Ibsen: Solness építőmester olvasónapló * Olvasónaplóm

Szereplők:

Halvard Solness (építőmester)
Aline Solness (a felesége)
Herdal doktor (háziorvos)
Knut Brovik (építész, Solness asszisztense)
Ragnar Brovik (a fia, rajzoló)
Kaja Fosli (az unokahúga, könyvelő)
Hilde Wangel

Henrik Ibsen „A Solness építőmester” című drámája az író késői korszakának kiemelkedő, ám rendkívül összetett alkotása. Ez a három felvonásból álló lélektani dráma a szimbolizmus dominanciáját mutatja. Ibsen művei a 19. századi európai irodalom fejlődési ívét követik, a romantikától a realista társadalomkritikán át a szimbólumalkotásig. Alkotásai főképp az eszmény és a valóság, a realitás és az illúzió összeütközését járják körül.

Élete során küzdött a hazugságok, a kompromisszumok és az önbecsapások ellen. „A Solness építőmester” mű a szerző önéletrajzi vonatkozásait is felvonultatja, tükrözve Ibsen félelmét az ifjabb generációktól és késői szerelmi érzelmeinek hatásait. A hős, Solness és a témájának messianisztikus jellege is kiemelendő. Solness fejlődési íve – az építésztől, aki magas tornyú templomoktól az emberi otthonok építéséig, majd a tornyos házakig jut – párhuzamba állítható Ibsen saját írói utazásával, amely az epikus daraboktól a realista prózai műveken át, a késői korszak szimbolikus költői realizmusáig ível.

Ibsen: Solness építőmester olvasónapló

Solness építőmester bűntudattal küzd egy régi tragédia kapcsán. Fiatal korában feleségével, Aline-nal annak gyermekkori otthonában élt, amely nem felelt meg Solness ízlésének, annak ellenére, hogy Aline számára a ház kedves emlékeket őrzött.

Solness titokban azt remélte, hogy a ház leég, így elkerülhető lenne, hogy ott kelljen élniük. Észrevett egy repedést a kéményen, de a javítást mindig elhalasztotta.

Végül bekövetkezett a tragédia, amit Solness vágyott, ám a tűz nem a kémény hibájából keletkezett. Ennek ellenére Solness később magát hibáztatta a történtekért, hiszen felesége mély bánatot és a gyerekek halálát is közvetett módon a tűz okozta.

Míg a ház égett, Aline megfázott a hideg éjszakában. A gyerekeknek semmi baja nem történt, de Aline, aki felelősségteljes nőként gyakran vállalt magára alaptalan felelősségeket, úgy döntött, hogy betegen is szoptatja őket. A gyerekek elkapva anyjuk betegségét, végül belehaltak.

Solness építőmester a leégett ház helyére új otthonokat épített, melyek révén ma már ő számít az egyik legelismertebb építésznek. Meggyőződése, hogy rendkívüli tehetségét magától Istentől kapta, és hogy az ő feladata a legkiválóbb építész lenni, aki olyan otthonokat teremt, ahol családok élnek és gyerekek nőnek fel.

Solness úgy véli, hogy hírnevéért nagy árat fizetett: saját boldogságával és családjával. Úgy érzi, ezt a sorsát senki sem veheti el tőle, hiszen ezt az árat már megfizette.

Tíz évvel ezelőtt még egy templom tornyára is felmászott, hogy ezt a kérdést közvetlenül Istennel megvitassa.

Solness építőmester nem támogatja Ragnart, tanítványát és segédjét az önállósulásban, mert attól tart, hogy a fiatal férfi túlszárnyalja majd őt. Ragnar apja utolsó kívánságaként kérte Solnesst, hogy segítse fiát egy önálló építkezés megvalósításában, ám Solness megtagadta ezt a segítséget, és az öreg ember meghalt anélkül, hogy Solness jó szavait hallhatta volna fiáról.

Solness tovább bonyolítja a helyzetet Ragnar menyasszonyával, Kajával kapcsolatban is. Hazudik a lánynak, azt állítva, hogy Ragnar nem hagyhatja el a munkahelyet, mert akkor Kaja is távozna, holott őt itt kell tartania, mert szereti. Valójában ez csak ürügy, mert Solness valójában Ragnar tehetségére van szüksége, és ezért akarja őket mindketten maga körül tartani.

Solness építőmester a városban, ahol Hilda él, építette meg utolsó templomát. A toronycsúcsra felhelyezett koszorút maga vitte fel az épületre mászva, ami mély benyomást tett Hildára.

Egy estén, amikor Solness Hildáéknál vendégeskedett, többször is megölelte és megcsókolta a lányt, és ígéretet tett neki, hogy tíz év múlva egy „Narancs” nevű királyságot ad neki, amelyben Hilda lesz a hercegnője.

Ma Hilda felháborodva állapítja meg, hogy Solness nem emlékszik az említett eseményre. A lány az ígéret behajtása végett érkezett, és beszélgetéseik során kölcsönösen megkedvelték egymást. Hilda, aki mindössze 22 éves, olyan, mintha Solness gyereke lenne – még a gyerekszobában is helyet kapott. Solnesset rábírták, hogy bízzon a lányban, és még Hilda furcsa történetét is elhitték, hogy a lány ne legyen sértődött, annak ellenére, hogy semmire sem emlékszik; Solness meggyőzte magát arról, hogy az esemény valóban megtörtént.

Solness építőmester nem kíván elszakadni Hildától, tovább álmodozik a királyságról, amelybe senki mást nem enged be. Hilda viszont szerelmes Solnessbe, és bár tudja, hogy az építész házas, ez nem jelent számára akadályt. A férfi iránti rajongása miatt elhagyta családját, és senki mást nem szeret igazán.

Hilda rábírja Solnesst, hogy írjon pozitív jellemzést Ragnar öreg apjának, Broviknak, hogy az boldogan távozhasson az élők sorából. Miközben Solness elismeri, hogy félt Ragnar fiatalságától, Hilda ráveszi, hogy ismét másszon fel a toronyba.

Ezalatt Ragnar, akinek apja halála után csalódottsága nőtt, mivel nem kapott kedvező híreket róla, és menyasszonya, Kaja bejelenti neki, hogy bár Solness elküldte őt a szolgálatából, nem tudja otthagyni, mert szereti, haraggal viszi a koszorút Solnessnek.

Hilda azt állítja, hogy Solness gyáva és nem mer felmászni, ezzel még inkább ráerősítve a mászás szükségességét. Amikor Solness a torony tetejére ér, és Hilda biztatására sikongat, elveszíti egyensúlyát és lezuhan. A kövekre esve halálos sérüléseket szenved, és életét veszti.