Stendhal: Vörös és fekete olvasónapló 1.rész * Olvasónaplóm

A történet, melynek nagy része valós eseményeken alapul, 1827 decemberében kezdődött, amikor a Gazette des Tribunaux részletesen beszámolt Antoine Berthet peréről. Berthet, egy vidéki patkolókovács tehetséges fia, kezdetben papnak készült, de négy év szemináriumi tanulmányai után otthagyta az intézményt, és egy újgazdag nemesi családnál kapott munkát nevelőként.

Nem sokkal később viszonyt kezdett a családasszony, Michoud-né udvarlásával, ami végül a férj általi elbocsátásához vezetett. Berthet ezután további két évig maradt a szemináriumban, majd a Cordon-kastélyban vállalt ismét nevelői állást, ahol szintén túl közel került a ház kisasszonyához, ami miatt ismét távoznia kellett.

A papként való kudarcáért Michoud-nét tette felelőssé, ezért 1827. június 22-én, egy nagymise alatt rálőtt az asszonyra. Michoud-né túlélte a merényletet, Berthet-t azonban elfogták, és emberölési kísérlet, valamint szentségtörés vádjával halálra ítélték. A kivégzése 1828. február 23-án történt meg Grenoble-ban, Stendhal szülővárosában.

Szereplők:

Julien Sorel
De Rênalné
De Rênal
Mathilde de La Mole
Valenod

Stendhal: Vörös és fekete olvasónapló 1.rész

Első fejezet – Egy kisváros

A történet a kitalált dél-franciországi Verriéres kisvárosában veszi kezdetét, ahol az olvasók a szerző rövid bevezetőjének köszönhetően betekintést nyerhetnek a település életébe és annak karakteres lakóiba. Kiderül, hogy a város polgármestere, de Rénal már 15 éve tölti be ezt a tisztséget, aki korábban nem kevés áldozatot hozott annak érdekében, hogy a helyi ács, Sorel fűrészmalmát saját kertjéből eltávolítsa.

Második fejezet – Egy polgármester

A második fejezetben de Rénal a családjával együtt sétál az általa építtetett sétányon. Beszélgetésük során a férfi megosztja aggodalmait feleségével arról, hogy a nemrégiben városukban járt párizsi követ, Appert rossz fényben tüntetheti fel a települést, amiért különösen mérges az idős plébánosra, Chélan abbéra.

Harmadik fejezet – A szegények java

A harmadik fejezetben a családi beszélgetést a legidősebb fiú által elkövetett csíny zavarja meg. De Rénal határozottan kijelenti, hogy nevelőt fog alkalmazni a gyerekek mellé, és már ki is nézte Julien Sorelt, az ács 19 éves papnövendék fiát erre a feladatra. A polgármester felesége is támogatja férje szándékát.

Negyedik fejezet – Apa és fia

A negyedik fejezetben de Rénal felkeresi Sorelt, és előterjeszti neki ajánlatát, mely évi 300 frankot és teljes ellátást tartalmaz Julien számára. Az ács örömmel fogadja a javaslatot, hiszen fia, aki sosem segített a testvéreinek fát vágni, és csak a tanulással és olvasással töltötte az idejét, már régóta terhére volt. Ennek ellenére Sorel úgy dönt, hogy még beszél a fiúval, mielőtt végleges döntést hoznak.

Ötödik fejezet – Alkudozás

Az ötödik fejezetben, mely „Alkudozás” címet viseli, kiderül, hogy az ács Sorel csak azért látogatott el a polgármesterhez, hogy növelje fia, Julien bérének összegét. Másnap sikeresen megemeltette a fiú évi fizetését 400 frankra, majd hazatérve azonnal elküldte őt de Rénalékhoz. Julien a templomot is felkereste útközben, majd nehezen, de végül elindult új otthona felé.

Hatodik fejezet – Szorongás

A történet folytatódik a „Szorongás” címet viselő hatodik fejezettel, ahol Julien rettegve érkezik meg a kert kapujához, és nem mer belépni. Ebben a pillanatban találkozik de Rénalnéval, aki kifelé jött éppen a házból. A fiút lenyűgözi az asszony szépsége, de Rénalné is azonnal megszereti őt, miután Julien kedvesen viselkedik a gyerekekkel, és fejből idéz egy bibliaszakaszt latinul.

Hetedik fejezet – Választás és vonzódás

A „Választás és vonzódás” címmel ellátott hetedik fejezetben Julien tudása mindenkit lenyűgöz. A gyerekek imádják, és a nőcselédek szíve is hevesebben ver érte. Azonban Julien nehezen érzi jól magát az úri társaságban. Amikor de Rénalné megtudja, hogy a fiúnak kevés a fehérneműje, és felajánlja, hogy vesz neki, Julien büszkén visszautasítja, anélkül, hogy tudná, ezzel meghódította a háziasszony szívét.

Nyolcadik fejezet – Kis események

A „Kis események” című nyolcadik fejezetben a polgármester cselédje, Elisa örökséget kap, és kijelenti, hogy Julien felesége szeretne lenni. Chélan abbé is igyekszik rávenni a fiút a házasságra, de Julien visszautasítja, mivel fényes jövőbeli terveket szövöget. Eközben de Rénalék vidéki birtokukra, Vergybe utaznak, ahova Julien is velük tart. A helyzettől függetlenül de Rénalné igyekszik tartózkodóan viselkedni a fiúval, annak ellenére, hogy érzései mást súgnak.

Kilencedik fejezet – Falusi este

A történet kilencedik fejezetében, mely „Falusi este” címmel folytatódik, Julien szemlátomást felfigyel de Rénalné túlzott visszafogottságára, és úgy dönt, hogy megtöri az asszony ellenállását. Vacsora után bátran megfogja annak kezét, és noha nem érzett iránta szerelmet, magával ragadtatja a siker érzése. Másnap a cselédek éppen a szalmazsákokat tömték, amikor Julien fülébe jutott, hogy rejtett titkát talán megtalálhatják. Aggodalmában de Rénalnét kéri meg, hogy segítsen neki. A rejtett tárgy egy Napóleont ábrázoló fénykép, mely felfedte volna politikai nézeteit, és rossz fényt vethetett volna rá.

Tizedik fejezet – Bátorság és némi szerencse

A tizedik fejezet, „Bátorság és némi szerencse” című részben de Rénal úr kritikája után Julien fenyegetően felmondással él, ami megijeszti a polgármestert attól félve, hogy riválisa, Valenod oldalára áll. A polgármester azonnal 600 frankra emeli Julien bérét és három nap szabadságot is ad neki.

Tizenegyedik fejezet – Egy másik este

A sorozat „Egy másik este” címmel jelölt tizenegyedik fejezetében Julien továbbra is haragszik de Rénalra, és éjszaka szenvedélyesen csókolgatja felesége karját. De Rénalné élete során először érez szerelmet, de a házasságtörés gondolata elrettenti, ezért dönt úgy, hogy hidegen fog viselkedni a fiúval, ami betegségbe kergeti őt.

Tizenkettedik fejezet – A látogatás

A történet folytatódik a „Látogatás” címmel ellátott tizenkettedik fejezetben, amikor Julien kihasználva szabadságát, elutazik, nem törődve azzal, milyen fájdalmat okoz ezzel de Rénalnénak. Útja során egy hegyi barlangban pihen meg, majd egy fakereskedő barátjához, Fouquéhoz látogat, aki évi 4000 frankos üzlettársi ajánlatot tesz neki, de Julien elutasítja, nagy terveire hivatkozva.

Tizenharmadik fejezet – Áttört harisnya

A „Áttört harisnya” címet viselő tizenharmadik fejezetben de Rénalné új ruhákat varrat és beszerez, amely már Derville-nének is feltűnik, felfedezve, hogy unokahúga szerelmes. Julien eközben elhatározza, hogy szeretőjévé teszi az asszonyt, hogy később, ha szembesül kritikákkal nevelői állása miatt, legyen mivel magyarázkodnia. Ezek után hevesen vall szerelmet de Rénalnénak.

Tizennegyedik fejezet – Az angol olló

Julien pontos haditervet dolgozott ki az asszony meghódítására. Aznap vendég érkezett, de Maugiron alprefektus. A beszélgetésnél Julien túlzottan vakmerően próbált közeledni de Rénalnéhoz, amiért az asszony később rendre utasította. Ez elkedvetlenítette, s hazautazott Verriéres-be.

Tizenötödik fejezet – Kakaskukorékolás

A történet folytatódik a tizenötödik fejezetben, melynek címe „Kakaskukorékolás”. Julien egy pontos haditervet dolgozott ki, hogy meghódítsa de Rénalnét. Aznap azonban Maugiron alprefektus érkezett vendégül, amihez Julien túl vakmerően próbált közelíteni az asszonyhoz a beszélgetés alatt. Ez a viselkedése nem nyerte el de Rénalné tetszését, aki később rendreutasította. Ez az eset elkedvetlenítette Juliennel, aki ezután visszautazott Verriéres-be.

Másnap azonban újult erővel tért vissza, és minden óvatosság nélkül közölte de Rénalnéval, hogy hajnali kettőkor átmegy a szobájába. Bár az asszony „gyalázat”-ként reagált, Julien nem törődött vele, és később elmondása szerint cselekedett, sikerrel meggyőzve az erkölcsös asszonyt.

Tizenhatodik fejezet – Másnap

A tizenhatodik fejezet, „Másnap” címmel, arról szól, hogy ettől fogva rendszeressé vált Julien éjszakai látogatásai de Rénalnénál. A tízéves korkülönbség aggasztotta az asszonyt, de Julien meggyőzte őt a szerelméről. Derville-né próbálta figyelmeztetni barátnőjét a kapcsolat veszélyeire, de hiába, így végül elhagyta Vergyt.

Tizenhetedik fejezet: A polgármesterhelyettes

A tizenhetedik fejezet, „A polgármesterhelyettes” című részben, Julien felfedi de Rénalné előtt politikai nézeteit, mintha csak egy barátjától hallotta volna. Az asszony, aki ellenkező politikai táborhoz tartozik, megismerteti őt azokkal a gondolatokkal. Eközben megtudja, hogy a helyi választásokon de Moirod, egy gazdag és befolyásos úr, pályázik a polgármester-helyettesi címre.

Tizennyolcadik fejezet – A király Verriéres-ben

A történet a tizennyolcadik fejezetben, „A király Verriéres-ben” címmel csúcsosodik ki. Szeptemberben a király Bray-le-Haut-ba látogatott, hogy Szent Kelemen földi maradványai előtt leboruljon, és útja során érintette Verriéres-t is.

De Rénalék hazautaztak, hogy előkészítsék a fogadást. Nem kis felháborodást keltett a helyiek körében, hogy Julien, a paraszti származású fiatalember, a díszőrség tagja lett, és még az a megtiszteltetés is érte, hogy Chélan abbé, az agde-i püspök és 23 plébános társaságában elkísérhette a királyt Bray-le-Haut-ig.

Tizenkilencedik fejezet – Gondolkodni gyötrelem

A történet folytatódik a „Gondolkodni gyötrelem” címmel jelölt tizenkilencedik fejezetben. Julien hazatérésekor váratlan helyzettel szembesült: a legkisebb fiú, Stanislas-Xavier megbetegedett, amiért de Rénalné magát okolta, és elhatározta, hogy mindent bevall férjének.

Julien azonban rávette, hogy ne tegye ezt, mivel ezzel tönkretehetné mindannyiuk életét. Az asszony beleegyezett, hogy cserébe Julien mindenben engedelmeskedik neki. Közben Elisa, miután rájött, hogy saját úrnője csábította el szerelmét, Valenod segítségével névtelen levelet küldött de Rénalnak.

Huszadik fejezet – Névtelen levelek

A történet tovább bontakozik a „Névtelen levelek” című huszadik fejezetben. Julien és de Rénalné ezen az éjszakán nem találkoztak. Másnap Julien levelet kapott az asszonytól, aki azt kérte tőle, hogy írjon egy hasonló névtelen levelet, amit ő majd bemutathat férjének, hogy így bizonyíthassák ártatlanságukat.

Huszonegyedik fejezet – Beszélgetés egy férjjel

A „Beszélgetés egy férjjel” címmel ellátott huszonegyedik fejezetben Julien követte az asszony utasításait, és felragasztott szövegekből álló levelet készített. De Rénalné úgy tett, mintha éppen Verriéres-ből érkezne, és felháborodva adta át férjének a levelet.

A beszélgetés során az asszony említést tett Valenod korábbi udvarlásáról, ami alapján de Rénal rájött, hogy a névtelen levél Valenod műve lehet. A terv sikerrel járt, de a botrányok elkerülése végett Julien ideiglenesen elhagyta a várost.

Huszonkettedik fejezet – Így éltek 1830-ban

A „Így éltek 1830-ban” címet viselő huszonkettedik fejezetben Julien rövid ideig Verriéres-ben tartózkodott, ahol de Maugiron megpróbálta rávenni, hogy fogadja el Valenod által felajánlott állást, de ő kerülte a válaszadást. Valenod még ebédre is meghívta, de Julien kitartott amellett, hogy nem hagyja el de Rénalékat. Két hét múlva, mikor a város már Julienről pletykált, a polgármesterék hazatértek.

Huszonharmadik fejezet – Egy hivatalnok bánata

Idő múlásával Verriéres-ben változatos események következtek be. A városban zajlott a polgármester tulajdonában lévő ház árverése, valamint egy olasz származású operaénekes érkezése is említésre méltó esemény volt de Rénalék háza táján. Valenod intézkedett arról, hogy Elisa, a ház cselédje elhagyja a polgármester családját.

A lány távozása előtt minden titkot elárult Chélan abbénak, beleértve Julien és de Rénalné viszonyát is. Az idős pap, miután tudomást szerzett a helyzetről, azonnal utasította Juliént, hogy hagyja el a várost és utazzon Besançonba, ahol iratkozzon be a szemináriumba. Julien engedelmeskedett a pap utasításának, tartva attól, hogy ha marad, de Rénal, aki közben újabb provokatív levelet kapott, párbajra hívja ki Valenod-t.

Huszonnegyedik fejezet – Egy nagyváros

A „Egy nagyváros” címmel ellátott huszonnegyedik fejezetben Julien megérkezett Besançonba, azonban nem sietett azonnal a szemináriumba. Először egy kávéházba tért be, ahol találkozott Amandával, egy kedves felszolgálólánnyal.

Amanda segítséget ajánlott a félénk vidéki fiúnak, de a lány szeretőjének váratlan érkezése miatt Juliennek távoznia kellett. Ezt követően egy fogadóba ment, ahol olcsón ebédelt és átöltözött.

Huszonötödik fejezet – A szeminárium

A történet folytatódik a „A szeminárium” című huszonötödik fejezetben. Julien szorongva vette az irányt a szeminárium felé. A kapusnak elmesélte érkezésének okát, aki szó nélkül vezette fel őt az igazgató, Pirard abbé szobájába. A terem komorsága és az abbé látszólagos szigorúsága annyira megijesztette, hogy elájult.

Miután magához tért, Pirard abbé kérdésekkel bombázta a tudásáról, a vizsgálat során pedig kiderült, hogy bár tudása alapos, a teológia bizonyos területeiről még nem is hallott. Chélan ajánlásának köszönhetően Julien saját cellát kapott, ahová nem sokkal később az őr is elvezette.

Huszonhatodik fejezet – Amit a gazdagok nem ismernek

A „Amit a gazdagok nem ismernek” című huszonhatodik fejezetben Julien szorgalmát és tudását bemutatva kiderül, hogy bár képességeivel büszkesége lehetne az intézménynek, tapasztalatlansága és az, hogy nem vett figyelembe számos fontos szempontot, hátrányt jelentett számára.

A szemináriumban mindenki tökéletes akart lenni, de Julien esetében ez hivalkodásnak minősült, ráadásul önálló gondolkodása sem kedvezett neki egy olyan környezetben, ahol a vak engedelmesség az elsődleges követelmény. Ezért társai kiközösítették, és Castanéde abbé, az aligazgató, aki ellenezte Pirard janzenista nézeteit, mindenben próbálta akadályozni őt.

Huszonhetedik fejezet – Az első élettapasztalat

A történet a „Az első élettapasztalat” című huszonhetedik fejezetben folytatódik. Julien, annak ellenére, hogy igyekezett alkalmazkodni, sosem tudott olyanná válni, mint társai.

A paraszti származású fiúk, akik a jómóddal kecsegtető papi pályát választották az éhezéstől menekülve, soha nem értették meg, hogy Juliént nem pusztán a pénz motiválja. Végül Luther Mártonként kezdték csúfolni, és helyzete olyannyira súlyosbá vált, hogy néha már-már tettlegességig fajultak a dolgok.

Huszonnyolcadik fejezet – A körmenet

A „Körmenet” címmel ellátott huszonnyolcadik fejezetben csak Chas-Bernard abbé, a kedves tanár mutatott rokonszenvet Julien iránt. Úrnapja közeledtével az abbé, aki a helyi székesegyház szertartásvezetője volt, felkérte Julient, hogy segítsen feldíszíteni a templomot. Julien örömmel teljesítette barátja kérését.

Amikor a körmenet a templom felé indult, Julien felügyelte a rendet az épületben. Egy térdeplő nőt közelebbről szemügyre véve felismerte de Rénalnét, aki azonban elájult. Derville-né, aki szintén a helyszínen tartózkodott, elküldte a fiút. Julien távozott, ő maga is megrendülve az eseménytől.

Huszonkilencedik fejezet – Az első előléptetés

A „Az első előléptetés” címet viselő huszonkilencedik fejezetben Julien jó munkája elismerésül előléptetést kapott Pirardtól. Ettől kezdve ő kérdezte ki társait bibliaismeretből, ami meglepetésére bizonyos tiszteletet hozott számára. A vizsgák idején Julien kiválóan teljesített, ám a de Frilair vezette bizottság egy csellel – világi irodalmi ismeretei miatt kérdezték – 198. helyre minősítette vissza.

Pirard kedvenc tanítványa a megaláztatásba belebetegedett. Fontos megjegyezni, hogy Pirard és de Frilair között jogi vita folyt, és Pirard de La Mole márki oldalán állt. Ezért a riválisok mindent megtettek, hogy ártani tudjanak neki és kiszorítsák pozíciójából. Végül az igazgató megtört, és egy éjszaka folyamán saját kezűleg írott lemondó levelét Juliennel küldte el.

Harmincadik fejezet – Egy becsvágyó ember

A „Egy becsvágyó ember” címmel jelölt harmincadik fejezetben Pirard abbé Párizsba utazott, ahol de La Mole márki egy jövedelmező külvárosi plébániát biztosított számára. Tudva, hogy a márkinak szüksége van egy megbízható titkárra, Pirard abbé Julien nevét ajánlotta. Julien még ugyanazon a napon kapott egy levelet, amelyben az állt, hogy haladéktalanul utazzon Párizsba.

Útja során Chélan abbénál szállt meg, aki ellenére erőteljes kérésének, Julien nem tudott ellenállni a kísértésnek, hogy fel ne keressen de Rénalnét. A fiatalember regényes körülmények között lopódzott be a házba, ahol egy teljes napot töltöttek szenvedélyesen együtt. Azonban de Rénal hamarosan gyanút fogott, ami miatt Juliennek sietnie kellett tovább Párizs felé.