Petőfi Sándor: Az apostol olvasónapló * Olvasónaplóm 2024

Szereplők:

Szilveszter
Szilveszter felesége
Szilveszter gyermekei
Szilveszter anyja
egy kocsis
egy rabló
Szilveszter keresztanyja
egy koldusasszony
egy öregúr
az öregúr fia
egy falubeli pap
egy falubeli földesúr
egy nyomdász
egy börtönőr
Szilveszterék szomszédasszonya
a király
egy hóhér

Petőfi Sándor: Az apostol olvasónapló röviden

Egy férfi története két gyermekével és feleségével az embert próbáló körülmények között játszódik, egy rendkívül egyszerű életű lakásban. A társadalom két szélsőséges nevet használ rá: egyesek apostolnak nevezik, mások csak egyszerű parasztnak csúfolják.

A férfi életének kezdete már a szegénység árnyékában indult. Születésekor édesanyja egy gazdag házaspár hintójába helyezte reménykedve, hogy talán ők nevelik majd fel. Azonban a gazdagok a hintó kocsisának adták a gyermeket, aki egy kocsmához vitte és ott hagyta. Végül egy öreg tolvaj fogadott rá, és megállapodott a szomszédasszonnyal, hogy gondoskodnak a kisbácsról. Ők nevezték el Szilveszternek.

Apostol, vagy ahogy sokan ismerik, Szilveszter élete során számtalan kihívással szembesült, ám mindig képes volt talpra állni és küzdeni a megélhetésért családjával. A története nem csupán egyéni sors, hanem a szegénység és a társadalmi igazságtalanság élethű képe is egyben.

Négy év elteltével Szilveszter már ügyes tolvaj lett, de amikor az öreg tolvajtársa meghalt, a szomszédasszony kidobta őt. Útra kelt, és naplementéig gyalogolt. Egy öregasszony vette észre, aki magával vitte. Szilveszter a kutyájával együtt került az asszonyhoz, de koldulnia kellett, noha az asszony mellé költözött. Ez a helyzet két évig tartott, a kutya lett az egyetlen hűséges társa.

Egy őszi reggelen egy öreg úr meglátott egy elhagyatott fiút és megsajnálta, annak ellenére is, hogy tudta, a fiúval élő banya sok hazugságot mesélt róla. Hazavitte, tiszta ruhát adott neki, ételt és italt kínált, de a fiúnak egy kegyetlen úrfi szolgálatában kellett helytállnia. Ahogy teltek az évek, Szilveszter egyre többet tanult az úrfi könyveiből és tanáraitól. Tizenhat éves korára elhatározta, hogy nem tűri tovább sorsának kegyetlenségét. Búcsút vett, mindent megköszönt, és ismét útnak indult a nagyvilágba.

Az úrfi nevelője azonban utána szaladt, és felajánlotta neki egy évi keresetét, amennyiben azt tanulásra fordítja. Szilveszter számára mindez rendkívül megható volt, hiszen soha senki sem mutatott iránta ilyen gondoskodást és szeretetet.

A fiú elhagyta a várost, és végre szabadságot érzett. Legnagyobb örömét a természetben lelte, és mások gondjaival, problémáival kezdett foglalkozni. Beiratkozott iskolába, ahol kiválóan teljesített. Jól tanult, kitűnt a többiek közül, akik emiatt nem kedvelték. Új gondolatok születtek benne, és érezte, hogy különleges sors választotta ki.

Egy faluba hívták, hogy jegyző legyen, és Szilveszter elvállalta a feladatot. Innentől kezdve az emberek figyeltek rá, sőt jobban szerették, mint a helyi papot. Őszintén szólt és komolyan vette, amit mondott. Emiatt sem a pap, sem pedig az uraság nem kedvelte.

Az emberek tisztelték, még a kastély kisasszonya is szerelmes lett belé. Találkoztak, és Szilveszter elmesélte neki élettörténetét. A földesúr magához hívta és megfenyegette, de a fiú nem rettent meg. A pap rájuk uszította a falu népét, így végül távoznia kellett.

Szerelmétől elbúcsúzott, de még egy gyűrűt is kapott tőle ajándékba.

Szilveszter másnap a fővárosba utazott és egy padlásszobát bérelt, ahol gyermekkorát töltötte. Később váratlanul felbukkant szerelme, és örökre vele maradt, mint felesége. Boldogan éltek, és Szilveszter írni kezdett. Történetei igazak és lenyűgözőek voltak, de a cenzúra megkeserítette az életüket. Másolással keresett kenyeret, miközben két gyermeküket nevelték.

Egy reggel tragikus esemény rázta meg életüket: kisbabájuk éhen halt. Felesége hosszan gyászolta a gyermeküket. Szilveszter végül eladta jegygyűrűjét, hogy méltósággal el tudják temetni szerettüket.

Szilveszter a fővárosba költözött, ahol egy padlásszobát bérelt abban a házban, ahol gyermekkorát töltötte. Nem sokkal később váratlanul megjelent szerelme, aki örökre mellette maradt feleségként. Boldogan éltek, és Szilveszter írásba kezdett. Történetei hitelesek és értékesek voltak, azonban a cenzúra megnehezítette életüket. Másolással próbált megélhetést biztosítani családjának, mivel már két gyermekük is volt.

Egy szomorú reggelen a család tragédiájára ébredtek: legkisebb gyermekük éhen halt. Felesége hosszan gyászolta a veszteséget. Szilveszter, szívhez szóló áldozatként, eladta jegygyűrűjét, hogy méltóképpen elbúcsúzhassanak a kisbabától.

Szilveszter később a föld alatt talált egy nyomdát, amelyet rögtön használatba is vett. Könyveit itt nyomtatta ki, amelyek hamar elterjedtek a városban. A király mindezt árulásnak ítélte, és elfogatta Szilvesztert, aki még családjától sem vehetett búcsút. Egy szekérre dobták, és elhurcolták. Egy sötét tömlöcbe zárták, ahol a férfi visszaemlékezett életének eseményeire. Feleségének képe jelent meg előtte, és egy utolsó, képzeletbeli búcsút vettek egymástól.

Tíz év börtönbüntetés után Szilveszter szabadult. Visszatért abba a házba, ahol korábban a családjával élt egy bérelt padlásszobában. Feleségének haláláról a szomszédasszony tájékoztatta, de fiáról semmilyen hírt nem kapott. Továbbra is ragaszkodott régi elveihez, köztük a „Haljon meg a király!” kijelentéshez. Nem sokkal később ismét letartóztatták, és kivégezték. Sírját a bitófánál helyezték el, de emléke nem halt ki: a következő nemzedék méltó rangra emelte nevét.

Petőfi Sándor: Az apostol olvasónapló

A mű eredete:

Az apostolt Petőfi 1848 június-szeptemberében írta meg Pesten, miután képviselőjelöltsége az ellenpárt rágalmai és erőszakossága miatt megbukott.

Történet:

1.

Egy kis padlásszobában még ég a gyertya a városban uralkodó sötétségben. Egy szerényen berendezett lakásban egy anya éppen gyermekét szoptatja, míg idősebb fia mellettük alszik, és az apa gondterhelten ül az asztalnál.

2.

Amint kiderül, a nagyobbik fiú mégsem alszik, mert vacsorázni szeretne. Apja így átadja neki a család utolsó darab kenyerét, amit gyorsan elfogyaszt, majd elalszik édesanyja és testvére társaságában.

3.

A férfi félig álomban Isten elé lép, és megosztja vele gondolatait: minden bűn gyökere a rabszolgaság, az ember ember feletti uralma. Elszántan kész harcolni ez ellen, fizetség reménye nélkül, csupán erőért imádkozik hozzá.

4.

Ki lehet ez a férfi, aki „szent apostolként” előtérbe helyezi embertársai boldogságát a saját szükségleteivel szemben? A következő tíz rész választ ad erre a kérdésre.

5.

Sok éve egy asszony valamilyen indokból meg akart szabadulni újszülött gyermekétől, és a születése napján egy bérelt kocsiba helyezte a csecsemőt. A kocsis azonban nem örült az „ajándéknak”, ezért a gyermeket egy kocsmánál hagyta. Egy részeg tolvaj talált rá, aki elvitte magával és úgy döntött, hogy egy szomszédasszony segítségével, pénzért felneveli.

6.

Másnap a tolvaj visszament az asszonyhoz, aki közölte vele, hogy a baba fiú. Elhatározták, hogy megkeresztelik, és mivel Szilveszter napján találtak rá, a kisfiú a Szilveszter nevet kapta.

7.

Ahogy nőtt, Szilveszter négyéves korára már ügyes kis tolvaj lett. Azonban ekkor nevelőapját, az öreg tolvajt felakasztották, és keresztanyja, mivel több pénzt már nem remélhetett a nevelésért, elzavarta. Egy öregasszony talált rá az utcán, aki magával vitte és szállást adott neki, cserébe az idős hölgy helyett koldulnia kellett.

8.

Hatéves koráig így teltek a napjai, miközben a vénasszony kutyájával szoros barátságot kötött. Egy nap azonban, mikor egy idős úr megkérdezte tőle, hogy ki ő, Szilveszter nem bírta tovább fenntartani a hazugságot, és elmesélte az igazságot. Legújabb pártfogója ekkor elvitte magához a házába.

9.

Szilveszter új otthonában a nagyságos úr fiának szolgálatára kényszerült, ahol az úrfi gyakran bántalmazta őt testileg és lelkileg. Ennek ellenére maradni tudott, mivel lehetősége nyílt a tanulásra „ura” óráin. Tizenhat éves korára azonban úgy döntött, hogy elhagyja a házat, mivel nem tudta tovább elviselni a megaláztatást. Búcsúajándékként kapott egy évi jövedelmet a nagyságos úrtól, aki elismerte fiatal ügyességét és szorgalmát.

10.

Szilveszter elhagyta a várost és a természet szabadságába érve rádöbbent, hogy mennyire hatalmas és jóságos Isten.

11.

A kapott pénzből továbbtanulásra fordított, ahol a Világtörténet olvasása során rájött élete céljára: a szabadságért kell küzdenie, akár az élete árán is.

12.

Tanulmányai befejeztével nem nagyúri szolgálatba állt, hanem egy kis faluba költözött, ahol jegyzőként a helyi szegényeknek prédikált. Nagyon megszerették őt, kivéve a kastély és a paplak lakóit. A kastélyban csak egy személy, a kisasszony szimpatizált vele, akinek Szilveszter egy alkalommal elmesélte az élettörténetét.

13.

Egy alkalommal a helyi pap Szilveszter ellen uszító beszédet mondott a templomban, ami a falusi közösséget felbújtotta ellene, így kénytelen volt elhagyni otthonát. A kastély kisasszonya, aki időközben beleszeretett Szilveszterbe, jegygyűrűt adott neki ajándékba. Szilveszter ezután a fővárosba költözött, és egy padlásszobát bérelt, a kisasszony pedig titokban követte őt, hogy együtt osszák meg a szegényes életet.

14.

Boldog házasságban éltek, Isten előtt megerősítve kapcsolatukat. Szilveszter újból tettvágytól vezérelve könyvet írt, de a cenzúra miatt nem nyomtathatták ki. Végül, hogy fenntartsa családját, másolóként kezdett dolgozni. Idővel a család három-, majd négy tagúra nőtt. Ezzel visszatértünk a történet kezdetére, ahol az alvó anyát és az éppen lefekvő apát, Szilvesztert hagyjuk.

15.

Tragikus eseményre ébred a család másnap: a csecsemő éhen halt az éjszaka. Az édesanya keservesen gyászolta. Szilveszter, nagy nehezen eldöntötte, hogy eladja az egyetlen értéküket, a feleségétől kapott jegygyűrűt, hogy megfelelően eltemethesse gyermekét.

16.

Szilveszter azonban nem adta fel elveit, és kutatása eredményre vezetett: talált egy titkos nyomdát, ahol ki tudta nyomtatni művét. A könyv hamar kifogyott, de a törvény szigorú és igazságtalan volt: mivel lázítónak ítélték, a szerzőt el kellett fogni. Szilvesztert így fogták el, hogy már nem is búcsúzhatott el szeretett feleségétől és fiától.

17.

Álmából felébredve Szilveszter börtöncellában találja magát, és mély szomorúság keríti hatalmába. Nem maga miatt érez sajnálatot, hanem szerettei miatt aggódik. Rabságában egyszer csak megjelenik neki felesége szelleme, aki közli vele, hogy már elhagyta e földi világot. A hír hallatán Szilveszter tébolyodott állapotba esik.

18.

Tíz évnyi fogvatartás után egy veréb száll a börtön ablakára, amelynek jelének tekintve, Szilvesztert még aznap szabadon engedik.

19.

Szabadulása után Szilveszter visszatér régi otthonába, ahol a szomszédoktól megtudja, hogy felesége, miután hallott róla, szívszakadásban halt meg. Az idős férfi felkeresi a temetőt, de nem találja felesége sírjelét. Elkeseredésében merényletre szánja el magát. Amikor a király felvonul a városban, Szilveszter fegyvert ránt, de lövése nem találja el az uralkodót. A kísérlet után azonnal elfogják, és még aznap kivégzik, fejét levágják, testét pedig az akasztófa mellé temetik.

20.

Az idő múlásával új generációk nőnek fel, akik megszabadulnak a rabszolgaságtól és tisztelettel emlékeznek azokra a Szilveszterekre, akiknek testei jelöletlenül nyugszanak a bitófa mellett…