Kosztolányi Dezső: Édes Anna elemzés * Olvasónaplóm 2024

Fontosabb szereplők:

Kosztolányi Dezső: Édes Anna elemzés

Édes Anna: a cselédlány, aki gyilkosságot követ el
Vizyék: a méltóságos úr, a méltóságos asszony és fiuk, Jancsi
Moviszter doktor: az orvos, aki Annát vizsgálja
Ficsorék: a házmester házaspár
Druma Szilárd: a védőügyvéd

Fő témák:

Sors, determinizmus vs. szabad akarat
Szegény-gazdag ellentét
Úr-cseléd viszony
Nyelvi kifejezőképesség határai
Emberi kapcsolatok természete
Történelem és egyén sorsa
Erőszak, brutalitás, embertelenség a 20. században
A lélek rejtélye, az emberi személyiség sokszínűsége
Megbocsátás, irgalom, keresztény szeretet fontossága

Kosztolányi Dezső: Édes Anna elemzés

A regényt, „Édes Anna”, a Nyugat 1926. július 1-től közölte folytatásokban. Kosztolányi Dezső, egy egész napos felolvasás során, amely Osvát Ernő és Gellért Oszkár szerkesztők előtt zajlott, mutatta be művét. Gellért Oszkár emlékiratai szerint a szerző „harsányan és elfúlva, időnként zokogásra készülődve” olvasott fel, és néha kifutott a szobából, hogy megnyugodjon, míg a hallgatók „szótlanul és meghatottan várták” a folytatást.

Az „Édes Anna” kritikai és közönségsikere enyhítette azt a feszült és ellenséges légkört, amely Kosztolányit a húszas években körülölelte. A jobboldali sajtó támadta az írót az őszirózsás forradalom és a Tanácsköztársaság idején vállalt – bár csekély – szerepe miatt, míg a baloldali értelmiség a múlt megtagadásáért bírálta, amiért Kosztolányi az Új Nemzedék című újság Pardon rovatában utólag ironikusan írt a kommünről.

A regény több mint két évet fog át: 1919. július 31-én kezdődik és 1921 őszén ér véget. Édes Anna, a címszereplő, későn, 1919. augusztus 14-én lép szolgálatba a Vizy családnál, és egy évvel később, 1920. május 28-ról 29-re virradó éjszakán követi el a kettős gyilkosságot.

A mű hátterében a huszadik századi magyar történelem tragikus eseményei húzódnak meg, mint a Tanácsköztársaság bukása, Budapest román megszállása, Horthy Miklós bevonulása és a trianoni békeszerződés aláírása. Az „Édes Anna” többrétegű jelentéstartalommal bíró mű, amely számos értelmezési lehetőséget kínál.

Kosztolányi Dezső műveinek egyik alapvető jellemzője az élet sokszínűségének és az emberi egyediségnek a vallomása, amely szerint semmi sem magyarázható meg egyszerűen vagy egyetlen okkal. Ez a nézet különösen az „Édes Anna” című regényében jelenik meg, ahol a bíróság elnöke is kifejti, hogy egy cselekedetet nem lehet pusztán egy vagy több okkal megmagyarázni, mert minden mögött ott van az egész ember, az ő teljes élete, amit a jogrendszer sem tud teljesen felfejteni.

A regény minden szereplője, az elbeszélőtől kezdve kénytelen nyilatkozni Édes Anna gyilkosságáról, és ezen értelmezések, válaszok felelőssége az olvasót sem hagyja érintetlenül. A társadalmi igazságtalanságot jelképező úr-cseléd viszonyt a naturalizmus hozta be az irodalomba, ahol a megalázott cseléd a tisztaság és jóság megtestesítője.

Az „Édes Anna” cselekményében a szociális-társadalmi háttér és motiváció is fontos szerepet kap. A Balaton vidékéről Budapestre került Anna a Vizy családnál dolgozik szerény fizetésért. Az első találkozáskor a cselédkönyv adatai, mint termete, fogai, és különös ismertetőjelei egy rabszolgavásárra emlékeztetnek.

A bírósági tárgyaláson Moviszter doktor arról beszél, hogy Annával gépként bántak, nem tekintették embernek. Vizyné magatartása, amikor körbevezeti Annát a lakásban, kiosztja a napi feladatokat, és külön vacsorát, a konyhai fekhelyet biztosítja számára, mind az orvos állításait igazolják. A szociális ellentétek még inkább kiéleződnek a kommün torz egyenlőségelve után, amikor ismét a merev társadalmi hierarchia és berendezkedés kerül előtérbe.

Kosztolányi Dezső műveiben az úr-cseléd viszonyt újragondolva mutatja be a függőség kölcsönösségét. Az író szerint nem csak Anna, a cselédlány van kiszolgáltatva munkaadóinak, hanem a kapcsolat fordítottja is igaz: Vizyné folyamatosan attól retteg, hogy elveszíti Annát. „Az tagadhatatlan, hogy most inkább rab volt, mint bármelyik cselédje mellett. Egyelőre nem mozdulhatott mellőle.” – idézi a regény (A tünemény). E függőségben mindkét fél elveszíti szabadságát, ami eltorzítja személyiségüket. Ezt a kapcsolatuk intenzitását a gyilkossági jelenet is kihangsúlyozza, amikor Vizyné halálának pillanatában szinte magához öleli Annát.

A cselédlány, Anna, tökéletesen megfelel az elvárásoknak, azonban Moviszter doktor rávilágít, hogy az „ideális cseléd” jellemzése gyakran azt jelenti, hogy érzéseiket és egyéniségüket elnyomják: „Mint valami halk automata mozgott ide-oda. Mint egy gép, gondolták, mint egy gép.” (Vita a piskótáról, az irgalomról és az egyenlőségről). Moviszter doktor hangsúlyozza az emberi természet változékonyságát és figyelmeztet a túlzott jóság veszélyeire: „Higgye el: nem is olyan jó az a nagyon jó cseléd. Legyen olyan, mint a többi: jó is meg rossz is” (Anyag, szellem, lélek).

Annának nincs lehetősége választani vagy változtatni életén, és ezt elfogadva marad a Vizy családnál. Szerepét elfogadva, természetesnek veszi a patikárius Jancsi csábításait is, és nem érti Jancsi tétovázását, hiszen hallott róla, hogy ez természetes. A kapcsolatukban végül Anna vonzza magához az úrfit. Azonban a gyilkosság egyik közvetlen indítéka Jancsi és Moviszterné flörtje, ami Anna cselekedetéhez vezet.

Bár a szegény-gazdag ellentét alapvetően motiválja Édes Anna tettét és határozott kontextust ad a történet számára, ez önmagában nem ad teljes választ a „miért?” kérdésére. A társadalmi rendszer megváltoztatása nem befolyásolja az emberi lényegét.

A regény a vöröstől a fehérbe való átmenet időszakában játszódik, amikor is csak a szerepek, ruházat, beosztás és modor változik meg. Ficsor házmester újra szolgálatkész lesz, Viatorisz, a boltos újra köszön a vevőknek, Vizyné pedig leveti kommün idején hordott pongyoláját és fehér, pezsgőszínű ruházatot vesz fel, amint Anna megjelenik (Anna).

A szegénység és gazdagság ellentéte nem csak társadalmi, hanem nyelvi jellegű is. Anna képtelen kifejezni önmagát; bemutatkozáskor Ficsor tolmácsolja érzéseit, a bírósági tárgyaláson pedig az elnök fordítja le emberi beszédre Anna hallgatását: „Azt érezte, hogy haragszik rájuk, agyát hirtelenül elborította a vér, nem bírt uralkodni magán, eszébe jutott talán, hogy egyszer az asszony megszidta, bosszút akart állni” (Miért?).

Kosztolányi nyelv segítségével ábrázolja a nyelvi képességek beszűkülését, és a szavak erejével fejezi ki a kimondhatatlant. Anna nyelvi szegénységével szemben áll a többi szereplő bőséges beszéde.

A probléma súlyosságát hangsúlyozza, hogy a regényt keretező első és utolsó fejezet azt példázza, hogy az emberi élet megfejthetetlen titkait végül elnyeli a szavak tengerébe vesző lényeg. „Legalább a Krisztinában ezt beszélték” – olvashatjuk Kun Béla menekülésével kapcsolatban, míg a zárófejezetben Druma és két kortársa ad „egyértelmű” választ a Kosztolányi-jelenségre. A kommunikáció értelmetlenségét tovább erősíti az a motívum is, hogy gyakran valamilyen külső zaj fojtja el a beszélgetést, így az emberi szó gyakran zajforrássá silányul. „De amit mondott, azt már nem lehetett hallani” (Párbeszéd egy zöldkerítéses ház előtt).

Anna, nyelvi kifejezőképességének hiányában, elsősorban érzékszerveire támaszkodik, ami a világtól való idegenségét is jelezheti. „Mikor ide belépett, a gyomra egyszerre fölémelyedett, olyan rosszullét fogta el, hogy azt hitte, azonnal összerogy. Valami kimondhatatlan büdösséget érzett, mint a patikában, éles hideg szagot, mely egyre jobban facsarta az orrát, kavarta belét” – írja Kosztolányi (Anna).

Az étvágya is elveszett, „Akármit csinált, nem bírta megszokni ezt a helyet. Szaglása, mely éles volt, mint a kutyáé, tiltakozott ellene” (Anna). Patikárius Jancsi porainak hatására csak végtelen keserű ízt érzett: „És csak azután lett igazán keserű, mikor már bement és ledőlt az ágyára. Marta szájpadlását, égette nyeldeklőjét az a büdös keserűség. Csak a méreg lehet ilyen keserű” (Valami nagyon keserű). Reggelre megvakulva, „körös-körül fekete volt a világ: megvakult” (Valami nagyon keserű).

Az „Édes Anna” című regényben a történelmi, társadalmi és emberi viszonyok bonyolultsága a tárgyak szintjén is megjelenik. A regény elején az áttekinthetetlen zűrzavart leíró jelenet fogadja az olvasót, amint Vizynét, aki Annát várja, zavarja a zsíros tányérok és a porcukorszelencén dőzsölő legyek látványa. „Szeretett volna egy kis rendet teremteni” (Anna). Anna úgy érzi, ellenséges tárgyak veszik körül, „Maguk a bútorok is valami mérhetetlen rémülettel töltötték meg” (Anna).

Az idegenkedés ellenére marad és a nagytakarítás révén úgy tűnik, legyőzi a káoszt, ám ez csak átmeneti. A fogadást követően újból uralkodóvá válik a rendetlenség, az ételmaradékok „futurista” látványa dominál. A tárgyak ismét felkelnek Anna ellen, előrevetítve a lány gyilkosságba torkolló lázadását. A Vizy-ház káosza a világ emberidegenségét szimbolizálja, amelyben Anna sorsa, születési dátumával, 1900-ban, a huszadik századot képviseli, ahol hiányzik a harmónia és humánum, de jelen van az erőszak, brutalitás és embertelenség.

Édes Anna karaktere és cselekedeteinek motivációja rokonítható a Freud-i mélylélektan elfojtás-kitörés elméletével. Kosztolányi művében a sok apró és észrevétlen megaláztatás váratlanul, „részeg kimerültségben” tör a felszínre a bál éjszakáján. Bár Kosztolányi ábrázolása több ponton is közel áll a Freud-i pszichoanalízishez, a szerző a személyiség sokszínűségére vonatkozó nézetei miatt nem tekinthető az „Édes Anna” a pszichoanalízis mintaregényének.

Az elbeszélő ironikusan szól a túlbuzgó védőügyvédről, aki Pierre Janet lélektani tanulmányait idézi Anna tettének magyarázataként. Ha mélylélektanról van szó, inkább Ferenczi Sándor munkássága áll közelebb Kosztolányihoz, aki a bűntettek tudatos bemondásának és a bűncselekmények ténykörülményeinek vizsgálatát hangsúlyozza, jelezve, hogy ezek ritkán adnak kielégítő magyarázatot az egyéni cselekedetekre: „A külső körülmények a tettet gyakran egyáltalán nem indokolják, a tettes pedig – ha őszinte – be kell vallja, hogy tulajdonképpen maga sem tudja, miért követte el a tettet.”

A racionalizálás folyamatát a bírósági tanúk folytatják Anna helyett. Druma Szilárd szerint a lány egész éjjel a kést kereste, politikai hátteret sugallva, Ficsor szerint már régóta tervezte a tettet, Ficsorné szerint egyszerűen rosszindulatú volt. Ezzel szemben csak Moviszter áll ki Anna mellett, alátámasztva a pszichoanalízis és a kriminológia kapcsolatát.

Moviszter doktor a műben központi szerepet tölt be. Véleménye azon sokszínű nézetek egyike, amelyek Anna tettét értékelik, és szemlélete mélyen tükrözi Kosztolányi Dezső késői verseinek világképét, ezért is nevezik az író szócsövének. Az orvos különleges karakter: „Betegebb volt, mint akármelyik páciense”, fiatal korában Berlinben szívspecialistaként és tanársegédként dolgozott, itthon pedig a közkórházakban és munkásbiztosítóknál tevékenykedett, miközben felesége folyamatosan megcsalta.

Sztoikus nyugalommal próbált távol maradni a világtól, megőrizve függetlenségét. Azonban lelkében mély részvétet érzett minden megalázott és megszomorított ember iránt: „Nem tartozott se hozzájuk, se másokhoz, mert nem volt se burzsoá, se kommunista, egy párt tagja sem, de tagja annak az emberi közösségnek, mely magában foglalja az egész világot, minden lelket, aki él és élt valaha, eleveneket és holtakat” (Miért?).

Moviszter az irgalom, a keresztény szeretet és alázat fontosságát hirdeti, és elutasítja a nagy eszméket, amelyek legitimálják a bűnt, erkölcstelenséget és brutalitást. Tisztában van azzal, hogy a világ nem tökéletes, és vallja, hogy az eszmény, Krisztus országa a lélekben létezik.

A könyörület, szeretet és irgalom az „Édes Anna” című mű legfőbb értékei. Ezt erősíti meg az is, hogy Kosztolányi a regény elejére latin nyelvű halotti szöveget illesztett mottóként. Ez az egyetemes nyelven megfogalmazott ima könyörgést jelent a cselédlányért, az áldozatokért, a szereplőkért, sőt mindenkiért.