Füst Milán: A feleségem története olvasónapló * Olvasónaplóm 2024

Milán Füst, a magyar líra kiemelkedő alakja, sajátos módon ötvözte a szecesszió és az avantgárd modernség elemeit. Míg lírai műveiben a korai 20. század újító szellemét tükrözi, addig epikus alkotásaiban a 19. századi lélekábrázoló realizmus hagyományait követi. Füst munkásságában jelentős hatást gyakorolt Tolsztoj, akinek eszményei nyomán formálta meg saját világképét. Esztétikai szemléletében pedig Shakespeare áll a középpontban, mint az irodalmi mesterség legfőbb művelője.

Füst Milán: A feleségem története olvasónapló

Milán Füst regénye, A feleségem története (1942), hosszas, hétéves munka eredményeként született meg. A narratíva központi alakja Störr Jakab, a holland hajóskapitány, aki saját házasságának történetét meséli el.

A regény már az elején bevezeti az olvasót Störr gyanújába, miszerint felesége megcsalja, kiemelve saját fizikai adottságait: „Hat láb és egy hüvelyk magas ember vagyok s kétszáztíz font, tehát valóságos óriás…”. A történet az első világháború utáni időszakban játszódik, amikor Störr megismerkedik Lizzyvel, a törékeny francia tanítónővel, akit később el is vesz feleségül.

A kapitány elbeszélése a házasság krónikájaként szolgál, amely végül válással és a feleség halálával zárul. Störr egy parisi találkozás után rádöbben, hogy Lizzy halott, és ez a felfedezés arra készteti, hogy újraértékelje életük együtt töltött idejét.

A történet végén a kapitány arra a meggyőződésre jut, hogy felesége volt élete legfontosabb kapcsolata, és ígéretet tesz önmagának, hogy a „jelenés” újabb feltűnésére vár, mert másra már nem érdemes élnie.

Milán Füst regénye, A feleségem története, az emberi lét fenségét és kicsinységét tárja fel az olvasó előtt. A mű főhőse, Störr Jakab, a világot egyben rejtélyként, csodaként és pokolként éli meg. Füst művészi szemléletét jól tükrözi az erkölcsi és esztétikai választások közötti konfliktus: míg az erkölcsi lény az igazságot keresi, addig az esztétikai lény a boldogságra törekszik, ami együttvéve a személyiség széthasadásához vezet.

Störr élete során felismeri ezt az ellentétet, és próbál szembenézni vele. Ebből a belső küzdelemből válik ki a bölcselkedő férfi, aki rádöbben, hogy elveszítette az édent, és ezt, legalábbis virtuálisan, megpróbálja visszaszerezni.

A feleségem története című regényében Milán Füst egyedi nyelvi megközelítést alkalmaz, amely szorosan illeszkedik a főszereplő, Störr Jakab karakteréhez. Habár a kapitány időnként költői kifejezéseket használ, és felesége humorosan még költőnek is nevezi, a regény nyelve mégsem tekinthető hagyományos irodalmi nyelvnek.

Inkább az élőbeszédhez áll közel a szabálytalanságaival, lazább szerkezetével és a hétköznapi nyelvi regiszterekből is merítő szóhasználatával, amelyek az elbeszélés spontaneitását és „kimunkálatlanságát” sugallják. Ez a stílus jelenik meg a gyakran beiktatott közvetlen kommentárokban és az önkorrekciókban is, amelyek elterelik a figyelmet a cselekményszövés mögötti tudatosságról, tovább erősítve a narratíva közvetlen és személyes hangvételét.