Jókai Mór: Fekete gyémántok olvasónapló * Olvasónaplóm 2024

A regényben két üzletember feszült versengése áll a középpontban: Berend Iván, a bondavölgyi kis bányaüzem vezetője, valamint Kaulmann Félix, egy részvénytársaság feje. Kaulmann célja, hogy minden eszközzel – elsősorban Sámuel apát támogatásával – megszerezze Berend üzemét, valamint a környékbeli földbirtokot, amely a Bondaváry grófok tulajdonában van. Berend, aki kimagasló képességekkel és nagy intelligenciával bír, példamutató módon vezeti kis üzemét, ám a Kaulmann-féle hatalmas túlerővel szemben hamar kudarcot vallana, ha egy váratlan, romantikus fordulat nem avatkozna közbe.

A történet elején Kaulmann Félix Bécsbe csábítja a gyönyörű munkáslányt, Evilát. Ezt követően Evila vőlegénye, Szaffrán Péter – aki szintén Berend üzemében dolgozik – dühében felrobbantja Kaulmann társaságának tárnáit. Az eset a részvénytársaság összeomlásához vezet, és az égő szénréteg megfékezésére végül csak Berend Iván úttörő találmánya nyújt megoldást.

A drámai végkifejlet előtt számos romantikus és izgalmas fordulat színesíti a történetet. A pesti társasági élet jelenetei, Berend Iván társasági sikerei, a Bondaváry család sorsának alakulása, Evila életének fordulatai, valamint Kaulmann Félix és Sámuel apát vagyonra törekvő machinációi mind hozzájárulnak a történet mozgalmasságához.

Szereplők

Berend Iván: a Bonda-völgyi kőszénbánya tulajdonosa, természettudós;
Evila (később Eveline): kezdetben kőszénhordó munkáslány Berend Iván bányájában;
Jánoska: Evila nyomorék öccse;
Szaffrán Peti: kezdetben Evila vőlegénye;
Kaulman Félix: külföldi bankár;
Rauné Gusztáv: Félix embere, bányamérnök;
Theudelinda grófnő: Bondavár úrnője;
Mahók tiszteletes: Bondavár katolikus papja;
Sámuel apát;
Tibald gróf: Bondavár ura;
Angela grófnő: Tibald gróf unokája;
Ödön gróf: Theudelinda grófnő unokaöccse;
Salista őrgróf: Ödön gróf barátja;
Belényi Árpád: Berend Iván fogadott fia, zongoraművész;
Csanta uram: görög kereskedő;
Waldemar herceg: kezdetben Angela grófnő jegyese.

Helyszínek

Bonda-völgyi bánya, Bondavár, Bécs, Pest, Párizs

Jókai Mór: Fekete gyémántok olvasónapló

1. rész: Mielőtt ember lett volna a Földön

A regény filozofikus hangvételű nyitánya az ember előtti Föld világát idézi meg. Képzeletbeli jelenetek sorával mutatja be az ősidőket, amikor a bolygónk még érintetlenül létezett. Az akkori élőlények maradványai ma kőszénrétegek formájában húzódnak a talpunk alatt, emlékeztetve arra, hogy az emberi civilizáció ennek a régi világnak a pusztulásával kezdődött.

2. rész: Mikor már nem fér el az ember a Földön

Jókai sajátos szemléletében őseink nem a majomból fejlődtek ki, hanem kezdetben barlangokban élő, kannibál életmódot folytató lények voltak. Ez az ősember hosszú ezredeken át, a tudomány és az alkotás révén vált a Föld urává. Az emberiség térnyerésének története azonban egyre inkább felveti a kérdést: meddig tud az ember alkalmazkodni a saját maga által átalakított világhoz?

Egy fekete táj

A történet innentől veszi kezdetét, a sötét és zord Bonda-völgy bányáinál. A főhős, Berend Iván, a bánya 30 év körüli tulajdonosa, a munkásokkal együtt dolgozik a tárnák mélyén. Berend nemcsak vezető, hanem a nehéz munkákban is részt vállal, ezzel vívja ki az emberek tiszteletét. Egyik este, amikor hazatér, meghallja, ahogy egy munkáslány gyönyörű, tót népdalt énekel – ez a jelenet különös érzékenységgel hozza közel az olvasót a karakterhez és a bányavidék életéhez.

A fekete gyémántok rabja

Berend Iván magányos, az életét teljesen a munkájának szenteli. Szabadidejében vegytani kísérleteket végez, hogy megoldást találjon a bányák legnagyobb veszélyeire: a zuhatarra és a vihederre. Ezek a lobbanékony bányagázok a szénrétegek alatt rejtőznek, és könnyen tüzet okozhatnak. Berend célja nemcsak a bánya biztonságosabbá tétele, hanem a bányászat forradalmasítása is. A fekete gyémánt, a szén, számára egyszerre jelent kihívást, veszélyt és reményt.

A másik fekete gyémántok

Berend Ivánt képtelenül fogva tartja az aznap este hallott tót népdal. A melankolikus dallam úgy megragadja, hogy másnap elhatározza, megkeresi az énekest. Így találkozik Evilával, a gyönyörű, nagy fekete szemű, mindössze 16 éves munkáslánnyal, aki azonnal rabul ejti a szívét. Iván hamarosan utánajár a lány hátterének: Evila árva, aki egyedül neveli nyomorék öccsét. Meghatódva a lány sorsán, Iván a bérfizetéskor kétszeres juttatást ajánl neki. Evila azonban elutasítja a felajánlást, attól tartva, hogy a bánya dolgozói félreértelmeznék a gesztust, és azt hinnék, hogy ő Iván szeretője. A bánya tulajdonosának érzelmei azonban egyre mélyülnek, és alig egy hét múlva feleségül kéri a lányt. Evila azonban visszautasítja – már van vőlegénye.

Az emberevő

Iván nem hagyja nyugodni a gondolat, hogy ki lehet Evila vőlegénye. Kideríti, hogy az nem más, mint az egyik legszorgalmasabb munkása, Szaffrán Péter, akit a munkások között „emberevő” gúnynéven emlegetnek. Iván beszélgetést kezdeményez Péterrel, aki elmeséli, honnan ered a gúnynév: évekkel korábban hajótörést szenvedett, és az életben maradás érdekében a társai között egy gyereket kellett elfogyasztaniuk. Ez az élmény azóta is kísérti.

Iván azt tanácsolja Péternek, hogy házasságot kössön Evilával, mert az talán segít megszabadulni a múlt árnyaitól. Annak érdekében, hogy ösztönözze Pétert, megígéri neki, hogy a házasságkötés után tárnalegénnyé lépteti elő, és házat is biztosít a számára. Ezzel a lépéssel Iván azt reméli, végleg el tudja engedni Evilát.

Visszavonulás

Az érzelmektől megviselt Iván úgy dönt, távolságot tart a munkásaitól. Hirdetést ad fel egy tárnafelügyelői állásra, hogy ne kelljen napi szinten érintkeznie velük. Így reméli, elkerülheti Evilával való találkozásait is, és a saját érzelmi terheit könnyítheti. Az események sodrában azonban egyre világosabbá válik: Iván nemcsak Eviláért, hanem a bányában dolgozókért és azok életéért is felelősséget érez.

A Pénzcsináló

A tárnafelügyelői állásra érkező hirdetés két jelentkezőt vonz: Kaulmann Félixet, Iván egykori ismerősét, és Rauné Gusztávot. Míg Rauné az állásra pályázik és el is nyeri azt, Félix más szándékkal érkezik. Üzleti ajánlatot tesz: felvásárolná a teljes Bonda-völgyet, hogy hatalmas ipari konglomerátumot hozzon létre, amelynek Iván lenne a főigazgatója. Félix az együttműködést kölcsönösen előnyösnek tünteti fel, de Iván hajthatatlanul elutasítja az ajánlatot. Félix figyelmezteti, hogy így is eléri majd a célját. Miközben Félix Iván ablakából figyeli a fizetésért gyülekező munkásokat, tekintete Evilán állapodik meg.

Doktor úr

Iván körbevezeti Félixet és Raunét a telepen. Séta közben észreveszik, hogy Szaffrán Péter erőszakoskodik Evilával. Iván nem akar beavatkozni, de Félix másképp dönt. Előbb csak annyit kér Ivántól, hogy ha jelez, szólítsa „Doktor úrnak”. Félix közelebb lép Szaffránhoz, és számon kéri, hogy katonaköteles-e. Péter azt válaszolja, hogy fegyverképtelen. Félix ezután int Ivánnak, aki a megbeszéltek szerint „Doktor úr!”-nak szólítja. Félix ezt kihasználva megfenyegeti Szaffránt, hogy mint orvos megvizsgálja, valóban alkalmatlan-e a katonai szolgálatra. Péter megijed, és az erdőbe menekül.

Félix eközben beszédbe elegyedik Evilával, aki elmeséli, hogy Péter azért bántotta, mert nem tudja elviselni Evilának a nyomorék öccsét. Félix felajánlja a segítségét: elmondja, hogy Bécsben van egy intézet, ahol meggyógyíthatják a fiút. Evila reménykedni kezd, és elhatározza, hogy Félixszel tart Bécsbe.

Mielőtt elindulna, az erdőben felkeresi vőlegényét, hogy elbúcsúzzon tőle. Ott azonban azt látja, hogy Péter egy mulatozás közben egy másik lánnyal csókolózik. A csalódott lány végleg elhatározza magát. Másnap Iván Szaffrán Pétertől értesül a történtekről: Félix elszöktette Evilát Bécsbe. A hír nemcsak megrázza Ivánt, hanem újabb konfliktusokat is elindít a Bonda-völgyben.

Theudelinda grófnő

Bondavár úrnője, az 58 éves Theudelinda grófnő különös események miatt nyugtalan. Éjszakánként úgy érzi, hogy elhunyt rokonai kísértik: a kripta felől hangos mulatozás hangjai szűrődnek fel, amelyeket nem tud megmagyarázni.

Az album és lakói

A grófnő elsőként Mahók tiszteletestől kér segítséget, ám a pap, ahelyett hogy papi hatalmával megtisztítaná a kastélyt, megijed és elmenekül. Ezt követően Sámuel apáthoz fordulnak, akit Theudelinda grófnő titokban csodál. Olyannyira, hogy külön albumot vezet azokról a férfiakról, akik sima arcúak – sem szakállat, sem bajuszt nem viselnek –, s az apát fényképét is itt őrzi.

Sámuel apát megérkezik Bondavárra, és gyorsan kideríti, hogy a kísérteties hangoknak semmi természetfeletti alapja nincs. Valójában a cselédség és azok szeretői tartanak titkos mulatozásokat a kriptában. A leleplezés után a cselédek mind elmenekülnek, a grófnőt teljesen magára hagyva a hatalmas kastélyban. Az apát tanácsot ad: költözzön Pestre, és rendezzen társas összejöveteleket, hogy megszervezze a hazai értelmiség és arisztokrácia találkozóit. A grófnő örömmel fogadja az ötletet, és elhatározza, hogy új életet kezd a fővárosban.

A kellemetlen ember

Berend Iván is segít a grófnőnek a költözésben, de a grófnő hamarosan „kellemetlen ember”-nek titulálja őt. Ennek oka Iván ateizmusa és a természettudomány iránti elkötelezettsége, amelyek ellentmondanak Theudelinda grófnő konzervatív világnézetének. Az úrnő szemében Iván zavaró figura, aki nem illik bele a régi arisztokrácia által elképzelt világképbe.

Sublimior mathesis

Ebben a fejezetben tárul fel az olvasó előtt Kaulmann Félix és Sámuel apát közös összeesküvése, amely a Bondaváry-birtok megszerzésére irányul. Az apát ravasz stratégiával elérte, hogy Theudelinda grófnő elhagyja Bondavárt, így Félix akadálytalanul megvásárolhatja a grófnő földjeit. Félix azonban saját, személyes terveket is dédelget: művésznővé akarja formálni Evilát, majd feleségül veszi, hogy a nő bájait felhasználva előnyöket szerezzen üzleti tárgyalásain.

Sámuel apát nem csupán támogatója, hanem közvetlen haszonélvezője is Félix üzleti törekvéseinek. Az apát tanácsot is ad Félixnek: ha Evilára már nem lesz szüksége, költözzön Párizsba, ahol a házasságot csak akkor ismerik el törvényesnek, ha helyben is megkötik a polgári szerződést. Ez a kibúvó lehetővé tenné Félix számára, hogy később megszabaduljon a lánytól, ha az akadályozná terveit. Az apát célja világos: Félix sikereiből származó anyagi előnyökkel az egyházi ranglétrán kíván előrejutni.

Soirees Amalgamantes

Berend Iván meglepetésére levelet kap a Magyar Tudományos Akadémiától, amely arról értesíti, hogy levelező taggá választották, és felkérik, hogy tartson székfoglaló beszédet Pesten. Iván nem érti, hogyan kerülhetett az akadémia látókörébe, de hamarosan kiderül, hogy a háttérben Sámuel apát áll. Bár Iván ezt kezdetben jóindulatú gesztusnak tekinti, az apát valódi szándékai homályban maradnak.

Iván megtartja székfoglalóját, és már készül visszatérni Bondavölgybe, amikor az apát megpróbálja maradásra bírni. Épp kibúvót keres, hogy elutasítsa a meghívást, amikor váratlan levelet kap. A levél tartalmát az olvasó még nem ismeri meg, de annyi bizonyos: az elolvasása után Iván beleegyezik, hogy részt vegyen Theudelinda grófnő estélyén. Az események további fordulatokat ígérnek, miközben az apát és Félix tervei egyre inkább szorításba hozzák Ivánt.

Iván felolvasása: Milyen lehet az éjsarki másvilág?

Berend Iván székfoglaló beszédét a delejesség témájában tartja meg, költői, filozofikus hangvételű előadása pedig nagy hatást gyakorol a hallgatóságra. Az eseményen megismerkedik Angela grófnővel, egy bámulatosan szép, de hiú fiatal nővel, aki azonnal érdeklődést mutat Iván iránt. Angela Tibald gróf egyetlen unokája, ám nem Bécsben, nagyapjával él. A grófnő Pestre menekült, hogy elkerülje a házasságot, amelyre nagyapja kényszeríteni akarja. Kijelölt vőlegényét, Waldemar grófot, szívből gyűlöli.

A mágneses lovag

Iván hamarosan a pesti társasági élet középpontjába kerül, ahol „mágneses lovag” néven kezdenek hivatkozni rá, elismerve intelligenciáját és karizmatikus fellépését. Angela grófnő egyre inkább vonzódik hozzá, és ez a társaság számára is nyilvánvalóvá válik. Egy beszélgetés során azonban Iván magára haragítja a grófnőt, amikor arra próbálja rávenni, hogy béküljön ki nagyapjával. Angela sértve érzi magát, és kijelenti, hogy Iván jelenléte már terhes számára. Angela egyik rokona, Ödön, felajánlja, hogy segít eltávolítani Ivánt, és a grófnő beleegyezik.

Ödön több alkalommal próbálja nevetségessé tenni Ivánt különféle programokkal, ám Iván minden helyzetből győztesen kerül ki. Egy ilyen próbálkozás alkalmával rókavadászatra hívják, abban bízva, hogy Iván nem tud jól lovagolni. A vadászat során azonban Angela lovasbalesetet szenved, és Iván életmentőként avatkozik közbe, megmentve a grófnőt a biztos haláltól.

Ez az eset teljesen új helyzetet teremt. Angela érzi, hogy lekötelezettje lett Ivánnak, és minden erejével próbál szabadulni az érzéstől, mégis képtelen tagadni, hogy mély érzelmeket táplál iránta. Az események különös feszültséget hoznak a kapcsolatukba, amely a társaság figyelmének középpontjában áll.

Egy kis niaiserie

Ödön és társai újabb tervet szőnek, hogy eltávolítsák Berend Ivánt: megrendezett párbajt akarnak kiprovokálni, amelynek célja, hogy Iván kellemetlen helyzetbe kerüljön és távozzon. A terv azonban visszafelé sül el. Amikor Angela grófnő erkölcseire tesznek sértő megjegyzéseket Iván előtt, ő maga vállalja a párbajt, holott csupán segéd szerepét szánták neki. A társaság azt hitte, hogy tudósemberként Iván el fogja utasítani a kihívást, ezzel nevetségessé téve magát – ám Iván másként dönt.

A párbajra Iván és Salista őrgróf között kerül sor. Pisztolyokkal mérik össze erejüket, és Iván végül győztesen és sértetlenül kerül ki az összecsapásból, ezzel újra tiszteletet vív ki magának a társaságban.

3. rész: A harmincháromféle asszony

A történetben fény derül Iván pesti tartózkodásának valódi okára. Ez egy levél, amelyet Pestre érkezésekor kapott Belényi Árpádtól, fogadott fiától. Belényi, aki Bécsben zongoraművész, beszámol egy véletlen találkozásról Evelinnel – a korábbi Evilával –, aki most Kaulmann Félix felesége. A fiú leveléből kiderül, hogy Eveline bécsi élete korántsem boldog. Férje arra használja, hogy társasági kapcsolatai révén előnyös üzleteket kössön.

A levélből Iván azt is megtudja, hogy Eveline nagy hatást gyakorol Waldemar hercegre és Tibald grófra. Az idős gróf, aki Angelának, unokájának nagyapja, valószínűleg Eveline-nek akarja ajándékozni Angelának szánt bécsi palotáját, amennyiben Angela nem békül ki vele és nem tér haza.

Iván ezért marad Pesten: célja, hogy Angelát meggyőzze a békülésről. Nem akarja, hogy titkon szeretett nője, Evila – akit annak idején nem tudott megvédeni attól, hogy más férfi felesége legyen – most egy harmadik férfi szeretőjévé váljon. Ez a törekvés azonban nemcsak érzelmi, hanem társadalmi konfliktusokat is felszínre hoz, miközben Iván továbbra is kötelességtudóan küzd a saját eszméiért.

Kettőt „előre”

A párbaj második fordulójára karddal kerül sor, amelyben Berend Iván ismét győzelmet arat. A küzdelem után bevallja, hogy egykor huszárhadnagy volt, ami tovább fokozza Angela grófnő csodálatát és érzelmeit iránta. A grófnő már-már menthetetlenül szerelmes lesz Ivánba.

Adieu!

Győzelme után Iván úgy dönt, búcsút vesz a pesti társaságtól. A könnyes szemű Theudelinda grófnő meghatottan köszön el tőle, míg Angela grófnő egy sokatmondó kijelentéssel zárja: „Ha Iván elmegy, én is megyek.” A félreérthetetlen vallomást azonban Iván szándékosan másként értelmezi. Úgy reagál, hogy helyesli Angela döntését, miszerint visszatér nagyapjához Bécsbe. Angela mélyen megsértve és összetörve távozik. Rövid levelet ír Tibald grófnak, amely mindössze ennyit tartalmaz: „Adieu!”

A tizenharmadik próba

Tibald gróf, miután megkapja unokája búcsúlevelét, véglegesen elhatározza, hogy Angela helyett Eveline-re fordítja figyelmét és nagyapai szeretetét. Eveline boldogan fogadja el a gróf támogatását, aki díszes bécsi palotáját Eveline rendelkezésére bocsátja. Emellett az Operában állást szerez neki, amely tovább emeli Eveline társadalmi státuszát.

Tibald gróf jóváhagyja Theudelinda grófnő és Kaulmann Félix között megkötött szerződést is, amellyel a bondavári birtok hivatalosan Kaulmann tulajdonába kerül. Ez a fordulat végérvényesen lezárja Bondavár sorsát, miközben Eveline egy új, fényűző élet küszöbére lép.

Az előénekelt tallérok

Miután megszerzi a bondavári uralmat, Kaulmann Félix azonnal nekilát, hogy biztosítsa beruházási tőkéjét. Hamis tudományos hírt terjesztve igyekszik reklámozni a bondavári szenet: „Dr. Felicius” álnéven publikál egy tudományos cikket, amely azt állítja, hogy a szénben madárlábnyom-lenyomatokat találtak. Ez a hír nagy feltűnést kelt, és vonzza a befektetőket.

Kaulmann felkeresi a görög kereskedőt, Csanta Ferencet, hogy részvényeket vásároltasson vele. Csanta neve nem ismeretlen: ő volt az, aki egykor a Belényi család házát elárvereztette. E tragikus esemény után fogadta Iván Árpádot fiává, és támogatta tanulásában. Eközben a bondavári részvények értéke folyamatosan emelkedik, és Kaulmann üzleti terve egyre sikeresebbnek tűnik.

Nem! – Eveline!

Iván helyzete ezzel szemben egyre nehezebbé válik. Munkásai sorra szegődnek át az új bányához, ahol magasabb béreket kínálnak. A szénpiac is ellene fordul: a készleteit nem tudja eladni, és vállalkozása lassan csőd szélére kerül. Iván gyanút fog, hogy az információk kiszivárgása is közrejátszik helyzete romlásában. Hamarosan rájön, hogy Rauné, az egyik alkalmazottja, titokban Félixnek jelent, átadva neki Iván üzleti ügyeinek részleteit.

Az új bánya megnyitási ünnepségén Bondavárba érkezik Kaulmann Félix az üzlettársaival – és Eveline is. Eveline, aki Kaulmann feleségeként tér vissza, két célt követ: egyrészt meg akarja mutatni egykori ismerőseinek, hogy milyen messzire jutott, másrészt jótékonykodni szeretne. Pénzt osztogat a rászorulóknak, ezzel próbálva enyhíteni a helyiek nehézségeit.

Az ünnepség során Szaffrán Péter felismeri egykori menyasszonyát, Eveline-t. A nő kieszközli Félixnél, hogy Szaffrán Pétert nevezzék ki tárnafelügyelőnek, ami újabb csapást jelent Iván számára: Péter is elhagyja őt.

A halina-tisztelet

Az ünneplés folytatódik, immár Bécsben, ahol a társaság Eveline társasági és művészi sikereinek tanúja lehet. Szaffrán Péter is velük tart, és életében először látja Eveline-t színpadon, ahol a nő ragyogó előadásával nyűgözi le a közönséget. Az esemény tovább erősíti Eveline új szerepét a bécsi társasági élet csillogó világában.

A két imádó

Eveline meghívja Szaffrán Pétert, hogy rendezze vele régi konfliktusukat és kibéküljenek. A találkozásra gondosan készül: Péter kedvenc ételét, puliszkát főz neki. Ám a békülési kísérlet nem hoz eredményt. Péter ahelyett, hogy kiengesztelődne, keserűséggel és dühvel távozik Eveline-től, elutasítva a közeledését.

Ahol a gyémánt nem fog

Eveline diplomáciai próbálkozásai sem járnak sikerrel. Az exellenciás úr nem hajlandó aláírni a bondavári vasút engedélyét, amitől Kaulmann Félix rendkívül dühös lesz. Eveline kudarcát Félix hatalmas csalódásként éli meg, amely tovább mélyíti kapcsolatuk válságát.

A bondavölgyi vasút korolláriumai

A vasút engedélyeztetése végül Tibald gróf közbenjárásának köszönhetően mégis megvalósul. Ez azonban komoly viszályt szít: Waldemar herceg élesen ellenezni kezdi Tibald döntését. Az összetűzés során derül ki, hogy Angela grófnő időközben Salista őrgróf felesége lett.

Kaulmann Félix, miután sikerült elérnie a vasút építését Bondavárban, többé nem tart igényt Eveline-re, és megpróbál megszabadulni tőle. Eveline maga is elhagyná Bécset, mivel Angela grófnő házassága miatt Tibald gróf elvesztette anyagi önállóságát, és így nem tudja tovább fenntartani Eveline számára a palotát.

Eközben Berend Iván helyzete egyre kilátástalanabbá válik, és vállalkozása a csőd szélére sodródik. Egy reggel munkába menet észreveszi, hogy Szaffrán Péter dühösen és zavartan távozik a kocsmából. Péter ezzel megszegi azt a fogadalmát, amelyet Evila eltűnésekor tett: hogy soha többé nem iszik.

A szegény jó herceg

Eveline elbúcsúzik Tibald gróftól, és azért, hogy az idős férfi kevésbé érezze fájdalmasnak az elválást, úgy tesz, mintha soha nem szerette volna. Rövidesen férjével együtt Párizsba költözik, hátrahagyva Bécs társasági életét és Tibald grófot, aki érzelmileg és anyagilag is magára marad. Eveline új életet kezd, ám távozása végérvényesen lezár egy korszakot Bondavár történetében.

Dies irae

Egy éjjel hatalmas robbanás rázza meg Bondavölgyet, Ivánt hangos dörrenés ébreszti fel. Kirohan, és látja, hogy a szomszédos bánya tárnája felrobbant. Azonnal a bent rekedt munkások megmentésére siet, miközben a bánya tulajdonosai közönyösen tétlenkednek, és nem tesznek semmit az emberek kimentéséért.

Iván nem habozik, és vállalja, hogy leereszkedik a mérgező gázokkal teli tárnába. Magára vállalja a veszélyt, hogy levezessen egy tömlőt, amellyel kiszivattyúzhatják a mérges levegőt, és lehetővé teszik a mentést. Az akció sikerrel jár, és a mentőcsapat megkezdi a bányában rekedtek kimentését. A mélyben azonban szörnyű látvány fogadja őket: számos holttestet találnak. Köztük van Szaffrán Péteré is, akinek kezében egy nyitott Davy-lámpát találnak – a lámpa lángja okozta a robbanást.

A kutatás során körülbelül 200 élő bányászt is megtalálnak, és sikeresen kimentik őket. Ám a tragédia itt nem ér véget. Iván és csapata észreveszi, hogy a keleti tárna teljes terjedelmében lángra kapott. Az ilyen bányatüzek eloltása gyakorlatilag lehetetlennek tűnik.

Du sublime au ridicule

A robbanás következményei messze túlmutatnak a bányán. Az összes részvényes, köztük Kaulmann Félix, anyagilag tönkremegy. Kaulmann utolsó esélyeként Eveline-t próbálja meg felhasználni arra, hogy Waldemar gróftól anyagi támogatást szerezzen. Eveline azonban szívből gyűlöli a grófot, és határozottan elutasítja Kaulmann tervét.

Két gyermek

Eközben Eveline tragédiája tovább mélyül. Nyomorék öccse, Jánoska, meghal egy rosszul sikerült orvosi műtét következtében. Eveline a veszteség miatt teljesen reményvesztetté válik, és úgy érzi, már nincs oka élni. Ebben a sötét időszakban látogatja meg Árpád, Iván fogadott fia. Eveline szívből örül a találkozásnak, és Árpád jelenléte, kedvessége némileg felvidítja őt.

Immaculata

Sámuel apát még mindig megpróbálja rávenni Eveline-t, hogy engedjen Waldemar gróf közeledésének, üzleti érdekekre hivatkozva. Eveline azonban hajthatatlan marad. Mikor az apát értetlenkedik, Eveline őszintén bevallja, hogy még szűz, és ez is hozzájárul ahhoz, hogy nem hajlandó alárendelni magát senkinek.

A kijelentés mélyen megdöbbenti Sámuel apátot. A pap szégyent érez a saját tettei miatt, és végleg eltűnik Eveline életéből. Visszavonul egy kolostorba, ahol örökre száműzi magát a világ szeme elől, ezzel lezárva történetének drámai fejezetét.

Férj és férfi

Kaulmann Félix kétségbeesésében maga keresi fel Waldemar herceget, hogy anyagi támogatást szerezzen tőle. Waldemar hajlik a segítségre, de feltételt szab: hajlandó pénzt adni, ha Eveline-t is megkapja. A két férfi megállapodik, és Félix egy utolsó kísérletet tesz, hogy elérje célját.

Dirmák Éva

Félix meglátogatja Eveline-t az öltözőjében, hogy nyomást gyakoroljon rá. Figyelmezteti, hogy együttműködés nélkül nem lesz képes megélhetést biztosítani számára. Eveline azonban határozottan szembeszáll vele, és kijelenti: tudomása szerint Párizsban házasságuk nem számít törvényesnek, így Félixnek nincs joga irányítani az életét. Félix megdöbbenve kérdezi, honnan tudja mindezt, és Eveline elárulja, hogy Sámuel apát világosította fel. Kaulmann felismeri, hogy minden veszett: felesége elvesztette iránta való félelmét és alávetettségét. Összeszedi maradék pénzét, és elmenekül.

Semmivé lenni

Eveline úgy érzi, a szabadság végre az övé: újjászületett és mentes minden kényszertől. Örömét megosztaná azzal, akihez legközelebb áll, ezért Árpádot keresi fel. Egy burkolt vallomásban elárulja, hogy olyan férjet szeretne, mint ő. Árpád azonban visszautasítja Eveline közeledését, és kegyetlen őszinteséggel világít rá a valóságra: Eveline sikereit nem tehetségének, hanem gazdag pártfogóinak köszönheti. Egyedül nincs esélye fennmaradni a művészi világban.

Eveline számára fájdalmas a felismerés, de kénytelen belátni az igazságot. Az önállóság, amelyért küzdött, valójában sokkal nehezebb, mint amire számított. Szabadsága ellenére Eveline helyzete most bizonytalanabb, mint valaha.

A kőszén

Eveline eltökéli, hogy minden nehézség ellenére művésznőként fog boldogulni. Másnap próbára indul az operába, ám ott közlik vele, hogy szerepét másra osztották, és rá már nincs szükség. Megtörten tér haza, ahol újabb megrázkódtatás várja: Waldemar gróf fogadja, és közli vele, hogy férje, Félix, minden vagyonukat elárvereztette az adósságai fedezésére. Félix a rendőrség elől menekülve kiugrott egy vonatból és meghalt.

Waldemar ajánlatot tesz Eveline-nek: ha elfogadja udvarlását, visszaszerzi számára elveszett vagyonát. Eveline azonban visszautasítja a gróf ajánlatát. Eladja utolsó ékszerét, hogy gondoskodhasson nyomorék öccse, Jánoska sírjának fenntartásáról. Másnap a Szajna partján megtalálják Eveline ruháit egy csomagban. Waldemar elrendeli, hogy keressék meg a holttestét, ám a kutatás eredménytelen.

A görög végrendelete

A görög kereskedő, Csanta Ferenc, teljes anyagi csődbe jutott, és fájdalmába belehalt. Halála váratlan fordulatot hoz: végrendelete alapján Belényi Árpád és édesapja visszakapják azt a házat, amelyet évekkel korábban elveszítettek.

Mikor a föld ég a talpunk alatt

A szomszédos tárna katasztrófája után Iván vállalkozása számára váratlan lehetőség adódik: a szenet most tőle akarják vásárolni. Ám a keleti tárna égése tovább terjed, és már Iván bányáját is fenyegeti, veszélybe sodorva mindent, amit felépített.

Gyermekjátékok

Belényi Árpád és édesanyja végre visszaköltözhetnek régi otthonukba. A ház, amely egykor a család boldogságának színtere volt, most új remények és álmok helyszínévé válik, miközben egy hosszú küzdelmekkel teli korszak zárul le életükben.

Heuréka!

Berend Iván levelet kap fogadott fiától, Belényi Árpádtól, amelyben értesül a Párizsban történtekről: Eveline haláláról. A hír mélyen megrázza, és úgy érzi, a szíve teljesen kiüresedett. A gyász és a fájdalom közepette azonban véletlenül sikerül feltalálnia egy módszert, amely képes megállítani a bányatüzeket.

Al pari!

Felfedezésével Iván jelentkezik a tőzsdén, és részvényeket kíván vásárolni, mivel már képes eloltani a tárnában égő szenet. A hírre a részvényesek óriási lelkesedéssel és rajongással fogadják Ivánt, látva benne a megmentőt, aki megoldást hozhat az ipari válságra.

A harc az alvilággal

Iván személyesen vezeti a műveletet, amelynek során sikerül eloltani a tárnában tomboló tüzet. A veszélyes és embert próbáló munka végül diadalmas eredménnyel zárul, és Iván neve új szimbólummá válik a bányászok és az ipar világában.

Apoteózis

Az emberfeletti teljesítményéért Ivánt hatalmas elismerés övezi. Nemcsak pénzt és hírnevet szerez, de a közösség megbecsülését is elnyeri. Tettével nemcsak a bányák életét, hanem saját jövőjét is biztosítja, mint az ipar kiemelkedő alakja.

Angela Iváné lesz!

Az ünneplés közepette Iván levelei között talál egyet, amelyet Angela írt. A grófnő semmi mást nem kér, csak azt, hogy Iván bocsásson meg neki. Rövid levélváltás következik, amelyben Iván biztosítja Angelát, hogy nem haragszik rá, ám Angela ragaszkodik hozzá, hogy Iván még egyszer leírja: megbocsát. Iván teljesíti a kérését.

Hamarosan Iván váratlan látogatót fogad: Theudelinda grófnő érkezik Bondavárba, és közli vele, hogy Angelát hozta magával. A grófnő hozzáteszi, hogy Angela kérése az volt, hogy örökre Bondavárban maradhasson. Iván értetlenül áll a helyzet előtt, mígnem behozzák Angelát – koporsóban.

A grófnő elmeséli a tragédiát: Angela véletlenül túl közel állt egy kandallóhoz, és meggyulladt a ruhája. Halálos égési sérülései néhány nap szenvedés után végeztek vele. Utolsó kívánsága az volt, hogy Bondavárban temessék el, közel Ivánhoz. A hír megrendíti Ivánt, miközben Angela elvesztése újabb fájdalmas fejezetet nyit Bondavár történetében.

Ki hogyan gyászol?

Berend Iván mély fájdalommal emlékezik meg mindkét nőről, akikhez élete valaha kapcsolódott: Angeláról és Eveline-ről. A gyász kettős súlya alatt töprengve próbálja feldolgozni veszteségeit. Mindeközben közeledik a tárnaégés eloltásának évfordulója, amelyet nagy ünnepséggel készülnek megünnepelni a Bondavölgyben.

Nem! – Evila!

Az ünnep szervezése során úgy döntenek, hogy külön jutalomban részesítik a legérdemesebb munkást. A választás egy fiatal lányra esik, aki egy éve dolgozik a bányában. Munkáját szorgalom, vidámság és kifogástalan hozzáállás jellemzi, ezért mindenki egyetért abban, hogy ő a legméltóbb a kitüntetésre. Ivánt is arra kérik, hogy személyesen adja át az elismerést.

Iván kilép a bányaterületre, hogy szemügyre vegye a munkásokat. Egyszer csak egy ismerős dallam üti meg a fülét: az a régi, szomorkás tót népdal csendül fel, amelyet egykor Evila énekelt. A dallam felé fordulva a szénhalom tetején megpillantja az éneklő lányt – és Evilát ismeri fel benne!

A felismerés villámcsapásként éri. Odarohan hozzá, boldogan magához öleli, és azonnal megkéri a kezét. Evila örömében szinte szavakat sem talál, a boldogság túláradó érzése azonban hirtelen rosszullétté válik: elájul Iván karjaiban. A jelenet mindenkit megindít, miközben Iván számára ez a találkozás egy új élet kezdetét jelenti.