Kim Leine: A Végtelen-fjord prófétái olvasónapló * Olvasónaplóm 2025

Kim Leine (1961–) Norvégiában született, és egy Jehova Tanúi közösségben nőtt fel. Tizenhét évesen Dániába költözött. Első két regénye önéletrajzi ihletésű: a 2007-ben megjelent Kalak a családon belüli erőszak traumáit dolgozza fel, míg a 2008-as Valdemarsdag egy 1938-ban, nagyapja által elkövetett gyilkosság történetét meséli el. Harmadik regénye, a 2009-es Tunu, egy Grönlandon dolgozó ápoló életét mutatja be.

Leine dán nyelven ír, és négy regénye mellett két novelláskötete is megjelent. Legutóbb személyesen mutatta be magyar nyelven frissen megjelent könyvét Budapesten. Életét mélyen befolyásolta a vallási neveltetés, a Grönlandon töltött hosszú idő, valamint a családon belüli szexuális bántalmazás, a depresszió és a morfiumfüggőség. 2012-es regénye, A Végtelen-fjord prófétái, az olvasót a 18. század végi Dániába és Grönlandra vezeti el.

Kim Leine: A Végtelen-fjord prófétái olvasónapló

A főszereplő, Morten Flack, inkább menekülésként fogja fel a rá váró lelkészi hivatást és a házasságot – ezért úgy dönt, hogy misszionáriusként Grönlandra utazik. Ott azonban nemcsak a zord természeti körülményekkel, hanem a dán gyarmatosítók és az őslakosok közötti konfliktusokkal is szembesül. A lázadók a szabadság, egyenlőség és testvériség eszméjét hirdetik, Flack feladata pedig az, hogy akár erőszakkal is „visszatérítse” őket a hivatalos hithez.

A grönlandiak életét emellett az extrém éghajlati viszonyok is megnehezítik: a hosszú, sötét téli hónapok és a nyári állandó világosság nyomasztó hatással vannak a szigeten élőkre. A kereszténységet felvett, ám lázadó őslakosokat Habakuk próféta és felesége, Maria Magdalene vezeti – ők a francia forradalom eszméit idézik meg, négyezer kilométerre annak helyszínétől.

Morten Flack alakja teljes mértékben kitalált, sem jellemében, sem élettörténetében nem találunk közös pontot az íróval – mégis, Leine maga is hasonló életutat járt be. A regény teljes egészében fikció, néhány valós történelmi és kulturális elem felhasználásával. Flack gondolkodásának kulcsa a mű során visszatérő Rousseau-i eszme: „Az ember szabadnak születik, mégis mindenütt láncra verik.”

Az olvasás élménye egyszerre volt nyers és lenyűgöző – szinte tapinthatóvá vált a grönlandi fagy, a füst szaga, a sár és jég keveréke. A regény hangulata sokáig velem maradt: érezni lehetett a hóval, mohával és jéggel elegyedő sós tengeri levegőt. Más, még mélyebb rétegeiről most nem is beszélnék.

A történet középpontjában az ellentétek feszültsége áll: szabadságvágy és alávetettség, hit és kétség, gyarmatosítás és a helyi közösségek sorsa. A keresztény hit, az egyenlőség eszméje és az emberi méltóság kérdései végig jelen vannak. A cselekménybe szerelem és kaland is vegyül. Két pap, Flack és Oxbøl alakja jól tükrözi a nézőpontok közti különbséget: mindketten másként élik meg a grönlandi viszonyokat, másként viszonyulnak a gyarmatosításhoz és a keresztény erkölcshöz is.

Ahogy a történet előrehalad, és Morten tiszteletes egyre megviseltebbé, idősebbé és tapasztaltabbá válik, úgy nyer új értelmet a regény vezérgondolata is. Amit fiatal, huszonéves férfiként még másként értett, az idők során átértékelődik benne – különösen, amikor évekkel később visszatér Koppenhágába. A regény záró képei, a koppenhágai tűzvész leírása rendkívül érzékletes és valóságos, méltó lezárása a történetnek. Szinte bibliai tisztítótűz képét idézi meg, amelyben a magányos, megtisztulást kereső ember visszatalál a természethez.

Leine regénye mélyen felkavaró és szuggesztív, lenyűgözően részletgazdag. A szereplők árnyalt és hiteles ábrázolása révén nagy erővel vizsgálja az egyén és a külvilág kapcsolatát – mindezt egy kivételesen emlékezetes történet keretében.