Mikszáth Kálmán: A néhai bárány olvasónapló * Olvasónaplóm

Mikszáth Kálmán: A néhai bárány olvasónapló

Mikszáth Kálmán megrendítő története egy kis faluban játszódik, ahol a lakosság nem csak a természeti csapásokkal, hanem az uraság zsarnoki bánásmódjával is küzdeni kénytelen.

Bodók, egy eldugott palóc falu a Bágy partján, ahol a vihar előjelei már mindenhol érezhetőek: az állatok összehúzódnak, ahogy a nagy vihar közelít. A felsőbb falvakat már elérte a jégverés és az özönvíz, amelyek a Bágy patakján lehordják azokat a javakat, amelyeket a víz kimosott. A megáradt patakban úsznak a falusi élet gyönyörűségei. A Baló család tragédiáját is így ismerhetjük meg, akiknek az otthonát a víz sodorta el. A történet középpontjában két testvér áll, Ágnes és társa, akiknek minden vagyona a vízzel távozott, beleértve Ágnes hozományát is, a tulipános ládáját, amelyet szintén elragadott az áradat.

A kis Borcsa egyetlen társa, Cukri, a bárányka, egy felborult ládán egyensúlyoz, miközben próbálja túlélni az áradatot. A falubeliek és a szomszédos település lakói szemmel tartják a ládát, remélve, hogy a bárány megmenekül. A közösség hitét tükrözi az a sok imádság, amelyet a helyiek mondjanak; reménykednek, hogy falujukat, amelyet még a jég sem pusztított el, Isten sem hagyja magára.

A tulipános láda és Cukri, a bárányka, nyomtalanul eltűnnek Sós Pál portája közelében. A helyiek többször is megkísérelték rávenni Sós Pált, hogy adja vissza a tulajdont, de ő mindig tagadja, hogy birtokában lennének az eltűnt tárgyak. Hetek múlva is folytatódik az események sora, Ágnes még mindig az elveszett kelengyéjét keresi, hiszen számára gondolat is elviselhetetlen, hogy hozomány nélkül kellene férjhez mennie.

Ágnes súlyosan meggyengül, orvosi segítségre szorul. Éppen őt akarták elhozni lovaskocsival, amikor váratlanul a helyi főméltóságok csoportjába botlanak. Ekkor mutatják meg a kislánynak a feltételezett báránytolvajt, Sós Pált, aki azonban tagadja bűnösségét és Istenre esküdözve emeli magasba a kezét. Ebben a pillanatban leesik róla a ködmön, amely alól kibukkan a kisbárány bundája. A látványtól Borcsa könnyek között összeomlik, hiszen a báránykája maradványai előtt áll.

A történet egy keserű jelenettel zárul, amelyben Mikszáth Kálmán a kislányt és az olvasót is könnyekkel és igazságtalansággal hagyja magára. A szerző elengedi a szereplőit, akárcsak ahogy Isten magára hagyta a fennebbi Bágy-parti falvakat, ahol a víz elsodorta az értékeket. A remény is elillan, hiszen a kis Cukri bárányka meghal, és nincs esély arra, hogy Sós Pál, a kegyetlen uraság, valaha is visszaadja a tulipános ládát.

Az igazság elmarad, és büntetés sem várható – legalábbis nem az urak számára. A szenvedést kizárólag a parasztság viseli, Ágnes és Borcsa személyében. Az olvasóban csak a markáns, hideg fájdalom marad, egy mély seb a lélekben, amelyet Mikszáth Kálmán éles, igaz tükrében ismerhetünk fel a múltbeli palócföldön.