Jorge Amado: A vén tengerész olvasónapló * Olvasónaplóm 2025

Jorge Amado, a brazil író 1961-ben jelentette meg modernista regényét, A vén tengerész (eredeti portugál címe: Os velhos marinheiros ou a completa verdade sobre as discutidas aventuras do comandante Vasco Moscoso de Aragão, capitão-de-longo-curso). A mű központi témája a mítosz és a valóság összetett viszonya, valamint a mítoszok keletkezése és társadalmi jelentősége.

Jorge Amado: A vén tengerész olvasónapló

A történet az 1920-as évek közepén játszódik, és egy megbízhatatlan narrátor tolmácsolásában érkezik, aki maga is csak hallomásból ismeri az eseményeket.

Vasco Moscoso de Aragão hajóskapitányként felhagy a tengeri pályával, és Periperiben – amely ma Salvador da Bahia egyik külvárosi negyede – vásárol házat, hogy ott élvezze nyugdíjas éveit. Az álmos városka lakóit lenyűgözi tengeri kalandjairól, szerelmi történeteiről és navigációs műszereinek gazdag gyűjteményéről szőtt meséivel. Vasco hamarosan Periperi egyik legbefolyásosabb és legnagyobb tiszteletnek örvendő polgárává válik.

Nem mindenki nézi azonban jó szemmel az egykori kapitányt. Chico Pacheco, egy idősödő ügyvéd, irigységből és ellenszenvből fakadóan megpróbálja lejáratni Vascót. A salvadori körökben utánajárva azt állítja, hogy a férfi valójában egy végzettség nélküli szélhámos, aki egész életét bohém, felelőtlen életmóddal töltötte, elherdálva családja vagyonát. Szerinte hajóvezetői engedélyeit és kitüntetéseit csalással szerezte, csupán saját hiúságát ápolva.

A kisváros lakói két ellentétes táborra oszlanak: egyesek Vasco Moscoso mellett foglalnak állást, míg mások Chico Pacheco pártját erősítik. A narrátor azonban nem vállal állást, és az olvasó sem kap egyértelmű választ arra, melyik verzió áll közelebb az igazsághoz — noha egyre több jel utal arra, hogy Vasco valóban csaló lehet.

A történet váratlan fordulatot vesz, amikor az Ita nevű brazil part menti hajó kapitánya váratlanul elhalálozik. A bahiai Parti Hajózási Társaság, más jelölt hiányában, Vascót kéri fel, hogy parancsnokként vezesse a hajót Salvadorból Belémbe — bárhogy is szerezte meg a címet, neve szerepel a társaság listáján. Vasco elfogadja a felkérést, ám az út nagy részét a másodtisztre bízza. Belémbe érve azonban már nem kerülheti el a felelősséget: amikor a hajó kikötéséről kell dönteni, parancsot ad, hogy az Ita minden kötéllel és tartóvassal legyen rögzítve. A kikötői személyzet és a hajó legénysége ezen az átgondolatlannak tartott intézkedésen csak nevet, és biztosra veszik, hogy Vasco valóban alkalmatlan és csaló.

A kapitány megszégyenülve elmenekül, és egy külvárosi fogadóban húzza meg magát. Az éjszaka azonban soha nem látott vihar tombol Belémben, amely a város nagy részét romba döntve súlyos pusztítást okoz. Az Amazonas megárad, a kikötött hajók elsodródnak vagy megsemmisülnek — kivéve az Itát, amely sértetlenül átvészeli az ítéletidőt. Vasco Moscoso kapitányt hősként ünneplik, díszoklevéllel és emlékéremmel tüntetik ki, és még korábbi kritikusai is, Chico Pachecót leszámítva, kénytelenek elismerni meséinek hitelességét.