Melanie Benjamin: Az aviátor felesége olvasónapló * Olvasónaplóm 2025

Charles Lindbergh (1902–1974) amerikai pilóta, író, feltaláló, felfedező és társadalmi aktivista volt. Eredetileg postaküldöncként dolgozott. 25 éves korában ő volt az első, aki pilóta- és navigátorsegítség nélkül átrepülte az Atlanti-óceánt.

1927. május 20-án indult New Yorkból a Spirit of Saint Louis nevű Ryan NYP típusú repülőgéppel, és 33 és fél óra alatt tette meg az utat. 5810 kilométer megtétele után május 21-én érkezett meg Párizsba, a Le-Bourget repülőtérre. Ez a teljesítmény hatalmas hírnevet és dicsőséget hozott számára, és az Egyesült Államok egyik legismertebb alakjává tette.

Melanie Benjamin: Az aviátor felesége olvasónapló

A boldog békeidők idején, a háború után és még az újabb előtt, Lindbergh nem csupán Amerika hőse volt, hanem az első igazi celeb is. Kívánatos férjjelöltként, jó társaságként és remek címlapsztoriként vált ismertté.
Anne Morrow, az Egyesült Államok mexikói nagykövetének második lánya, aki kissé bizonytalan volt önmagában, meglepődött, amikor Lindbergh őt hívta repülni, nem pedig a csinosabb nővérét. A titkos repülésből szerelem szövődött. Kilépett az okos és elsőszülött nővér árnyékából, és belépett a hős pilóta mellett élő nő szerepébe — bár ezt akkor még nem tudta igazán átélni. Celebnek lenni akkoriban is kihívás volt: bárhová mentek, kíváncsi fotósok követték őket, és magánéletük szinte megszűnt, a nyilvánosság minden lépésüket kísérte.

Az egyes szám első személyben elbeszélt történet egy kezdetben félénk, majd egyre magabiztosabb és boldogabb lány portréját mutatja be. Bár az életük kissé rózsaszínnek indul, Anne élete örökre megváltozik, amikor Lindy mellett megtalálja a boldogságot. Együtt körberepülik a Földet, a gravitáció korlátait meghazudtolva újabb és újabb rekordokat állítanak fel. Boldogok együtt.

Anne józan eszű, meglehetősen szelíd, ugyanakkor szigorú és szabadelvű családban nőtt fel, mindig nővére árnyékában. Lindbergh ezredes, aki 25 évesen az Egyesült Államok egyik legkeresettebb férjjelöltje lett, keményfejű és céltudatos személyiség volt, aki sok tekintetben könyörtelenül önző is. Tökéletesen elutasította az ellentmondást; például gyermeknevelési elvei igencsak megdöbbentőek voltak.

A regény cselekményében fordulópontot jelent a házaspár alig másfél éves gyermekének elrablása. A hatalmas rendőri erőkkel végzett keresés, a váltságdíj kifizetése sem vezet eredményre, a babát holtan találják meg. Ebben a történetben a gyermek elrablása csupán életük egyik tragikus, ám annál jelentősebb epizódja. Anne mély fájdalma, önvádja és az önmagával való megbékélés nehézségei mindvégig elkísérték őket, és talán egyikük számára sem sikerült teljesen feldolgozniuk ezt a traumát az életük végéig.

A mű ívét a feleség jellemének alakulása adja. Hogyan lesz a kissé félénk lányból céltudatos, erős asszony? Miként válik a szerelmes feleségből repülőssé, sőt kiváló pilótává a férje révén? Lindbergh annyira támaszkodik rá, hogy a nő észre sem veszi, hogyan válik a férj másodpilótájából és navigátorából egy olyan emberré, aki teljesen alárendelődik neki, és lényegében elveszíti önállóságát.

Erre a felismerésre akkor jut el igazán, amikor férjét, Lindbergh-et meghívják a 1936-os berlini olimpia megnyitójára díszvendégként. Lindbergh egyre lelkesebben és rokonszenvesebben fordul a mind inkább fasizálódó náci Németország felé. Az Egyesült Államok kormánya és lakossága egyre erőteljesebben ellenségesen viszonyul a németországi eseményekhez. Bár a „Kristályéjszaka” megrázza Lindbergh-et, antiszemitizmusa mégis erősödik. Ebben a változásban Anne is részt vesz, mert szereti a férjét. A regény kiválóan érzékelteti Anne lelki vívódásait ebben a nehéz időszakban.

A könyv egészen Lindbergh haláláig követi a Magányos Sas és Anne életét, miközben számos furcsa és megmagyarázhatatlan titokra is fény derül. Közben megismerjük, hogyan vált Anne egyre önállóbbá, és hogyan talált igaz barátra, sőt titkos szeretőre a kihűlő házasságuk végén — mindezt azok után az évek után, amikor önként alárendelte magát férjének és gyermekeiknek. Anne fokozatosan ráébred, hogy képes kilépni férje árnyékából.

Megérthetjük azt is, miért nem kívánt sok évnyi házasság után a férje mellett megnyugodni. Bár egymást erősítették és számos csodálatos pillanatot éltek át együtt, elsőszülött gyermekük elvesztése végigkísérte életüket, és tetteik mögött gyakran ennek fájdalma rejtőzött. Később még öt közös gyermekük született.

Az akkori életforma, a társadalmi elvárások a férfi-női szerepekkel és az együtt leélt évek mind hozzájárulnak a könyv igazi mélységéhez. Bár házasságuk messze nem volt tündérmese, szerették és becsülték egymást. Lindbergh sem válhatott volna azzá, amivé lett, ha nincs Anne — és ezt ő maga is jól tudta.