Shakespeare: Lóvátett lovagok elemzés * Olvasónaplóm

Szereplők:

Ferdinand
Berowne
Longaville
Dumaine
Boyet
Mercadé
Don Adriano de Armado
Sir Nathaniel
Holofernes
Dull
Costard
Moth
A Forester
Princess of France
Rosaline
Maria
Katherine
Jaquenetta

Shakespeare: Lóvátett lovagok elemzés

A „Lóvátett lovagok” című darab számos, a komédia műfajához tartozó elemet tartalmaz: komikus mellékszereplők, levélcsere, leskelődés, álszent karakterek és személyek összetévesztése jelennek meg benne, ám a mű vége mégsem zárul vidám hangulatban.

A magyar címadások – mint a „Lóvátett lovagok” és „A felsült szerelmesek” – inkább a lovagok sikertelenségére fókuszálnak, szemben az eredeti, „Love’s Labour’s Lost” (A szerelem hiábavaló fáradsága) címmel, amely a szerelemért végzett erőfeszítések hiábavalóságára utal.

A történetről úgy tartják, hogy boldog befejezéssel zárul, amit Shakespeare a második részben írt volna meg – vagy meg is írt, de ez az elveszett. Ez a folytatás a „Love’s Labour’s Won” (A szerelem munkája nem volt hiábavaló) címet viselte volna, ami azt sugallja, hogy a lovagok erőfeszítései végül mégis meghozták a várt eredményt.

A „Lóvátett lovagok” cselekménye Navarrában bontakozik ki, ahol Ferdinánd, a helyi király a tudománynak kíván élni, és udvarát egyfajta „akadémiává” akarja alakítani. Ez azt jelenti, hogy a bölcseleti életet nők jelenléte nélkül képzeli el, hiszen véleménye szerint a nők csak megzavarják a gondolkodó embereket. E nézetet lovagjai – Longaville, Biron és Dumain – is támogatják, így aláírják a nőtlenségi fogadalmat, amely az udvarban élő összes férfira érvényes. E szabály megszegése esetén még a nőkkel való beszélgetésért is nyilvános megszégyenítés jár.

A navarrai udvarba Don Adriano de Armado, a spanyol vendég érkezik, aki a darab egyik legkomikusabb és leginkább kinevethető karaktereként tűnik fel, neve is különleges hangzású. Ennek hátterében a politikai helyzet áll, hiszen a komédia írását megelőzően hét évvel az angolok legyőzték a Spanyol Armadát, ami a szereplő karakterének megformálását is befolyásolhatta.

Armado egy levél által leplezi le Bunkót a király előtt, aki egy lánnyal beszélgetett. Bunkó büntetése, hogy egy hétig nem ehet, és ezt a szigorú felügyeletet Armado látja el. Eközben maga Armado is szabályt szeg, ugyanis beleszeret Julkába, a fejőlányba, és még randira is hívja őt.

Boyet, Ferdinánd király tanácsadója jelenti, hogy a francia királylány küldöttséggel érkezik. Ferdinándnak fogadnia kell őket, hiszen a diplomácia ezt kívánja: a franciák 100 000 koronával tartoznak Navarrának, és ezt a tartozást rendezniük kell, mielőtt Aquitánia birtokába léphetnének.

Ferdinánd azonban fogadalmának megfelelően nem fogadhatja a francia küldöttséget az udvarban. Megoldásként az erdőben sátrakat állít fel a királylány és udvarhölgyei számára. Ez egyfajta kiskaput jelent, amivel a király az udvaron kívül mégis csak találkozhat nőkkel. Ez felveti a kérdést: vajon van-e értelme így az eskünek, és tényleg betartja-e Ferdinánd?

A helyszín, az erdő, a Shakespeare-darabokban gyakran az emberi természetesség és az érzelmek közelebbi megélése színtere, ellentétben a városokkal, ahol a társadalmi szabályok érvényesülnek. Az erdő jelentése a szabadabb, szabályoktól mentes létet szimbolizálja, amit más Shakespeare-művekben, például a „Szentivánéji álomban” és az „Ahogy tetszikben” is megfigyelhetünk. Érdekességként megemlíthető, hogy Peter Brook 1946-os rendezésében Watteau festményeit használta az erdő díszítésére, ami tovább emeli a helyszín művészi atmoszféráját.

A lovagok már korábbi találkozásaik során megismerkedtek a francia udvarhölgyekkel. Longaville szíve Katharine iránt dobog, Dumain Mária iránt érez vonzalmat, Biron pedig Rosaline-t kedveli. Ferdinánd király által kitalált, nőtlenségre vonatkozó eskü megtételében Biron vette részt a legnehezebben, és végül nem is tudja azt betartani. Rosaline-nak írt levelet Bunkóra bízza, hogy kézbesítse.

Korábban Armado is Bunkóra bízta, hogy kézbesítse levelet Julkának. Azonban Bunkó összecseréli a leveleket, így Julka nem Armado, hanem Biron Rosaline-nak szóló szonettjét kapja meg. Mivel ő csak egy fejőlány, nem tud olvasni, így az erdőben kószáló Nathaniellel és Holofernesszel olvastatja fel a levelet.

Ezek a figurák – egy lelkész és egy iskolamester – önelégült, felületes műveltségű emberek, akik támogatják a nőtlenségi fogadalmat. Holofernes azt tanácsolja Julkának, hogy mutassa meg a levelet a királynak, mivel fontosnak véli az írást.

Biron nagy izgalommal várja, hogy szerelme, Rosaline hamarosan olvashatja a számára írt szonettjét. E célból egy fára mászik, hogy onnan figyelje Ferdinánd királyt, aki váratlanul épp a francia királylánynak ír szerelmes verset. Ebben a helyzetben találja magát Longaville és Dumain is, mindketten szintén szerelmes verseket írnak.

Mindezt azért tudjuk meg, mert a szerelmesek hangosan gyakorolják verseiket. A király, rejtekhelyéről figyelve őket, végül szembesíti Longaville-t, hogy megszegte az esküjét. Ekkor lép elő Ferdinánd, akit Longaville vádol, de Biron a fa tetejéről leugorva leplezi le a királyt. Közben Julka megtalálja a királyt a levéllel, és bár Biron gyorsan összetépi, ő is lelepleződik. Így mind a négyen – Ferdinánd, Longaville, Dumain és Biron – esküt szegnek, mivel mindannyian szerelmesek. Biron szerint a szerelem a legjobb tanítómester, és ezzel egyfajta mentőövet dob az esküszegőknek.

Nincs további szükség álszenteskedésre: a király és lovagjai mulatságot szerveznek hölgyeik számára. A rendezvényre ajándékokat küldenek, és bejelentik, hogy orosz ruhákban fognak megjelenni a bálon. A hölgyek válaszul álarcot öltenek, és összecserélik a kapott ajándékokat, hogy tréfát űzzenek lovagaikból, és megakadályozzák, hogy saját hölgyeiknek udvaroljanak.

Ennek eredményeképpen a király Rosaline-nak, Biron a királylánynak, Longaville Máriának, Dumain pedig Katharine-nek udvarol. Az eseményt úgy alakították ki, hogy a táncot ismerők könnyen felismerhetik az Erzsébet-kori táncformákra utaló ismétléseket és variációkat. Kenneth Branagh 2000-es zenés-táncos filmváltozata is valószínűleg ezt vette alapul.

Az urak nem örülnek a hölgyek csínjának, sem annak, hogy amikor a palotába hívják őket, azok emlékeztetik őket esküjükre. Ennek ellenére a párok vidámak maradnak. A mulatság részeként Bunkó, Holofernes, Nathaniel és mások előadják a „Kilenc vitéz” című színdarabot, ami hasonló a „Szentivánéji álom”ban látható „Piramus és Thisbe” előadásához, bár itt a történet vége ismeretlen marad. Az előadást egy francia követ félbeszakítja, aki a francia király halálhírét hozza.

A tragikus hír hatására a királylány és udvarhölgyei kénytelenek hazatérni. Biron a király és lovagok nevében biztosítja a hölgyeket szerelmükről, ám a királylány szerint a hallottak csupán szép szavak voltak.

Ráadásul a királylány egy évet gyászolnia kell. Ha Ferdinánd király komolyan gondolja szerelmét, bizonyítania kell: egy évig remeteként kell élnie, hűségesen szerelméhez, hogy aztán megházasodhassanak. A többi pár számára is hasonló próbatétel vár. Armado sorsa még nehezebb, hiszen neki és Julkának három évig kell dolgoznia a gazdaságban.

A darab zárásaként a zenészek a tavaszról és a télről, a szerelemről és a gyászról énekelnek, amivel méltó lezárása a történetnek.