Petőfi Sándor: Az apostol olvasónapló

A mű eredete:

Az apostolt Petőfi 1848 június-szeptemberében írta meg Pesten, miután képviselőjelöltsége az ellenpárt rágalmai és erőszakossága miatt megbukott.

Történet:

1.

Egy kis padlásszobában még ég a gyertya a városban uralkodó sötétségben. Egy szerényen berendezett lakásban egy anya éppen gyermekét szoptatja, míg idősebb fia mellettük alszik, és az apa gondterhelten ül az asztalnál.

2.

Amint kiderül, a nagyobbik fiú mégsem alszik, mert vacsorázni szeretne. Apja így átadja neki a család utolsó darab kenyerét, amit gyorsan elfogyaszt, majd elalszik édesanyja és testvére társaságában.

3.

A férfi félig álomban Isten elé lép, és megosztja vele gondolatait: minden bűn gyökere a rabszolgaság, az ember ember feletti uralma. Elszántan kész harcolni ez ellen, fizetség reménye nélkül, csupán erőért imádkozik hozzá.

4.

Ki lehet ez a férfi, aki „szent apostolként” előtérbe helyezi embertársai boldogságát a saját szükségleteivel szemben? A következő tíz rész választ ad erre a kérdésre.

5.

Sok éve egy asszony valamilyen indokból meg akart szabadulni újszülött gyermekétől, és a születése napján egy bérelt kocsiba helyezte a csecsemőt. A kocsis azonban nem örült az „ajándéknak”, ezért a gyermeket egy kocsmánál hagyta. Egy részeg tolvaj talált rá, aki elvitte magával és úgy döntött, hogy egy szomszédasszony segítségével, pénzért felneveli.

6.

Másnap a tolvaj visszament az asszonyhoz, aki közölte vele, hogy a baba fiú. Elhatározták, hogy megkeresztelik, és mivel Szilveszter napján találtak rá, a kisfiú a Szilveszter nevet kapta.

7.

Ahogy nőtt, Szilveszter négyéves korára már ügyes kis tolvaj lett. Azonban ekkor nevelőapját, az öreg tolvajt felakasztották, és keresztanyja, mivel több pénzt már nem remélhetett a nevelésért, elzavarta. Egy öregasszony talált rá az utcán, aki magával vitte és szállást adott neki, cserébe az idős hölgy helyett koldulnia kellett.

8.

Hatéves koráig így teltek a napjai, miközben a vénasszony kutyájával szoros barátságot kötött. Egy nap azonban, mikor egy idős úr megkérdezte tőle, hogy ki ő, Szilveszter nem bírta tovább fenntartani a hazugságot, és elmesélte az igazságot. Legújabb pártfogója ekkor elvitte magához a házába.

9.

Szilveszter új otthonában a nagyságos úr fiának szolgálatára kényszerült, ahol az úrfi gyakran bántalmazta őt testileg és lelkileg. Ennek ellenére maradni tudott, mivel lehetősége nyílt a tanulásra „ura” óráin. Tizenhat éves korára azonban úgy döntött, hogy elhagyja a házat, mivel nem tudta tovább elviselni a megaláztatást. Búcsúajándékként kapott egy évi jövedelmet a nagyságos úrtól, aki elismerte fiatal ügyességét és szorgalmát.

10.

Szilveszter elhagyta a várost és a természet szabadságába érve rádöbbent, hogy mennyire hatalmas és jóságos Isten.

11.

A kapott pénzből továbbtanulásra fordított, ahol a Világtörténet olvasása során rájött élete céljára: a szabadságért kell küzdenie, akár az élete árán is.

12.

Tanulmányai befejeztével nem nagyúri szolgálatba állt, hanem egy kis faluba költözött, ahol jegyzőként a helyi szegényeknek prédikált. Nagyon megszerették őt, kivéve a kastély és a paplak lakóit. A kastélyban csak egy személy, a kisasszony szimpatizált vele, akinek Szilveszter egy alkalommal elmesélte az élettörténetét.

13.

Egy alkalommal a helyi pap Szilveszter ellen uszító beszédet mondott a templomban, ami a falusi közösséget felbújtotta ellene, így kénytelen volt elhagyni otthonát. A kastély kisasszonya, aki időközben beleszeretett Szilveszterbe, jegygyűrűt adott neki ajándékba. Szilveszter ezután a fővárosba költözött, és egy padlásszobát bérelt, a kisasszony pedig titokban követte őt, hogy együtt osszák meg a szegényes életet.

14.

Boldog házasságban éltek, Isten előtt megerősítve kapcsolatukat. Szilveszter újból tettvágytól vezérelve könyvet írt, de a cenzúra miatt nem nyomtathatták ki. Végül, hogy fenntartsa családját, másolóként kezdett dolgozni. Idővel a család három-, majd négy tagúra nőtt. Ezzel visszatértünk a történet kezdetére, ahol az alvó anyát és az éppen lefekvő apát, Szilvesztert hagyjuk.

15.

Tragikus eseményre ébred a család másnap: a csecsemő éhen halt az éjszaka. Az édesanya keservesen gyászolta. Szilveszter, nagy nehezen eldöntötte, hogy eladja az egyetlen értéküket, a feleségétől kapott jegygyűrűt, hogy megfelelően eltemethesse gyermekét.

16.

Szilveszter azonban nem adta fel elveit, és kutatása eredményre vezetett: talált egy titkos nyomdát, ahol ki tudta nyomtatni művét. A könyv hamar kifogyott, de a törvény szigorú és igazságtalan volt: mivel lázítónak ítélték, a szerzőt el kellett fogni. Szilvesztert így fogták el, hogy már nem is búcsúzhatott el szeretett feleségétől és fiától.

17.

Álmából felébredve Szilveszter börtöncellában találja magát, és mély szomorúság keríti hatalmába. Nem maga miatt érez sajnálatot, hanem szerettei miatt aggódik. Rabságában egyszer csak megjelenik neki felesége szelleme, aki közli vele, hogy már elhagyta e földi világot. A hír hallatán Szilveszter tébolyodott állapotba esik.

18.

Tíz évnyi fogvatartás után egy veréb száll a börtön ablakára, amelynek jelének tekintve, Szilvesztert még aznap szabadon engedik.

19.

Szabadulása után Szilveszter visszatér régi otthonába, ahol a szomszédoktól megtudja, hogy felesége, miután hallott róla, szívszakadásban halt meg. Az idős férfi felkeresi a temetőt, de nem találja felesége sírjelét. Elkeseredésében merényletre szánja el magát. Amikor a király felvonul a városban, Szilveszter fegyvert ránt, de lövése nem találja el az uralkodót. A kísérlet után azonnal elfogják, és még aznap kivégzik, fejét levágják, testét pedig az akasztófa mellé temetik.

20.

Az idő múlásával új generációk nőnek fel, akik megszabadulnak a rabszolgaságtól és tisztelettel emlékeznek azokra a Szilveszterekre, akiknek testei jelöletlenül nyugszanak a bitófa mellett…