov rendőrt hívott, pénzt adott neki, és megkérte, hogy kísérje haza a lányt.

5.

Hazafelé menet megivott egy pohár vodkát, és mivel nem volt hozzászokva az italhoz, az gyorsan a fejébe szállt. Kénytelen volt leheveredni a fűbe, ahol rögtön elaludt. Álmában újra szülőfalujában járt. Estefelé apjával sétáltak a helyi kocsma előtt, amikor részeg parasztok rohantak ki, felszálltak egy szénásszekérre, de a kis, sovány parasztló nem bírta elhúzni őket, ezért agyonverték.

A véres cselekményre gondolva már-már visszariadt a gyalázatos tervétől, amikor egy téren találkozott Lizavetával, az uzsorásasszony húgával, akit a vénség szinte rabszolgasorban tartott. Fél füllel meghallotta, hogy Aljona másnap este hétkor egyedül lesz otthon.

6.
Raszkolnyikov ezt égi jelnek tartotta. Azóta volt ennyire babonás, mikor először járt Aljonánál, s hazafelé azon morfondírozott, milyen egyszerű lenne megölni és kirabolni a vénasszonyt. Ilyen gondolatok közepette ült be egy olcsó vendéglőbe, s mit ad Isten, a szomszéd asztalnál ülő diák és katona is pont erről beszélgetett.

A nevezetes napon későn ébredt. Már elmúlt hét, mikor elindult. Terveivel ellentétben baltát végül nem a konyháról, hanem a házmester szobájából szerzett. Szíve a torkában dobogott, mikor becsöngetett Aljonához, aki – bár gyanakodva, de végül – ajtót nyitott neki.

7.
Miközben az asszony a hozott zálogtárgy kicsomagolásával bajlódott, Raszkolnyikov lesújtott rá a gyilkos szerszámmal. Még két ütés, s Aljona vérbe fagyva hevert a padlón. A diák előkereste zsebeiből kulcsait, s velük kinyitotta az ágya alatt tartott ládikát. Az előkerülő arany ékszereket a zsebébe tömködte, mikor egyszer csak kintről mozgolódást hallott. Lizaveta érkezett meg.

Nem volt más lehetősége, újból használnia kellett a már vértől ázott baltát. A kettős gyilkosság után menekülni akart, de kintről újabb emberek zaja hallatszott. Bezárta az ajtót, de azok rájöttek, hogy belülről van becsukva, s a házmesterért indultak. Míg távol voltak, Raszkolnyikov kilopódzott, s egy közeli üres szobában húzta meg magát, míg a veszély elmúlt. Kerülővel ment haza, visszahelyezte a bűnjelektől megtisztított baltát, majd belépett lakásába, s ruhástól rogyott a díványra.

Második rész

1.

Raszkolnyikov hajnali háromkor ébredt fel az utcai zajokra. Pánikszerűen felugrott, és igyekezett eltüntetni a bűnjeleket, majd a lopott tárgyakat a tapéta mögé rejtette. Miután befejezte, a kimerültségtől ismét elnyomta az álom.

Reggel Nasztaszja ébresztette, aki egy beidézést hozott a kerületi kapitányságtól. Raszkolnyikov rettegve érkezett a rendőrségre, de kiderült, hogy csupán az elmaradt lakbér miatt jelentette fel a háziasszonya. Miután egy fizetési nyilatkozatot írt alá, elájult, és a rendőröknek kellett őt kisegíteniük az épületből.

2.

Hazatérve Raszkolnyikov előhúzta a zsákmányolt tárgyakat a tapéta mögül. Elhatározta, hogy megszabadul tőlük. Első tervként felmerült bennük, hogy a folyóba dobja őket, de ezt nem tudta volna feltűnés nélkül megtenni.

Végül egy elhagyatott, építkezés alatt álló udvaron elásta őket, és egy nehéz követ gördített a helyükre. Ezután Razumihinhoz látogatott, akit boldogan fogadott, bár ő maga faképnél hagyta barátját. Valahogy hazaérve lefeküdt, de lázálmok és hallucinációk gyötörték.

3.

Raszkolnyikov betegsége több napig tartott, ezalatt Nasztaszja és Razumihin gondoskodtak róla. Razumihinnak nagy fáradtságába került megtudni barátja címét. Az egyik nap, mikor Raszkolnyikov magához tért, egy kereskedelmi alkalmazott jelentkezett náluk.

Nehezen ugyan, de aláírta a nyugtát, amivel megkapták az édesanyja által küldött harmincöt rubelt. Egy közös ebéd után Razumihin elrohant, hogy barátjának új ruhákat vásároljon tíz rubelből, amit Raszkolnyikov kissé morcosan, de mégis örömmel fogadott.

4.

Zoszimov, a kezelőorvos is megérkezett, aki pozitívan értékelte Raszkolnyikov állapotát, jelezve, hogy bár még mindig gyengélkedik, állapota rohamosan javul. A vizsgálat után Zoszimov és Razumihin beszélgetésbe elegyedett, mely során szóba került egy közelmúltban történt gyilkosság is.

Razumihin elmondása szerint kezdetben Kochot és Pesztrjakovot tartották gyanúsítottnak, azonban a helyszínen történt további nyomozás során egy helyi festőmunkásnál találták meg az egyik ellopott fülbevalót, ami Raszkolnyikov zsebéből hullhatott ki. Így a bizonyítékok most már egyértelműen ellene szólnak.

5.

Az ajtón hirtelen új személy jelent meg; Luzsin lépett be a szobába, aki bár nyájasan mutatkozott be, meglepetéssel tapasztalta, hogy nem várták. Raszkolnyikov az elmúlt napokban nem volt képes olvasni, így nem értesült Luzsin érkezéséről.

A rövid találkozó során Luzsin, ha kissé erőltetetten is, de megpróbálta magát megkedveltetni leendő sógorával. Azonban erőfeszítései hiábavalónak bizonyultak, és a találkozó végén egy heves vita bontakozott ki közöttük.

6.

Miután mindenki elhagyta a helyszínt, Raszkolnyikov az orvosi utasításokat figyelmen kívül hagyva felkelt és sétálni indult. Áthaladt azon a téren, ahol a gyilkosság előtt utoljára találkozott Lizavetával, majd a Kristálypalotába ment, ahol Zamjotovval találkozott.

Kikérte a legfrissebb újságokat, hogy elolvassa, mit ír a sajtó a szörnyű bűntettről. Egy pillanatig úgy döntött, hogy bevall mindent, de végül mégsem tette meg. Meglátogatta az Ivanovnáék lakását is, amelyet éppen felújítottak. Távozása közben ismét elhatározta, hogy elmegy a rendőrségre vallomást tenni, de útközben…

7.

…egy hintót körülálló emberek csoportjára lett figyelmes. Közelebb lépve egy vérben fekvő, súlyosan sebesült férfit látott a lovak patái között, akit azonnal felismert: Marmeladov volt az. Félretolta a helyszínelő rendőröket, és arra kérte őket, hogy vigyék a sebesültet, mert ő elvezeti őket annak otthonáig. Marmeladovot a kis szobácskában felesége, Katyerina ápolgatta.

Orvost és papot hívtak, Szonya is hazatért, de Marmeladov már nem élte túl a sérüléseit, és hamarosan elhunyt. Raszkolnyikov húsz rubelt adott a családnak, és megígérte, hogy másnap ismét felkeresi őket. Ezt követően Razumihinhoz ment, aki éppen házavató ünnepséget tartott költözése alkalmából. Végül a barátja kísérte haza Raszkolnyikovot, ahol váratlanul anyjával és húgával találkozott, akik éppen vidékről érkeztek

Harmadik rész

1.

Raszkolnyikov szokatlanul nyersen közölte hozzátartozóival, hogy nem áll készen a beszélgetésre. Családja nem értette, mi történt vele. Razumihin azonnal segítségükre sietett, elkísérte őket ideiglenes szállásukra, arra hivatkozva, hogy barátjának pihenésre van szüksége. Ezután visszatért Raszkolnyikovhoz, Zoszimovot is magával hozta, és félóránként tájékoztatta a családot a diák állapotáról. Razumihin, bár nem vallotta be magának, első látásra beleszeretett Dunyába, ami miatt szégyellte másnaposságát.

2.

Másnap Razumihin korán reggel érkezett Raszkolnyikov családjához. A nők hálásan fogadták, emlékezve az előző napi segítségére. Raszkolnyikov felől érdeklődtek, ő pedig mindent elmesélt barátjáról, amit rövid ismeretségük alatt megtudott.

Olyan mértékben elnyerte a család bizalmát, hogy még Luzsin áskálódó levelét is megmutatták neki, amelyben a vőlegény lejáratni próbálta Raszkolnyikovot, és kijelentette, hogy ha eljön az este Dunyával tartandó találkozójára, nem fogja elviselni a sértést és távozni fog.

3.

Ezt követően a három személy Zoszimov társaságában ismét Raszkolnyikovot kereste fel, aki az előzőnapihoz képest lényegesen barátságosabban fogadta őket. Kibékült Dunyával, de határozottan ellenezte a házasságot. Amikor felmerült, hogy részt vesz-e az esti találkozón, húgára bízta a döntést, aki arra kérte, hogy jöjjön. Pulherija beszámolt vidéki eseményekről is, többek között arról, hogy Szvidrigajlov felesége elhunyt, amiben állítólag a férj bántalmazása is szerepet játszott.

4.

A beszélgetést váratlanul Szonya érkezése szakította meg. Nem időzött sokáig, csak köszönetet mondott, és meghívást hozott Raszkolnyikov számára a másnapi temetésre és halotti torra. Hazafelé menet nem vett észre egy idős férfit, aki egészen az otthonáig követte. Eközben Raszkolnyikov Razumihint faggatta arról, hogyan szerezhetné vissza a zálogba adott tárgyait. Razumihin Porfirij vizsgálóbíró felkeresését javasolta, aki az ügyben eljár.

5.

Porfirij már várt a diák jelentkezésére, meggyőződése szerint a tettes valamelyik zálogtulajdonos lehet, akivel még nem találkozott. A találkozón Raszkolnyikovnak azt javasolta, hogy írjon hivatalos beadványt a bírósághoz. A félhivatalos kihallgatáson, ahol Raszkolnyikov viharos lelkiállapota ellenére meglepően jól szerepelt, szóba került egy korábbi értekezése is.

Ebben az embereket két csoportra osztotta: a közönséges és a nem közönséges emberekre. Utóbbiaknak – csak világjobbító reformjaik eléréséhez – megengedett a bűn, akár a gyilkosság is. A hallgatók ezen nagyon megütköztek.

6.

A találkozó után mindenki Raszkolnyikov lakásához ment, de amint odaértek, Raszkolnyikov szó nélkül haza rohant. Az épülethez érve egy alacsony, iparosnak látszó ember állt meg előtte, aki rászólított: „Gyilkos!”. Raszkolnyikov zavartan visszafutott a lakására, és lefeküdt aludni. Álmában újra „abban” a házban járt, és ismét baltával verte az öregasszony fejét. Felriadva egy idegen férfit talált az ágya mellett, aki Szvidrigajlovként mutatkozott be.

Negyedik rész

1.

Szvidrigajlov, a vendég, bár látszólag összevissza, mégis céltudatosan beszélt. Raszkolnyikovot kérdezte, hisz-e a kísértetek létezésében, mivel ő maga többet is látott már. Leszögezte, hogy Marfa Petrovna halála nem az ő kezében volt, hanem egy véletlen baleset következménye. Az asszony végrendeletében háromezer rubelt hagyott Dunyára. Szvidrigajlov szeretné még egyszer látni a lányt, és bár állítja, hogy már nem szerelmes belé, kész tízezer rubelt ajánlani neki, hogy ne menjen hozzá Luzsinhoz, akit méltatlannak tart.

2.

Este Raszkolnyikov és Razumihin Dunyáék szállására látogattak, ahol az előszobában Luzsinnal találkoztak. A férfi zavartan fogadta Raszkolnyikov megjelenését, de a helyzetben maradt. Viszont az elnyomott gyűlölet végül a felszínre tört, ami súlyos veszekedéshez vezetett a jelenlévők között. Dunya próbálta békíteni a feleket, de Luzsin a kibékülést nyíltan elutasította és dühösen távozott. A találkozó végén Dunya kijelentette, hogy soha többé nem akarja látni Luzsint.

3.

A családi összetartás érzése újra erősödött, miután Dunya könnyek között bocsánatot kért bátyjától, amiért egy ilyen emberhez akart hozzámenni. Razumihin eufórikus hangulatban osztotta meg terveit egy közös könyvkereskedés alapításáról, mely nagy hasznot ígért. A család boldogsága azonban megingott, amikor Raszkolnyikov hirtelen kijelentette, hogy elhagyja őket örökre. Családtagjai megdöbbentek, de Razumihin megnyugtatta őket, mondván, ez még a betegség következménye, és hamarosan elmúlik.

4.

Raszkolnyikov Szonya otthonába látogatott, ahol a lány igen szegényes körülmények között élt. A diák együttérzett a helyzetével, mégis szemrehányásokat tett neki azzal kapcsolatban, mi történne testvéreivel, ha Katyerina meghalna és ő is megbetegedne. A beszélgetés során Raszkolnyikov észrevett egy Bibliát és megkérte Szonyát, hogy olvassa fel neki Lázár feltámasztásának történetét.

Bevallotta, hogy megszakította a kapcsolatot családjával, és azzal búcsúzott el, hogy ha másnap találkoznak, elárulja, ki ölte meg Lizavetát, aki életében a lány barátnője volt. Ami arról nem tudtak, Szvidrigajlov a szomszéd szobában hallgatózott és végighallgatta a beszélgetésüket.

5.

Másnap Raszkolnyikov Porfirij vizsgálóbíróhoz látogatott. Emlékeztette a bírót arra, hogy korábban jelezte, ki akarja hallgatni őt. Porfirij azonban másra gondolt, és elkalandozott a pszichopatológia és régi bűnügyek felől, közben pedig célozgató megjegyzésekkel illette a diákot. Raszkolnyikov idegei egyre feszültebbek lettek, végül kijelentette, hogy tartóztassák le, ha vádolni akarják, de ne játsszanak vele. A vizsgálóbíró azonban nem ezt tervezte, megemlítette, hogy tudja Raszkolnyikov előző napi látogatásáról az Ivanovnáék lakásán, és hogy van egy „meglepetése” számára a szomszéd szobában.

6.

A drámai pillanatban kicsapódott az ajtó, és berohant Mikolaj, a festőinas. Úgy tűnt, a vallatások már nagyon megviselték, mivel a földre rogyva bevallotta a gyilkosságot. Porfirij tervét meghiúsítva gyorsan elbocsátotta Raszkolnyikovot azzal, hogy várja majd vissza. Nem sokkal Raszkolnyikov hazatérése után egy férfi jelent meg nála, aki az előző napi rágalmazónak bizonyult.

A látogató elmondta, hogy jelen volt Raszkolnyikov előző napi látogatásánál az Ivanovnáék házánál, és ő jelentette fel Porfirijnál. Azonban miután hallotta, hogy a vizsgálóbíró milyen alaptalan vádakat fogalmazott meg, megbánta tettét és bocsánatot kért Raszkolnyikovtól.

Ötödik rész

1.

Luzsin továbbra sem tudott beletörődni a vereségbe és elhatározta, hogy visszaszerzi Dunyát. Lebezjatnyikovval együtt lakott, akik a néhai Marmeladov család szomszédságában éltek. A halotti tor napján Luzsin magához hívatta Szonyát és átadott neki egy tízrubelest, kérve, hogy mentse fel őt az anyja előtt a megjelenés kötelessége alól. Lebezjatnyikov, aki korábban már többször kérte Luzsint, hogy csatlakozzon a kommuna eszméihez és maga is progresszív nézeteket vallott, kezdetben nem helyeselte a túlzott adakozást, de végül megérintette Luzsin jócselekedete.

2.

Katyerina mindent megtett, hogy méltóképpen búcsúztassa el elhunyt férjét, azonban a torra leginkább csak a társadalom pereméről származó részegek és szegények jöttek el, míg az előkelőbb rétegből senki sem vett részt a gyászszertartáson. A helyszínen kívül csak két értelmes ember volt jelen: Raszkolnyikov és Lippewechsel, a német származású háziasszony. Katyerina és Lippewechsel között korábban sosem volt jó viszony, ami a toron gyorsan nyílt konfliktushoz vezetett.

3.

Az események tettlegesség felé haladtak, amikor Luzsin lépett be a szobába és rögtön bejelentette, hogy miért érkezett: nyilvánosan meggyanúsította Szonyát, hogy az adományozott tízrubelesen felül eltulajdonított még egy százrubelest is tőle. Katyerina nem hitt a vádaknak, és kifordította lánya zsebeit, ahol azonban előkerült az ominózus bankjegy.

Ekkor jelent meg Lebezjatnyikov, aki az ajtóból figyelte az eseményeket, és tisztázta Szonyát, elmondása szerint szobatársa a lány tudta nélkül rejtette el a pénzt a zsebében. Raszkolnyikov rögtön rámutatott Luzsin szándékára: így próbálta befeketíteni Szonya és saját maga kapcsolatát, hogy bebizonyítsa Dunya előtt az igazát.

4.

Az incidens után Szonya hazasietett, Raszkolnyikov pedig követte. Emlékeztette őt az előző napi ígéretére, majd felfedte előtte a titkát. Bár többször is próbálkozott magyarázatokkal, mindig rájött, hogy szavai nem tükrözik a valóságot. Szonya azt javasolta neki, hogy bűnbánatot tartson, és önként jelentkezzen a rendőrségen. Ha így tesz, ő megígérte, hogy rendszeresen látogatni fogja a börtönben, és akár Szibériába is követi őt.

5.

Váratlanul Lebezjatnyikov rohant be a szobába, zihálva közölte, hogy Katyerina megőrült. Az utcákon jár a gyerekeivel, koldul, és arra kényszeríti őket, hogy énekeljenek és táncoljanak. Azonnal elindultak utánuk, hogy személyesen győződjenek meg a hír sajnálatos valóságtartalmáról. Végül egy rendőr vetett véget Katyerina őrjöngésének.

Az asszony már halálán volt, szájából vér ömlött. Járókelők segítségével Katyerinát Szonya lakására vitték, ahol nem sokkal később elhunyt, ezzel csatlakozva férjéhez a túlvilágon. A gyászt Szvidrigajlov szakította meg, aki félrevonta Raszkolnyikovot, és biztosította, hogy a felajánlott tízezer rubellel hajlandó támogatni az elhunyt családját. Amikor Raszkolnyikov megkérdezte, miért teszi ezt, Szvidrigajlov Raszkolnyikov délutáni szavaival válaszolt, hozzátéve, hogy tisztán hallotta a beszélgetésüket Szonyával.

Hatodik rész

1.

A következő napokban Raszkolnyikovra mintha sűrű köd telepedett volna, gyakran elvesztette a realitásérzetét. Egy délután Razumihin látogatta meg, elmondva, hogy ő és a nők már többször keresték, de soha nem találták otthon. Aggodalmukat fejezte ki Raszkolnyikov felől. A látogatás során Razumihin megemlítette, hogy Dunya reggel egy felkavaró levelet kapott valakitől.

Raszkolnyikov megnyugtatta barátját, rábízta anyját és Dunyát, megígértette vele, hogy gondoskodik róluk. Biztosította Razumihint arról, hogy jóképű és szimpatikus férfi, akire Dunyának szüksége van.

2.

Razumihin éppen távozni készült, amikor Porfirij vizsgálóbíró érkezett. Azt mondta, bocsánatot kérni jött, és le szeretné zárni a számára is kínos nyomozást. Hosszas magyarázat után elárulta, hogy Mikolaj mindent bevallott, de hirtelen fordulattal ismét Raszkolnyikovot nevezte meg mint a bűnös. Porfirij biztos volt a meggyőződésében és kijelentette, hogy két napon belül letartóztatja, hacsak Raszkolnyikov nem tesz beismerő vallomást a rendőrségen.

3.

A vizsgálóbíró távozása után Raszkolnyikov is elindult. Szvidrigajlovhoz ment, hogy megtudja, mennyit tud róla és mennyit árult el eddig. A férfit végül egy olcsó, lerobbant vendéglőben találta meg. Szvidrigajlov látszólag értelmetlenül beszélt, de valójában pontosan tudta, mit csinál. Raszkolnyikov rájött, hogy nem tud vele érdemben kommunikálni, és már távozni készült, amikor Szvidrigajlov felajánlotta, hogy elmeséli neki az élete történetét.

4.

Szvidrigajlov vidéki nemesként született, majd Pétervárra költözött. Hamiskártyás volt, és jelentős adósságokat halmozott fel, amelyekből Marfa mentette ki, ezért vette el feleségül. Amikor Dunya hozzájuk került, a lány nagyon megtetszett neki, és felajánlotta neki, hogy pénzéből utazzanak Amerikába és kezdjenek új életet.

Marfa azonban leleplezte őt és elkergette Dunyát. Felesége halála után Szvidrigajlov újra a városba költözött, és néhány hét alatt már egy tizenhat éves kislányt szemelt ki magának menyasszonyul. Raszkolnyikov azonban érezte, hogy Szvidrigajlov továbbra is terveket sző húgával kapcsolatban.

5.

Valóban, Szvidrigajlov Dunyával találkozót beszélt meg saját lakásán, amiről az a bizonyos levél szólt. Mindent előkészített, Szonya és a háziasszony nem tartózkodott otthon, a szobát pedig kulcsra zárta. Amikor kettesben maradtak, mindent elárult Dunyának.

Felfedte Raszkolnyikov bűnét, de rögtön felajánlotta, hogy pénzével és befolyásos barátaival útleveleket szerez nekik, hogy Amerikába szökjenek, feltéve ha Dunya az övé lesz. A lány visszautasította az ajánlatot, és hogy megakadályozza az erőszakot, pisztollyal fenyegette meg Szvidrigajlovot. Lőtt, de mellélőtt, majd eldobta a fegyvert. A férfi csalódottan adta át neki a kulcsot, és hagyta távozni.

6.

Szvidrigajlov felvette a pisztolyt, majd átment Szonyához, ahol jelentős adományt nyújtott át neki. Még aznap este meglátogatta menyasszonyát, és minden maradék pénzét a lány családjának adta. Ezután, a dühöngő vihart figyelmen kívül hagyva, elindult tovább. Egy útmenti fogadóban szállt meg, aludt egy keveset, majd hajnalban tovább folytatta útját. Egy park felé igyekezett, de útközben egy őrtoronyba botlott. Megállt, és az elképedt őr szeme láttára főbe lőtte magát.

7.

Raszkolnyikov aznap meglátogatta édesanyját. Bár a gyilkosságról nem szólalt meg, felhívta figyelmét arra, hogy a következő napokban nem tudnak majd találkozni. Anyja szótlanul megértette és elfogadta ezt.

Otthonában Dunya fogadta, aki már tudott mindenről, és attól tartott, hogy bátyja öngyilkosságot követ el. Ő is arra ösztönözte Raszkolnyikovot, hogy adja fel magát a rendőrségen. Raszkolnyikov végül nem ellenkezett tovább, megígérte, hogy még aznap megteszi, majd megölelte húgát.

8.

Utolsó útján Raszkolnyikov Szonyához is ellátogatott, aki egy ciprusfa keresztet adott át neki. A kereszt a fogságban viselt szenvedéseire fog emlékeztetni. Ezt követően elindult a kapitányságra, Szonya a távolból követte.

Az épületben a főhadnagyba ütközött, aki elnézést kért a múltkori udvariatlanságáért. Hosszú monológjából Raszkolnyikov megtudta, hogy Szvidrigajlov meghalt. Ezt követően a kapuban Szonya szemrehányó tekintetével találkozott. Ez végül megtörte őt, visszatért a szobába, leült, és mindent bevallott a felügyelőhelyettesnek.

Epilógus

1.

Raszkolnyikov tárgyalása gyorsan és zökkenőmentesen zajlott le. A vádlott nem tagadta a vádakat, részletesen elmagyarázva tetteit. Az elrejtett zsákmányt is megtalálták pontosan ott, ahol az elkövetés napján elrejtette. A bíróság ezt enyhítő körülményként értékelte, így végül Raszkolnyikovot csupán nyolc év kényszermunkára ítélték.

Büntetését az omszki büntetőtáborban tölti. Szonya, ígéretéhez hűen, követte őt Szibériába és leveleiben rendszeresen tájékoztatta a diák rokonait az ottani eseményekről. Dunya és Razumihin házasságot kötöttek és terveik között szerepelt, hogy idővel ők is Szibériába költöznek. Pulherija soha nem tudta meg, mi történt fiával; az asszony nem sokkal később megbetegedett és elhunyt.

2.

Raszkolnyikov nehezen viselte a fogságot. Nem a kemény bánásmód, hanem a belső kételyek gyötörték, hogy miért tekintik bűnösnek cselekedetét. Rabtársai távolságtartóak voltak vele szemben. Egészségi állapota miatt egy időre kórházi kezelésre szorult, ahol Szonya folyamatosan mellette állt.

A lányt mindenki szerette a táborban; varrónőként dolgozott és a fogvatartottak levelezését is intézte. Gyógyulása után egy nap az Irtis folyó partján üldögélt, amikor Szonya mellé lépett. Ekkor köztük kialakult kölcsönös szerelem erőt és reményt adott nekik a hátralévő időre, hogy újrakezdhessék az életüket.