Tatai Sándor: Kinizsi Pál olvasónapló * Olvasónaplóm

Szereplők:

Kinizsi Pál

Öreg Kinizsi
Mátyás király
Jolánka (tkp. Magyar Benigna)
Magyar Balázs
Báthori István, erdélyi vajda
Holubán
Titusz
Bujkó
Mujkó
Orsik néne
Podjebrád György, cseh király
Dávid barát
Zdenkó, Mátyás alvezére
Frigyes, német császár
Hyppolit, Frigyes unokája
pápai követ

Tatai Sándor: Kinizsi Pál olvasónapló

1. fejezet: Jónás, a nagy medve

Pál Kinizsi, a helyi vízimalomban dolgozó fiatalember, ritkán jutott szabadidőhöz, amit leginkább a közeli erdőben töltött, ahol egy hatalmas tölgyfa ágai közt pihent. Itt álmodozott arról, hogy Mátyás király seregében harcoljon a törökök ellen, bosszút állva édesanyja haláláért és húga elrablásáért.

Egy napon, miközben a tölgyfa ágai között elmélkedett, egy riasztó őzsírásra lett figyelmes. Egy csapdába esett őzike és egy veszélyes medve jelenete bontakozott ki előtte. Kinizsi legyőzte a ragadozót, megmentette az őzikét, és a medve tetemét vállára vetve tért vissza a malomba. Orsik néne, a malomban dolgozó, éppen az álmos Bujkót ébresztgette, amikor Pál megérkezett a medvével. A helyiek döbbenten csodálták a hatalmas állatot, és a Felvidékről érkezett fiú azonosította fel benne Jónást, a pásztorok rémét, majd elkérte a medve bőrét.

A malmi munka közben, amikor éppen a szegények gabonáját őrölték, Titusz vitéz érkezett meg a közeli várból, a földesúr szekereivel. A katona sértő megjegyzéseket tett, és türelmetlen dühében egy szegény embert korbáccsal ütött meg. Kinizsi, aki nem tűrte az igazságtalanságot, megvédte a bántalmazott férfit, és kemény leckét adott a vár katonájának. Titusz vitéz menekülőre fogta, de még fenyegetőzött, hogy a helyiekkel is úgy bánnak majd, mint az erdélyi lázadókkal, akiket megkínoztak az ellenállásukért.

2. fejezet: Király és molnárlegény

Mátyás király és kísérete, amely éppen a malom közelében vadászott, váratlanul megérkezett a helyszínre. A királyi csapat érkezésekor az öreg Kinizsi rejtélyes köszöntése Magyar Balázs lánya, Jolánka által lett megfejtve. A fiatal hölgy szomjúságát Pál Kinizsi oltotta, aki egy malomkőn átadott neki egy serleg vizet.

A jelenetet figyelő vendégek, köztük a király egyik zsoldosvezére, Holubán, csodálkozással és irigységgel szemlélték, ahogy Jolánka és Pál szemtől szembe állnak. A feszült pillanatokat Holubán egy aranydobással fokozta, de Mátyás király közbelépett, így elkerülve a komolyabb összetűzést.

A király megköszönte a vendéglátást, majd meghívta Kinizsi Pált, hogy csatlakozzon az udvarához Budán. A királyi csapat távozása után Kinizsi Pál elhatározta, hogy elindul Budára. Az otthoniak próbálták őt lebeszélni az útról, de Pál elszánt maradt, így útravalót készítettek számára. Kinizsi egy utolsó kérésével fordult hűséges segítőjéhez, Bujkóhoz, hogy maradjon a malomban segíteni az apját, hiszen ott sok a teendő.

Az indulás előtt azonban Titusz érkezett a várból egy csapat gyalogos katonával, hogy számon kérje Kinizsi korábbi viselkedését. A szembenézés során azonban Kinizsi könnyedén vette az akadályt: egy határozott mozdulattal a hombárba lökte a hangoskodó Tituszt.

3. fejezet: Pásztortűz

Útközben Budára, Kinizsi Pál számos hírt hallott Erdély mélyéről: török támadásokról, urak kegyetlenségeiről, árvizekről és járványokról, valamint a fekete sereg diadalairól is. Az út felénél, egy estén, amikor épp egy erdő szélén haladt el, meglátott egy pásztortüzet. A pihenés szándékával indult a tűz felé, de még odaérkezése előtt belehallgatott egy beszélgetésbe, amely Mátyás királyról és a kolozsvári bíróról szólt.

A történet humoros vége kiváltotta Kinizsi nevetését. A pásztorok eleinte meglepődtek az idegen jelenlétén, de Kinizsi barátságos mosolyát látva, nyújtott kézzel fogadták. Hamarosan már együtt sült a szalonna a tűz mellett, és Kinizsi egy újabb történetet hallgatott a Gömörben történt eseményekről.

4. fejezet: Két fenevad

Másnap reggel Pál Kinizsi egy lenyűgöző várkastély lábánál találta magát. Miközben egy sebesült rigó életét mentette meg, egyre mélyebbre hatolt a sűrű erdőségbe, ahol egy öregasszony jajveszékelésére lett figyelmes. Odasietett, és látta, hogy két nagy vadászkutya támad az idős nőre. Kinizsi kénytelen volt megölni a kutyákat, hogy megvédje az asszony és saját életét. Kiderült, hogy a vár, amit az előző nap látott, Magyar Balázsé volt, és az öregasszony, hálából, megmutatta neki az erdőből kivezető utat. Az asszony megjósolta, hogy Kinizsi felesége az ország legszebb lánya lesz.

A néni távozása után Kinizsi útját folytatta, amikor csengő leányhangokra lett figyelmes. Jolánka, Magyar Balázs lánya, akit egy fehér ló hátán pillantott meg a fák között, a két kutya – Néró és Pilátus – után kutatott. Kinizsi elmesélte a történteket; a 101 éves megmentett asszonyt a lány is ismerte, és megbocsátott a molnárlegénynek. Ekkor Holubán és tizenöt szolgája vágtatott a vár felől és durván kérdőre vonta Kinizsit. Pál egy kicsavart fával védekezett, és a szolgák szétszéledtek.

Holubán egy nyílvesszővel próbálta megölni Kinizsit, de Mátyás király közbelépett, lecsapta az íjat, mielőtt a zsoldosvezér használhatta volna. Ezt követően az uralkodó a saját seregébe fogadta Kinizsi Pált, és Magyar Balázs keze alá adta. Jolánka bekötötte Pál sérüléseit, és elárulta neki, hogy az asszony korábban neki is jósolt: azt, hogy az ország legerősebb legényével fog összekerülni.

5. fejezet: A király lustája

Bujkó, Pál Kinizsi hűséges segítője, gazdája nyomába eredt, és egy adószedő kocsi hátsó részére kapaszkodva utazott. Az út fárasztotta, így egy idő után leugrott a szekérről és lefeküdt egy kicsit pihenni. Éppen ebben az időben Mátyás király és kísérete vadászatot tartott a közelben, ahol a király egy tizenkettes agancsú szarvast ejtett el pont az út mellett. A pompás lövésért Magyar Balázs éppen dicsérte a királyt, amikor mindketten észrevették a földön alvó férfit.

Hiába ébresztgették, Bujkó mélyen aludt, és nem reagált a hívásokra. A főúr dühössé vált ezen arcátlanság láttán, azonban Mátyás királyt inkább megnevettette az eset, és jókedvűen fogta fel a helyzetet. Az uralkodó végül felajánlotta Bujkónak, hogy csatlakozzon a királyi szolgálatba, ahol a „király lustája” címet kapta.

6. fejezet: Villám

Kinizsi Pál a várban egy tapasztalt vitéz segítségével ismerkedett a katonai élettel. Új ruhát és egy rozsdás kardot kapott, valamint választhatott lószerszámot is, ami meglepte, hogy miért nem a lovat választatta vele előbb. A polcról egy vadonatújnak tűnő, fényes zabla, ezüst kengyel és nyereg került le.

Mindenki mosolyogva figyelte a fiút, aki egy eddig fékezhetetlen lóval került szembe. Ezt az állatot évekkel ezelőtt, csikó korában küldte ajándékba Ferrante, a nápolyi király Mátyás királynak. A kiscsikóból azóta hatalmas táltos paripa vált, aki senkit nem tűrt meg a hátán, és közelébe is csak kevesen merészkedtek. Pál azonban nem ijedt meg a barátságtalan állattól, sikeresen betörte, és amikor a király és kísérete visszalovagolt a várba, nem győztek csodálkozni a tajtékzó, de már meghunyászkodott lón. Mátyás király megajándékozta Kinizsit a lóval, Villám nevűvel, hiszen az állat megtalálta az igazi gazdáját.

A vadászatot két sürgős hír szakította félbe: a felvidéki urak újbóli garázdálkodása és a cseh király elleni hadjárat elkerülhetetlensége miatt.

7. fejezet: A zsák és a foltja

Holubán hivatalosan is megkérte Magyar Balázs kezét lánya, Jolánka számára, ám a döntést a főúr a leányára bízta. A kérőt azonban visszautasították, így rövid búcsút követően gyors lábú, drága paripáján kíséret nélkül elhagyta a várat. Délig dühösen nyargalt, majd lassított, amikor észrevett egy másik lovas személyt maga előtt.

A kopott ruhás vitéz éppen egy tyúkot kopasztott. A férfi nem volt más, mint Titusz, akivel Holubán összebarátkozott. Miután megtudta Titusztól, hogy ő is ellenszenvez Kinizsit, Holubán felvett a vándorlovagot a saját szolgái közé.

8. fejezet: Bujkó és Mujkó

A királyi udvarban a király lustájának, Bujkónak életét Mujkó, Mátyás király udvari bolondja nehezítette meg. Többször is előfordult, hogy Mujkó sajátjaként tüntette fel Bujkó egy-egy ötletét, ezzel is fokozva a feszültséget a két udvari személy között.

„− Ördögbe is − sóhajtott egyszer Bujkó −, milyen ostoba dolog ez a háború. Nem többet érne, ha a királyok egymásnak mennének? Megbirkóznának, és amelyik győz, azé a másik ország. Nem a szegény népet kínoznák a hadviseléssel.”

– Tatay Sándor: Kinizsi Pál, Móra Könyvkiadó, 1968 (57. oldal)

A magyar és a cseh király vadászat közben találkozott, ahol mindkét fél kíséretével együtt kölcsönösen köszöntötte egymást, majd egy csendes beszélgetésbe kezdtek. A társalgást egy tárgyalóasztalnál folytatták, remélve, hogy elkerülhetik a háborút. Az udvari bolond is hozzászólt a megbeszéléshez, ami elgondolkodtató ötletet adott az uralkodóknak. Végül úgy döntöttek, hogy nem a két király, hanem a két udvari bolond mérkőzzön meg, hogy eldöntsék, melyik ország kerüljön ki győztesen.

Mujkó, a magyar király bolondja kezdetben nem lelkesedett az ötletért, de végül szembenézett a cseh ellenfelével. A küzdelem során majdnem győzött, amikor egy cseh főúr beavatkozott és segített a cseh bolondnak. A magyar alvezér, Zdenkó megragadta a cseh vezér dolmányát, ami szinte vérfürdőt idézett elő. Szerencsére Magyar Balázs, aki késve érkezett a helyszínre, észlelte a fegyvercsörtetést és szólította Kinizsi Pált, hogy segítsen helyreállítani a rendet.

A hatalmas termetű Kinizsi megjelenésére a küzdő felek visszahőköltek. A cseh király mérgesen távozott kíséretével, és a háború ekkor már teljes erővel lángolt fel. A következő csaták során Kinizsi kiemelkedően helytállt, és a magyar sereg végül Brünn vára alá ért.

9. fejezet: Az őrszem

Az éjszakai őrségváltás idején, a magyar tábor szélén Kinizsi Pál váltotta az őrszemeket. A férfi gondolatai közben Jolánkára, Magyar Balázs lányára terelődtek, aki apjával együtt részt vett a hadjáratban és a közelben, a Spielberg erődjében szállt meg.

Egy köpenyes alak közelített hozzá; kiderült, hogy Jolánka a szerelme kedvéért szökött ki hozzá. A lány egy kövekkel kirakott ezüstpatkót adott át Pálnak, amelyet Orsik néne küldött a fiúnak, hogy szerencsét hozzon a csatákban. Bujkón keresztül juttatta el a patkót Jolánkához, aki kedves szavakkal kísérte az átadást.

A fiatalok a jövőjüket kezdték el tervezgetni, amelyet közösen képzeltek el. Egy kürtszó hívta fel Kinizsi figyelmét, hogy egy magaslati helyre kell mennie, ahol lángjeleket kell továbbítania a közelgő csatára való felkészülés részeként. Jolánka is elkísérte a férfit, és a másnapi csatáról is beszélgettek.

10. fejezet: Jolánka elalszik

Az éjszaka mélyén, miközben Kinizsi Pál őrszolgálatot teljesített, két sötét alak leselkedett rá. Az egyikük egy kalapnyi fekete port szórt a tűzbe, amelynek fehéres füstje elkábítja azokat, akik belélegezik. A merényleti kísérletet Holubán és Titusz tervezte Kinizsi ellen. Amikor Jolánka és Pál visszatértek, a lány a hideg miatt megfújta a gyenge lángot, mire mindketten elálmosodtak, és Jolánka Pál karjába dőlt. Kinizsi azonban észrevette, hogy valami nincs rendben a tűzzel, ezért egy hatalmas követ dobott rá, hogy eloltsa.

A helyzetet kihasználva, mintha ő is elaludt volna, Kinizsi lesben maradt. Amikor Holubán és Titusz megközelítették az látszólag alvó őrszemet, Kinizsi hirtelen támadásba lendült. Titusszal gyorsan végezett, kardját kettétörte. Holubán sem tartott sokáig, fegyverét hátrahagyva menekült el a helyszínről. Jolánka lassan magához tért, és ahogy a hajnal közeledett, visszaindult a szálláshelyére.

11. fejezet: Ellenség vagy jó barát?

Az éjszaka még több fordulatot tartogatott Kinizsi Pál számára. Egy rejtélyes, batyus férfi lépett ki a cserjékből, aki Tódor néven mutatkozott be. Szakállas alakja különböző csábító árucikkeket kínált a katonának, sőt, Velencébe invitálta, ahol állítása szerint jobban értékelnék és fizetnék meg a tehetséges kardforgatót, mint Magyarországon. Még Mátyás királyt is kritizálta, de Kinizsi nem tűrte a sértéseket, és kardlappal elkergette az olaszt. A férfi ekkor ledobta rongyos köpenyét és álszakállát, kiderült, hogy maga Hunyadi Mátyás állt előtte. A király ellenséges területeken járt felderítő úton, és úgy döntött, hogy teszteli Kinizsi hűségét.

A király és Kinizsi ezután az ellenséges csapatok kedvezőtlen hadállásáról beszélgettek, és Pál felhívta a figyelmet egy ágyútelepre, amely sok gondot okozott a magyaroknak. Mátyás megbízta Kinizsit, hogy hajnalban tíz rác lovas kíséretében közelebbről is szemügyre vegye az ellenséges ágyúállásokat.

A király távozása után erős eső kezdett esni. Pál észrevétlenül közelebb lopózott egy dombhoz, ahol éppen meghallotta, hogy Podjebrád katonái az ágyúk elvontatását tervezik. Az ellenség tűzmesterét foglyul ejtve, és egy ágyút magával vitve zűrzavart keltett a csehek között.

Eközben Holubán Tituszt bízta meg azzal, hogy tíz emberrel támadják meg Kinizsit abban a sátorban, ahova az őrszemek a vihar elől behúzódnak. Tíz dárda szúrta át a ponyvát, de a fegyverek csak a levegőt érték, mivel Kinizsi nem volt ott. Titusz magával vitte Holubán ottfelejtett kardját, és jelentette a történteket a gazdájának, aki ezt kihasználva feljelentést tervezett a királynál az őrszem állítólagos posztjának elhagyása miatt.

12. fejezet: A haditanács

Titusz, Holubánt megelőzve, sietett a király szállására, hogy leleplezze Kinizsi Pált. A sátorban azonban Bujkót találta alvó állapotban, aki helyett az árulást Mátyásnak tulajdonította, és elmondta neki, hogy Kinizsi elhagyta az őrhelyét. A király lustája, felismerve a helyzetet, tréfára vette a helyzetet, és megtréfálta az aljas jutalomban reménykedő Tituszt.

Hamarosan a király vezérei gyűltek össze a sátorban, és Magyar Balázs is megérkezett, késve ugyan, mivel Holubán jelentése alapján Kinizsit kereste. A király komolyan vette a helyzetet, és bíráskodásra készült. Ekkor Bujkó, Kinizsi nevét hallva, elhagyta a sátrat, és egy ajtónálló segítségével tájékoztatta Jolánkát a róla szóló vádakról.

A nagyurak ekközben a csehek elleni támadásról és a kivárásról vitatkoztak. Mátyás király a vita hevében csak akkor szólt közbe, amikor a kémek és az ellenség ágyúterveinek megszerzése került szóba. Ekkor Kinizsi Pál lépett be a sátorba, vállán egy kövér ágyúcsővel, hóna alatt lőporos hordóval. A német tűzmester, az ellenség embere, az ágyúcsőhöz volt kötözve. A vezérek örömmel fogadták, és Kinizsi elmesélte, hogyan hagyta el az őrhelyét és szerezte meg az ellenség titkait. Az ágyút kipróbálták, és Pál dicséretet kapott hőstettéért.

Jolánka, aki nem tudta, mi történt, közben Kinizsi életéért könyörgött a királynál. A király mosolyogva figyelte az eseményeket, és javasolta Magyar Balázsnak, hogy Kinizsi méltó férj lenne a lányának. Kinizsi Pál rangot és vagyont is kapott a királytól, és a déli végvidék vezérének nevezték ki, ahol az egyre gyakrabban betörő törökök ellen kell harcolnia.

13. fejezet: Hahó barát!

Kinizsi Pál a nagyvázsonyi várban töltötte idejét, várva a király üzenetére. Bár a király által adományozott birtokra meghívta édesapját és Orsik nénét, ők visszautasították a meghívást, mondván, hogy nem élhetnek a malom zúgása nélkül. Egy őszi délutánon egy futár érkezett Mátyás király nagypecsétes levelével. Az üzenetet ezúttal nem Csehországból, hanem a német császárral folytatott nézeteltérések közepette küldte az uralkodó.

Kinizsi azonnal a kolostorból hívatta Dávid barátot, aki kiválóan tudott olvasni, hogy felolvassa neki a király parancsát. A levél arra szólította fel a várurat, hogy gyorsan toborozzon hadat és siessen Temesvárba, Báthori István erdélyi vajda segítségére, mivel a török sereg, 12 basával az élén, betört Erdélybe.

Kinizsi már a következő nap útnak indult katonáival, és az út során a sereg folyamatosan gyarapodott. A Dunát már jelentős létszámú csapattal kelt át, míg a Tiszánál már egy valóságos kis hadsereg gyűlt össze.

14. fejezet: Kinizsi! Kinizsi!

Amikor Kinizsi Pál Temesvárra érkezett, a török sereg már mélyen benyomult Erdély területére. Báthori István vajda kezdetben kivárásra kényszerült, hiszen kicsiny serege esélytelen volt a hatvanezer fős ellenséges csapatokkal szemben. A török rablóbandák pusztították és fosztogatták a falvakat, városokat, és rabláncra fűzött foglyok ezreivel készültek elhagyni a magyar területeket. Végül Báthori István a Maros menti Kenyérmezőn állította meg kisebb seregével a törököket. A csatában az ősz magyar vezér jobbra a székelyeket, balra a szászokat és a románokat rendelte, maga pedig páncélos, lovas dandárával a középső szektorban helyezkedett el.

A csata hevében, amikor a törökök már győzelmi mámorban voltak, Kinizsi Pál is csatlakozott a harchoz seregével. Az oldalba támadás a szpáhikat megzavarva, pánikszerű visszavonulásba kényszerítette őket, ami a janicsárokra is hatással volt. Kinizsi két karddal súlyos veszteségeket okozva az ellenség sorain vágott utcát, és így ért el Báthori Istvánhoz. A csata kimenetele ezzel megfordult, és a magyarok fényes győzelmet arattak. A foglyokat kiszabadították, a sebesülteket összegyűjtötték és ellátták, majd este a diadal ünneplése következett. Kinizsi a táncban is kiemelkedett: három jajgató törökkel járta a csűrdöngölőt, ezzel is ünneplve a győzelmet.

15. fejezet: A császár foglyai

Ausztriában a Keremes várat hét nap és hét éjszaka ostromolta Mátyás király serege. Miután a magyarok birtokba vették, a király itt alakította ki ideiglenes udvartartását. Jolánka is a várkastélyban tartózkodott, ahol gyakran sétálgatott az ódon falak között, és esténként Bujkóval beszélgetett, aki szívesen mesélt Kinizsi ifjúkori kalandjairól.

Egy este egy kisebb lovascsapat érkezett a várhoz. Holubán a király jelszavával jelentkezett, de a fekete sereg ruhájába bújtatott bérencek, amint bejutottak a várba, kardot rántottak és megölték a kapuőröket. Ekkor a közeli erdőből német császári katonák támadtak elő, és a vár a németek kezére került.

Titusz foglyul ejtette Bujkót, míg Holubán Jolánkát egy szépen berendezett lakosztályba vitte, és ismét megpróbálta feleségül venni a lányt, de sikertelenül. Eközben a király lustája, Bujkó, kijátszotta a pénzéhes Tituszt, és miközben a bérenc tévúton járt, ügyesen megszökött. Egy szürke német lovat kölcsönözve, vágtában indult haza. Közben néhány előkelő fogoly állította, hogy csakis Bujkó tudja, hol rejtette el a király a kincsesládáját.

16. fejezet: Ki népei vagytok?

Bujkó a Dráva felé tartott, aztán a Száva irányába vette az utat, remélve, hogy ott hírt kap Kinizsi Pálról. A németek szerte az országban keresték, mivel megtudták, hogy a kincsesláda kulcsa a király lustájánál van. A menekülés során Bujkó többször megállt pihenni, mivel nem volt hozzászokva a lovagláshoz. Egy pihenő alkalmával elővett egy aranykulcsot, megvizsgálta, majd visszacsúsztatta a tarisznyája zsebébe.

Faluval falut ért el, de sehol sem hallott magyar szavakat. Harmadnap estefelé egy takaros faluba érkezett, ahol szlovákhoz hasonló nyelven, de érthetően válaszoltak a köszöntésére. A vendek vendégszeretően fogadták az idegent, akik magukat Mátyás király kedvenc népének tartották. Ekkor Bujkó Hunyadi Mátyás követének adta ki magát, amit a falusiak vonakodva, de elhitték, mivel ismeretes volt, hogy a király gyakran járt álruhában.

A falu egyik tiszteletbeli polgára, egy csizmadia, meghívta és megvendégelte a Kinizsit kereső fiatalembert. A vacsora vége felé a mesterember három csalafinta találós kérdést tett fel Bujkónak, hogy megbizonyosodjon, valóban a király emberével hozta-e össze a sors.

17. fejezet: Az aranykulcs

Bujkó éjszaka nyugodtan aludt, míg házigazdája, a csizmadia nyugtalanul forgolódott az ágyában. A csizmadia és felesége végül arra következtettek spekulációik során, hogy a rejtélyes vendégük nem lehet más, mint maga Mátyás király. Gyanújukat igazolta az is, hogy a vendég ruhájában egy aranykulcsot találtak, amelyen a király címere szerepelt.

Mikor Bujkó felébredt, egy bőségesen megrakott asztallal találta szemben magát, a szobában minden jobbnál jobb ételekkel. Az egész faluban gyorsan elterjedt a hír az uralkodó álruhás látogatásáról, és a vendékek igyekeztek mindenben a legjobbat nyújtani. Bujkó alaposan megreggelizett, de még várt rá egy meglepetés: a faluba érkezett a római pápa követe is a kíséretével, akik szintén hallották a hírt a magyar király tartózkodásáról és tiszteletüket szerették volna tenni nála.

Bujkó azonban kénytelen volt gyorsan elhagyni a helyszínt, és gyalog folytatta útját a Száva felé, hagyva, hogy a falubeliek és a pápai követ csodálkozva álljanak a hír hallatán.

18. fejezet: „Jó Magyarországnak cudar állapotja”

Kinizsi Pál és gyorsan mozgó kis serege a Száva déli partján táborozott, ahol aznap egy kisebb török elleni győzelem örömére ünnepeltek. A vezér kedvenc alvezérei, tisztjei és a csatában kitűnt katonák hőstetteiket mesélték el. A mulatság során egy lantos is előállt, és előadta a „Jó Magyarországnak cudar állapotja” című nótát.

A vitézek jóízűen ittak a vezér egészségére, amikor egy messziről érkezett földműves kért audienciát Kinizsi előtt. Pál felismerte a bajuszos, szakállas öreg parasztot, aki korábban ostorral intézett el egy hencegő Tituszt. Az öreg elmesélte, hogy tette után egy ideig bujdosnia kellett, de most az egész vidék köszönetét hozta, amiért megszabadultak a török uralomtól. Kinizsi kérdéseire a vendég részletesen válaszolt, majd a vezér megvendégelte és befogadta a seregébe a hírhozót.

Később újabb vendégek érkeztek: a pápai követ és kísérete, akik a pápa áldását hozták egy pecsétes levélben. A magyar hadvezér bár valódi segítséget remélt volna, mint például katonákat, hajóhadat vagy anyagi támogatást a török elleni háborúhoz, a látogatás ellenére is pozitívan fogadta őket. A találkozó végén Mátyás király egészségére koccintottak a magyarok és a vatikániak együtt, de Kinizsi egy nagyobb, kétakós hordót emelve magasra, abból ivott jókorát, jelezve a nehéz idők ellenére is tartó lendületet és erőt.

„− Vigasztalásul hát vidd hírül – szólt kemény, de vidám hangon Pál -, hogy ittunk az egészségére mi, akik a pokol tornácán hullatjuk vérünket, míg őszentsége festett palotákat épít, s a nyugati fejedelmek vígan folytatják hitvitáikat. Rajta vitézek, hát igyunk!”

– Tatay Sándor: Kinizsi Pál, Móra Könyvkiadó, 1968 (121. oldal)

19. fejezet: „Fut a szultán vad hada”

A mulatság folyamán egy vágtató vitéz érkezett, aki tudatta Kinizsi Pállal, hogy a törökök támadásra készülnek ellenük. A hír nem lepte meg Kinizsit, hiszen a mulatság csupán álcaként szolgált; valójában már régóta előkészületeket tett a döntő összecsapásra. Az ágyúkat úgy helyezte el, hogy azok lövedékei az ellenség főseregét tarolják le, míg a lovasok egy közeli magaslatról várták a támadásra szóló parancsot. A fővezér maga is lóra pattant, kezében két karddal, és a csata helyszínére lovagolt.

A pápai követ egy távolabbi magaslatra helyezkedett el, hogy szemtanúja legyen a csatának és krónikát írjon róla. Amikor a török sereg a völgybe érkezett, heves ágyútűz fogadta őket, majd a magyar lovasok rohama tovább bomlasztotta sorukat. Az elkeseredett harcban mindkét oldalról sokan estek el, Kinizsi hű lova is élettelenül maradt a földön. Egy janicsár célba vette a magyar vezért puskájával, de a lövést Bujkó egy botütéssel ártalmatlanná tette, éppen időben érkezve, hogy megmentse kisgazdája életét. Ugyanakkor rossz hírt hozott: Jolánka a német császár katonáinak fogságába került.

A győztes csata után Kinizsi eltemettette a halottakat, és a török fegyvereket, kincseket szekerekre rakatta. Ezt követően seregével útnak indult Keremes vára felé, hogy kiszabadítsa szerelmét.

20. fejezet: Holubán „bölcs” terve

Jolánka a lakosztályán belül töltötte az idejét gyöngyfűzéssel és lantpengetéssel, ritkán hagyta el a helyiségét. Holubán többször is felkereste, próbálva rávenni, hogy feleségül menjen hozzá, de a lány sem az ígéretekre, sem a fenyegetésekre nem reagált. A zsoldos végül nagy dühbe gurult, és elhatározta, hogy kegyetlen bosszút áll Jolánkán. Miután minden kísérlete kudarcba fulladt, a lányt börtönbe záratta, ahol Tituszt bízta meg az őrzésével.

Néhány nap múlva Fridérik császár a családjával és teljes udvartartásával érkezett Keremesbe. Ekkor Holubán közölte Jolánkával, hogy milyen nagy megtiszteltetésben részesülhet: a német-római császár unokájának lesz a felesége. Ezzel a lépéssel Holubán nem csak a visszautasításért állhatott bosszút, hanem egy merész politikai manővert is végrehajtott, remélve, hogy ha a hír eljut Mátyás királyhoz, talán Kinizsi Pál átpártol a németekhez.

21. fejezet: Aki másnak vermet ás …

Másnap megérkezett Keremes várába a császár, feleségével és legkedvesebb unokájával, a 15 éves, kissé ügyefogyott Hyppolit herceggel. Holubán mély tisztelettel köszöntötte őket, és jutalmul – cserébe a császári házat erősítő, sikeres cselvetéseiért – Kinizsi birtokait kérte.

A lakodalomra nagy pompával készültek; a finom ételek és italok a környékbeli parasztoktól kerültek az ünnepi asztalokra. Jolánka menyasszonyi ruháját tíz Bécsből érkezett szabó készítette. A lány, lantját pengetve, türelmesen várakozott szobájában, az étekhordók beszámolói alapján pedig már sejtette, milyen vőlegény vár rá.

„Az alsó szája széle előrebiggyedt, az orra majd eléri az alsó ajkát. A lába olyan, mint a pipaszár, a haja színtelen, mint a kóc. Kelepüvel játszik, és ostobán nevet, csak nevet minduntalan.”

– Tatay Sándor: Kinizsi Pál, Móra Könyvkiadó, 1968 (132. oldal)

Holubán az esküvő közeledtével magához hívatta Jolánkát, és gúnyosan közölte vele, hogy a császár unokája, Hyppolit lesz a férje, s arra intette, hogy becsülje meg magát. Jolánka tiltakozott, de Holubán megfenyegette, hogy ha nem fogadja el, egy rejtett ajtón keresztül egy feneketlen verembe dobja. Miközben Titusz peckesen sétált a veszélyes lyuk mellett, egy tetőtől talpig lisztes molnárlegény – Bujkó – lépett be a terembe, vállán egy hatalmas zsákkal. A liszteszsák váratlanul megbillent, és a fejéhez csapódva Tituszt együtt a zsákkal a nyitott vasajtón keresztül a mélységbe lökte. Jolánkát Bujkó mosolygós ábrázata és megnyugtató szavai vigasztalták: segítség közeleg, csak még egy kis időre van szükség, hogy Kinizsi csapatai megérkezzenek.

22. fejezet: Kinizsi levele

Két udvarhölgy és egy hopmester hozta el Jolánkának a csodaszép menyasszonyi ruhát, amelyben megjelent a császári család és az összegyülekezett udvar előtt. A császár atyai áldását adta a fiatal párra, és máris az esküvő felé vették volna az irányt, ha Jolánka – időhúzó szándékkal – nem kér próbalehetőséget a felséges úrtól. Amíg a kirendelt pap a szertartás gyakorlását vezette a fiatalokkal, egy katona lépett be a terembe, egy óriási buzogányt cipelően, melyre egy pergamenlevél volt erősítve. A pergamenen írt szöveget a pap olvasta fel.

„Seregemmel itt állok a vár alatt. Ágyúim a falakra irányítva, katonáim az ostromra készen. Ha a várat átadjátok, és Magyar Jolánkát a várban hagyjátok, békén eltakarodhattok. Ha ezt nem teszitek, halálotokat a várban lelitek. Ezt üzeni: Kinizsi Pál”

– Tatay Sándor: Kinizsi Pál, Móra Könyvkiadó, 1968 (140. oldal)

Amikor Kinizsi nevét hallották, rémület fogta el a császárt és udvartartását, s mindenki azonnal menekülni készült. Végül csak Jolánka és Holubán maradtak a teremben. A németek szolgája megpróbálta magával vinni a lányt, de Kinizsi dörgő hangja megfélemlítette a zsoldos katonákat. Kinizsi személyesen intézett el karddal Holubánt, akit ugyanazon a vasajtón keresztül lökött a mélységbe, ahol korábban Titusz is „távozott”. A két szerelmes ekkor egymás karjaiban lelte meg a vigasztalást az elmúlt viharos idők után.

Nem sokkal később Magyar Balázs is megérkezett csapataival, és trombitaszó hirdette Mátyás király érkezését is kíséretével a vár alá. Az uralkodó méltatta Kinizsit, és a török elleni győzelmek elismeréseként temesi főkapitánnyá nevezte ki. Pál megköszönte az új tisztséget, és a két férfi testvérként ölelte meg egymást. A király figyelme ezután Bujkóra terelődött, aki szintén büntetést kapott: egy szigorú ember kezére került, és a temesi kapitányt kell szolgálnia a jövőben.