Móricz Zsigmond: Úri muri olvasónapló * Olvasónaplóm

Szereplők

Borbiró, földbirtokos
Szakhmáry Zoltán, földbirtokos

Csörgheő Csuli, földbirtokos
Málinka, kocsmáros
Wagner Artúr, zenetanár
Lekenczey Muki, könyvkereskedő
Borbély Zsiga, patikus
Pista, polgármester
András, cseléd
Selymes, pásztor
Csörgheő Kálmán, Csuli fia
Fancsali, paraszt
Zsellyei Balogh Ábel, ezredes
Ides, Csuli felesége
Boka Pista, nemes
Dobokay Bandi, őrnagy
Parragh Gábor, nemes
Kudora, nemes
Malmosi, cívisgazda
Kalma István, cívisgazda
Szabó Rozália, parasztlány
Terka, tejeslány
Suhajdáné, masszőr
Lefkovics, zsidó
Mihály, cseléd
Rhédey Eszter, Zoltán felesége
Gergely, cseléd
Zsuzsi, cseléd
Szakhmáry Évi, Zoltán lánya
Poros Mátyás, földbirtokos
Kormos Bandi, főügyész
Piroska, tanár
Szakhmáry János, Zoltán fia
Vasgyúró Palya, földbirtokos
Lukács, béres
Elemér, zenész
Farkas Miska, főkapitány
Farkas Mihály, mezőrendőr kapitány
Kakara, mezőőr
Had Kacsabegy István, legény
Jancsi, kocsis
Kató, summáslány

Móricz Zsigmond: Úri muri olvasónapló

1.fejezet

A történet kezdetét veszi június hetedikén, egy poros, jellegzetes alföldi városkában. A helyszín nem más, mint a Sárga Rózsában, ahol Borbiró magányosan kortyolgatja italát. Egy váratlan pillanatban barátja, Szakhmáry Zoltán tűnik fel az ablakon át, akit azonnal behív a törzshelyére. Nem sokkal később Csörgheő Csuli is csatlakozik hozzájuk, aki ismét bebizonyítja ravasz üzleti érzékét egy különleges alkun keresztül.

Az üzlet lényege egy egyszerű, de zseniális tervben rejlik. Egy helyi mérnök, aki a kopoltyúsi parasztok segítségével akarta elszállíttatni a feleslegessé vált földjét, nem is sejti, hogy Csuli már előre lépett. Ő maga vállalja fel az elszállítást, csak hogy aztán olcsóbban továbbadja ugyanezeknek a parasztoknak. Csuli azonban nem áll meg ennyinél; ráveszi a parasztokat, hogy a kiváló minőségű földdel javítsák fel saját, szikes talajukat.

Ez az ügyes manőver nem csak hogy anyagi hasznot jelent Csuli számára, de a kopoltyúsi közösség számára is előnyös. A minőségi föld felhasználásával ugyanis javulhatnak a mezőgazdasági termőterületek, így hosszú távon az egész környék profitálhat ebből a kezdeményezésből. A történet így nem csupán egy ügyes üzleti fogásról szól, hanem egy közösség összefogásáról és a helyi gazdaság fejlesztéséről is.

2.fejezet

Amint a helyzet egyre érdekesebbé vált a Sárga Rózsában, egy váratlan fordulattal megérkezett egy ismeretlen úr, aki azonnal feltűnést keltett. Az újonnan érkezett vendég egy szomszédos asztalhoz ült le, és egy rendkívül bőséges ételt, húsz tojásból készült rántottát rendelt. A különös rendelés rögtön felkeltette a törzsvendégek, Borbiró és társai figyelmét, akik azonnal találgatni kezdtek az idegen kilétét illetően.

A rejtély hamarosan megoldódott, amikor kiderült, hogy az úr nem más, mint Lekenczey Muki, egy helyi, ámde szegény sorsú könyvkereskedő. A baráti társaság azonban ezt az alkalmat sem hagyta kihasználatlanul: elhatározták, hogy országos tréfát űznek az esetből. Így hát, szórakoztató kedvükben, gróf Goluchovsky Agenornak nevezték el Lekenczeyt.

Az újdonsült „gróf” bemutatása a következő lépés volt, így hamarosan a helyi zsidó zenetanár, Wagner Artúr is megismerhette őt ezen a címen. Artúr majdnem elájult, amikor megtudta, hogy egy gróf tiszteletére rendezendő koncert szervezését bízták rá. Az eset nem csak a kisvárosi kocsmában okozott derűt, hanem valószínűleg a helyi közösség szélesebb körében is emlékezetes marad.

3.fejezet

A tréfa tovább folytatódott a Sárga Rózsa vendégei számára, amikor a társaság útja a helyi patikába vezetett. Itt az urak meghívták Lekenczey Muki „grófot” egy kellemes likőrre. A látogatás során azonban nem csupán a baráti kör élvezte az italokat, hanem egy újabb fordulattal bővült a szórakozás: a polgármester is megismerkedett a tiszteletreméltónak tűnő, ám valójában könyvkereskedőből ideiglenesen gróffá avanzsált Lekenczeyvel.

A színes események közepette Csuli is cselekedett: diszkréten megkérte a patikus Borbély Zsigát, hogy szerezzen neki hashajtót, amit aztán egy üveg pálinkába kevertetett. Ez a pikáns részlet tovább fokozta az est különlegességét, miközben a patika falai között újabb fejezete bontakozott ki a kisvárosi élet egyik emlékezetes tréfájának.

4.fejezet

Miután a társaság elhagyta a patikát, Szakhmáry Zoltán egy időre elbúcsúzott barátaitól, de ígéretet tett arra, hogy az est folyamán újra csatlakozik hozzájuk. A nyári nap rekkenő hősége elől menekülve a csoport Csuli otthonába vette az irányt. Itt az otthon meghitt környezetében Csuli bemutatta vendégeinek feleségét, tovább színesítve a nap eseményeit.

A vendégség alatt a házhoz cigányasszonyok érkeztek, akikhez Csuli barátságosan fordult. A házigazda megígérte nekik, hogy szabadon szedhetnek kölest a tanyáján. Ez a gesztus nem csak a vendégek, hanem a környékbeli közösség számára is mutatja Csuli nagylelkűségét és a helyi emberek közötti szoros kapcsolatokat.

5.fejezet

A délután folyamán Csuli és társasága kocsival elindultak a tanya felé, ahol a cigányasszonyok már vártak rájuk. A gazdaság működésébe András, a tanyagazda segítője, adott betekintést, tájékoztatva Csulit a nap folyamán történt eseményekről. A beszámoló során kiderült, hogy a disznók között kitört járvány újabb 16 állat életét követelte, ami mélyen érintette Csulit.

A szomorú hírek ellenére a látogatás nem veszített baráti hangulatából. Csuli vezetésével a vendégek bejárták a vidéket. A tanyán egy kellemes környezetben, a kert egyetlen nagy fájának árnyékában hűsölő komondoroktól kezdve a bőséges birkanyájig minden állatot megmutatott vendégeinek. Ez a körbevezetés nem csak a tanya állatainak bemutatására szolgált, hanem lehetőséget adott arra is, hogy a látogatók közelebbről is megismerjék a vidéki élet mindennapjait és Csuli gazdálkodási módját.

6.fejezet

A nap végére a társaság a Berettyó folyó partjára sétált le, ahol Csuli büszkén mutatta be a gazdaság egyik kiemelkedő állatát, kedvenc nagy kanját, egy életerős disznót. A nézelődés után mindannyian visszatértek a tanya tornácára, ahol András felesége gondoskodott a vendégek kiszolgálásáról.

A tornácon kellemes hangulatban folytatódtak a beszélgetések, miközben a jelenlévők pálinkával koccintottak. Ebben a baráti légkörben Csuli nem feledkezett meg a cigány vendégekről sem, akiknek felajánlott egy kis pálinkát, jelezve vendégszeretetét. A nap további részében a közeli szomszéd, Fancsali úr is csatlakozott a társasághoz, így bővülve az esti összejövetel.

7.fejezet

A csendet megtörte egy kocsi zörgése, jelezve Szakhmáry Zoltán és nagybátyja, Zsellyei Balogh Ábel érkezését. A frissen érkezett rokonokkal bővült társaság vidáman folytatta a beszélgetést, közben szemmel tartva a korábban elkevert hashajtós pálinka hatását a cigányasszonyokra. Az est folyamán a cigányasszonyok énekükkel és táncukkal szolgáltattak szórakozást, ami tovább emelte a hangulatot.

A mulatság azonban váratlan fordulatot vett, amikor a kondás megjelent a hírrel, hogy elpusztult a gazdaság büszkesége, a nagy kan. A hír hallatán Csuli komor hangulatba fordult, és azonnal hazautazásra szánta el magát. Ekkor Zoltán felajánlotta, hogy folytassák az estét a saját tanyáján, ahol remélhetőleg jobb kedvre derülnek.

8.fejezet

Amint a társaság megérkezett a Szakhmáry-tanyára, a vendégek szemet gyönyörködtető látvány fogadta őket. Borbiró elmesélte, hogy a Szakhmáry családnak valaha hatalmas birtokuk volt, amely százszor nagyobb területet ölelt fel, mint a jelenlegi tanya. Elmondása szerint a család vagyonának nagy részét a nagymajtényi kiegyezés után elveszítették, amikor a néhai Szakhmáry generális, aki Rákóczi oldalán harcolt, inkább a száműzetést választotta, és ekkor a birtok labanc kézre került.

Miközben a vendégek kint beszélgettek és az elmesélt történetek hatására lassan elbóbiskoltak, Zoltán észrevétlenül eltűnt a társaságból, miután bement a házba. A ház ura a leghátsó szobában járt, ahol egy féltett titkot őrzött: egy kis parasztlányt rejtegetett ott, aki az ő gondoskodása alatt állt. A titokzatos helyzet és a régi családi történetek összefonódása izgalmas, bár kissé rejtélyes atmoszférát teremtett a Szakhmáry-tanyán.

9.fejezet

Az éjszakai pirkadat még a tornácon találta az urakat, akik ott szundítottak el a kellemes beszélgetések után. Nem sokkal később ébredtek fel, de az előző napi mulatozás fáradalmait még nem pihenték ki teljesen, ezért döntöttek úgy, hogy a ház belsejében folytatják pihenésüket. Dél körül Zoltán ébresztette fel őket, akkor vették magukhoz a reggelit.

A késői reggeli után a társaság elindult a közeli Körös-partra, ahol a frissítő fürdőzés adott lehetőséget a további kikapcsolódásra és a nyári nap élvezetére. A vízparti környezet tökéletes helyszínt biztosított ahhoz, hogy a társaság teljesen kipihenje magát és feltöltődjön az újabb kalandokra.

10.fejezet

Dél tájban tértek vissza a társaság tagjai a tanyára, ahol már egy szép kis baráti csoport várakozott rájuk. Boka Pista, Dobokay Bandi és további ismerős arcok fogadták őket, miközben az ezredes ideiglenesen átvette a házigazda szerepét. Az összejövetel kellemes, családias hangulatban telt, ahol a jól megterített asztal mellett mindenki jól lakott.

A finom ebéd után a társaság érdekes beszélgetésbe kezdett, sorra mesélve egymásnak izgalmas és szórakoztató adomákat. A hangulatot tovább fokozta, amikor Zoltán egy idő után azzal az indokkal távozott a társaságtól, hogy előkeresi a hegedűjét, ígérve, hogy hamarosan visszatér és talán még zenét is szolgáltat a baráti kör számára.

11.fejezet

Valójában Zoltán nem a hegedűjéért távozott, hanem Rozika, a kis parasztlány keresésére indult, aki különleges helyet foglalt el a szívében. Annak ellenére, hogy családja és felesége volt, Zoltán mély érzelmeket táplált a lány iránt. Rozikát nemcsak megvette mindennel, amire szüksége volt, hanem gondoskodott arról is, hogy tanulhasson, így kényeztetve és támogatva őt.

A lány Zoltánnak elmesélte, hogyan szökött meg otthonról, amikor a családja hozzá akarta adni sógorához, egy helyi parasztfiúhoz. Ekkor talált menedéket a birtokon, ahol először summáslányként dolgozott. Zoltán szeme megakadt rajta, és annyira megtetszett neki Rozika, hogy magához vette, és azóta is itt tartja, biztosítva számára a gondoskodást és védelmet.

12.fejezet

Zoltán szerelmesen ölelte és csókolta Rozikát, de a lány érzéketlen maradt az érintésekre. Ebben a pillanatban Zoltán rádöbbent, hogy Rozika valójában prostituált. Kezdeti meglepetése és felháborodása után arra kérte a lányt, hogy mesélje el az élettörténetét. Rozika elbeszélése során kiderült, hogy volt egy szerelme, aki azonban, miután egy rokonát kellett volna elvennie, inkább öngyilkos lett. A lány azt is bevallotta, hogy a férfiak mindig vonzódtak hozzá, és jól bántak vele.

Ezeket hallva Zoltán érzelmei lassan elkezdtek hűlni iránta. A történetek és Rozika múltja egyre inkább távolságtartásra ösztönözte, miközben ő maga is küzdött saját érzelmei és lelkiismerete közötti ellentétekkel.

13.fejezet

Az est folyamán a vendégek egyre inkább aggódni kezdtek, mivel nem tudták, hol tartózkodik Zoltán. Borbiró végül felvilágosította őket Rozika, a rejtélyes lány ügyében. Amikor Zoltán végül visszatért, a vendégek egyhangúlag fejezték ki kívánságukat, hogy szeretnék megismerni a rejtegetett „tündérkisasszonyt”. Zoltán válasza azonban váratlan volt: közölte, hogy nincs itt semmilyen tündérkisasszony, csupán egy „kis lotyó”, akivel azonban szívesen megismerkedhetnek.

Ezek után Zoltán elővezette Szabó Rozáliát, bemutatva őt a földesuraknak. A bemutatkozás ezen módja váratlan fordulatot hozott az estébe, miközben a vendégek próbálták összeegyeztetni a hallottakat a valósággal.

14.fejezet

Az est további részében a dorbézolás folytatódott, a társaság a kártyajátékban találta meg a szórakozás újabb formáját. Eközben Lekenczey és Rozika félrevonultak a tornácon, ami Zoltánt mélyen felzaklatta. Látva, hogy Rozika most Lekenczey, az általa grófnak kikiáltott figura felé fordul és próbálja megnyerni a tetszését, Zoltán dühösen és egyben csalódottan szembesült azzal, hogy a lány tényleg csak egy alávaló prostituált.

Ez a felismerés rádöbbentette, hogy tévedett Rozikával kapcsolatban, ami tovább mélyítette csalódottságát. Ennek ellenére, vagy éppen ezért, teljes erejéből a mulatozásba vetette magát, próbálva feledni a bánatát és csalódását az est hátralévő részében.

15.fejezet

Miközben a kártyajáték zajlott, Lekenczey felkérte Rozikát, hogy szavaljon el egy verset, amit a lány szívesen teljesített. Az előadás olyan mély hatást gyakorolt a „grófra”, hogy azonnal kijelentette: Rozikának színésznőnek kell mennie. Lekenczey tervei szerint a lány vonattal Budapestre utazik, ahol egyik barátjánál szállhat meg.

Ezek után a szobába lépett a holtrészeg Zoltán. A férfi elkeseredésében csúnyán belekötött Rozikába, majd egy közeli szekrény üvegablakát betörte. Vérző kézzel, minden további nélkül, egy fotelba roskadt és elaludt. A helyzet ellenére Rozika odafigyelt rá: lefektette a fotelben és bekötötte a kezén ejtett sebét, mutatva az iránta érzett aggodalmát és együttérzést a nehéz pillanatokban.

16.fejezet

Másnap reggel Csuli részegen ébredt fel otthonában, amiután az előző esti mulatságok nyomán kialakult állapotban maradt. A reggeli órákban érkező tejeslányt rögtön elküldte a borbélyért, puskájával hangsúlyozva kérésének sürgősségét. Amikor a borbély megérkezett, Csuli, akaratán kívül, de határozottan rávette, hogy ő is igyon vele.

A borbély még éppen sikerült leborotválja Csulit, de ezután mindketten az alkohol hatása alatt gyorsan átadták magukat az álomnak; a borbély az úr lábánál feküdve szenderült el. Az eset bemutatja, hogy a vendégszeretet és a társasági élet hogyan fonódik össze a helyi szokásokkal és a közösségi kapcsolatokkal, még ha ez néha túlzásokba is megy.

17.fejezet

Csuli csak ebéd után ébredt fel újra, miután a részegségtől való meggyógyulásáig tartott a pihenés. Józan állapotban rögtön gyermekei nevelésébe fogott, ami számára azt jelentette, hogy félévente egyszer komolyan leszidja őket. Az ok, amiért felemelte a hangját, az volt, hogy úgy vélte, fiai nem törődnek más tevékenységekkel, csak idegen kutyák megdobálásával és daruvadászattal foglalkoznak. Ez a ritkán alkalmazott, de határozott nevelési módszer tükrözi Csuli sajátos felfogását arról, hogy miként kell helyesen irányítani a gyermekei figyelmét és energiáit.

18.fejezet

Zoltán reggel tíz órakor ébredt fel, bár pontosabban azt kell mondanunk, hogy ébresztették. A napot azzal a nem túl kedvező hírrel kezdte, hogy ismét megjelentek a csugari parasztok, akiknek már pünkösdi ünnepek óta tartozott. Zoltán első reakciója az volt, hogy elküldje őket, azonban a parasztok kitartóak voltak, és határozottan kijelentették, hogy addig nem hajlandók távozni, amíg ki nem fizeti nekik a tartozást.

Zoltán belátta, hogy nincs más választása, így gyorsan megreggelizett, felnyergeltette a lovát, és pénz reményében elindult a város felé. Ez a helyzet jól mutatja, hogy néha a múlt kötelezettségei hirtelen visszatérhetnek, és sürgős intézkedéseket igényelhetnek.

19.fejezet

Zoltán a városba érve egyenesen Lefkovicshoz, a helyi zsidó régiségkereskedőhöz látogatott. A kereskedő szívélyesen fogadta, és felajánlotta segítségét a pénzügyi gondok megoldásában. Azonban a száz forint kölcsönért cserébe Zoltánnak előbb végig kellett hallgatnia Lefkovich házigazda prédikációját az asszonyi nem rejtélyes természetéről. Ez a feltétel bár kissé szokatlan volt, de Zoltán kénytelen volt elfogadni, hiszen sürgősen szüksége volt a pénzre. A kereskedő értekezése így nem csak a kölcsön feltétele volt, hanem egyfajta társadalmi interakció is, ami a két férfi közötti kapcsolatot is erősítette.

20.fejezet

Miután Zoltán megkapta a szükséges pénzt Lefkovicstól, azonnal útnak indult visszafelé a tanyája felé. Útja során váratlanul találkozott Csulival, aki mindig is hajlandó volt egy kis cselvetésre, ha barátja bajban volt. Csuli ezúttal egy különleges tervet eszelt ki Zoltán segítségére: elment Zoltán tanyájára és hamis hírt terjesztett a csugari parasztok körében, miszerint tűz ütött ki Csugar falujában.

A tűzeset hírére a parasztok azonnal felszedték sátorfájukat és sietve indultak vissza a falujukba, hogy megbizonyosodjanak szeretteik és otthonuk biztonságáról. Amikor Zoltán végre hazaért, már egyetlen parasztot sem talált a tanyáján. Csuli furfangos megoldása így ideiglenesen, de hatékonyan oldotta meg Zoltán problémáját.

21.fejezet

Egy váratlan sötétség borította el a vidéket, ami Zoltánt arra emlékeztette, hogy olvasta az újságban a várható napfogyatkozás hírét. Az emberek ijedten, de kíváncsian rohantak ki az udvarra, hogy szemügyre vegyék az égi jelenséget. Azonban Zoltán nyugalmát hamarosan még nagyobb aggodalom váltotta fel, amikor a szomszéd inasa vágtatva érkezett, hírül adva, hogy felesége úton van a birtokra. Ez különösen megdöbbentette, mivel Eszter, a felesége már másfél éve nem látogatta meg őket ott.

Zoltán gyorsan cselekedett: sürgősen szerezett egy kocsit, és elküldte Rozikát a közeli faluba, nehogy felesége rajtakapja. Alig indult el a lány, Eszter már meg is érkezett, és azonnal szembesítette Zoltánt a pletykákkal, amelyek szerint ő el akar válni, hogy feleségül vegyen egy, a birtokon tartott cselédet. Zoltán határozottan tagadott minden vádat, állítva, hogy nem szándékozik elválni. Felesége azonban rábukkant Rozika szobájára, erre Zoltán közölte vele, hogy már kirúgta a lányt, próbálva megőrizni a látszatot és kezelni a kialakult válságot.

22.fejezet

Miután az indulatok lecsillapodtak, Eszter megnyugodott, és csendben elült férjével, Zoltánnal a verandán. Zoltán megpróbálta kedvére tenni feleségét, bemutatta neki a kertet, amit Eszter még nem látott, és Lekenczeyt is bemutatta neki, aki korábban csak távoli ismerős lehetett számára. Zoltán még egy rövid bécsi kiruccanást is felajánlott, hogy kicsit elfeledtessék az otthoni feszültséget.

Azonban Eszterben más gondolatok kavarogtak; ő minél előbb el akarta hagyni ezt a helyet. Érezhető volt, hogy bár a helyzet ideiglenesen megoldódott, a bizalom mélyen megrendült. Zoltán ezért kocsit hívott, és Lekenczey társaságában hármasban elindultak hazafelé, zárva ezzel a birtokon történt eseményeket.

23.fejezet

Megérkeztek otthonra, és Zoltán azonnal orvost hívott. Nem sokkal később megjelent Gergely is, aki korábban kísérte el Rozikát a tanyáról, és most egy levelet hozott tőle. A családi orvos is hamarosan betoppant, aki megvizsgálta Esztert, bár kiderült, hogy semmi baja.

Zoltán, nem tudva mit kezdjen Lekenczey jelenlétével, végül arra kérte az orvost, hogy engedje meg Lekenczeynek, hogy nála töltse az éjszakát. Az orvos és a „gróf” így együtt távoztak. Zoltán szerette volna elolvasni a Rozikától érkezett levelet, de Eszter ragaszkodott hozzá, hogy ő nézze meg először. Több mint egy órás győzködés után Zoltán végül engedett felesége akaratának.

Rozika leveléből kiderült, hogy Budapestre utazott, és végleg el szeretne köszönni jótevőjétől. Ekkor Eszter is rájött, hogy a lány valójában csak kihasználta férjét. Ennek ellenére Eszter dühössége nem csitult, és először szóban, majd később tettleg is bántalmazta Zoltánt, aki nem ellenkezett, hagyta, hogy felesége véresre karmolja arcát.

24.fejezet

Zoltán a családi tumultus után a helyi kaszinóba látogatott, ahol minden barátját megtalálta. Senki sem tett fel kérdéseket az otthoni eseményekről, ő pedig szívesen csatlakozott a társasághoz, hogy mulasson és felejtse a bánatot. A kaszinó zsúfolásig megtelt dorbézoló emberekkel, jelezve, hogy az estére mindenki a kikapcsolódást és szórakozást részesítette előnyben.

Lekenczey volt aznap este a város pletyka tárgya, még azok is beszélgettek róla, akik amúgy nem szoktak kocsmák közelébe menni. A kaszinó ezáltal nem csak egy szórakozóhely volt, hanem egy közösségi találkozópont is, ahol a városi élet legkülönbözőbb rétegei gyűltek össze.

25.fejezet

Aznap este Csuli nagyobbik fia, Kálmán, merész kalandra szánta el magát: titokban kiszökött apja tanyájáról, hogy darvat lőjön. E célból magával vitt egy puskát és a Berettyó partján találkozott egy kislánnyal, aki arra kérte, hadd csatlakozzon hozzá a vadászathoz. Kálmán beleegyezett, hiszen nem volt vadászkutyája, így jól jött a társaság.

Egész éjjel türelmesen feküdtek egy általuk ásott gödörben, várva a tökéletes alkalmat. A hajnal beköszöntével kitartásuk meghozta gyümölcsét: Kálmánnak sikerült meglőnie egy darvat. A sikeres lövés után egy hosszú hajsza következett, mely végül az állat elfogásával zárult.

26.fejezet

A történet hangulata egyre sűrűsödik, miközben a csárda falai között csak a törzsvendégek, a helyi földesurak maradnak. Zoltán személyében egy újító szellemű gazda tűnik fel, aki próbál változtatni a helyi gazdálkodási szokásokon, de csak az adósságai halmozódnak. Csuli, a másik központi figura, a közösségi összetartozás jegyében egy emlékirat aláírását kezdeményezi, ami még inkább összekovácsolja a társaságot. Zoltán hegedűjátékával és énekével emeli tovább a hangulatot, miközben a társaság könyvrendelése a Jókai-művekre utalva még inkább kulturális mélységet ad a jelenetnek. A részletekben gazdag leírások révén a történet egy mélyen emberi és kultúrában gyökerező drámát tár elénk.

27.fejezet

A főügyész, Kormos Bandi, egy sorsdöntő ügyben járt el azon a napon, amikor megbeszélést tartottak arról, hogy merre húzódjon az újonnan épülő vasútvonal. Az eredeti tervek szerint a vonal a közeli Dóka falu mellett haladt volna, azonban a polgármester szándékosan téves térképet küldött, amelyen a falu neve Tókának szerepelt, sőt a térkép úgy ábrázolta, mintha a falu helyén egy nagy tó lenne. A főügyész ezt a tévedést nem igazította ki, abban reménykedve, hogy a polgármester ügyeskedése végül saját magát buktatja le.

28.fejezet

Miközben a kocsmai társaság Vasgyúró Palyáék otthonába költözött át, csak egy ember hiányzott közülük: Csuli. A házigazda küldött érte, de Csuli nem volt hajlandó menni, lábfájásra hivatkozva. Vasgyúró azonban annyira kitartott, hogy végül Csuli is beletörődött, és csatlakozott a többiekhez. A hangulatot zenészek is fokozták, akiket meghívtak, és a társaság egy szekéren körbeutazta az egész várost, mulatva az est folyamán.

29.fejezet

Tizenegy órakor a vidám társaság betért a polgármesteri hivatalba. A mezőőrök beszámoltak a megjelent „grófnak” a történtekről, majd megkeresték a kis Wagnert, aki már szervezte az esti ünnepi koncertet a híres vendég tiszteletére. Azonban még akartak egy kis tréfát űzni, így úgy döntöttek, hogy az előadást délután kettőre teszik az esti időpont helyett. Miután ezzel is végeztek, visszatértek Vasgyúró házához, és úgy folytatták a mulatozást, mintha semmi sem történt volna.

30.fejezet

Zoltán is a társaság tagja volt, de semmiképpen sem érezte magát vidámnak. Elgondolkodott azon, hogy élete végig úgy telt el, mintha egy özönvízben sodródott volna. Soha nem lépett előre, saját erőből semmit sem sikerült elérnie; olyan lusta földesúr maradt, mint amilyen az apja is volt. Ezzel ellentétben volt osztálytársa, Kovács János, egy szegény napszámos fia, aki most már másodjegyzőként dolgozik, és békés, boldog családi életet él.

31.fejezet

Zoltán felkínálta, hogy ő vendégeli meg a társaságot, javasolta, hogy látogassanak el az ő tanyájára. Így is lett. Csuli, akit korábban a gyötrő lábfájása miatt hazaküldtek, később csatlakozott hozzájuk. Megpróbálta magával vinni Wagnert is a Szakhmáry-birtokra, azonban útközben egy vendégház falának ütközött, amely olyan mély nyomot hagyott az arcán, hogy kénytelen volt hazamenni, ahol a felesége nyugodtan ápolhatta.

32.fejezet

Amikor Csuli megérkezett a tanyára, már javában folyt a borozgatás. Az egyre jobb hangulatban lévő urak felkeltették a summáslányok figyelmét, és velük kezdtek táncolni. Mindenki derűs volt, kivéve Zoltánt, aki megtörten nézett maga elé. Borbiró hangot adott aggályainak, hogy Zoltán ne tegyen magának kárt, de Csuli leintette, mondván, hogy gyáva Zoltán ahhoz. Ezt hallotta Zoltán is. Ekkor rágyújtott egy cigarettára, és az égő gyufát a ház nádfedele alá tartotta. A részeg társaság eleinte nem vette komolyan a veszélyt, de amikor már az összes épület lángolni kezdett, riadalmukban megrettentek. Ekkor jelent meg Zoltán saját háza erkélyén, puskával a kezében. Nem szólt egy szót sem, csak szíven lőtte magát. Teste és minden vagyonával együtt a tűz martalékává vált.