Henrik Ibsen: A vadkacsa olvasónapló * Olvasónaplóm 2024

Szereplők:

Ekdal család:

Hjalmar: Fényképész, de munkáját leginkább felesége végzi helyette. Munkakerülése, oppurtunizmusa, kisszerű hazugságai miatt szánalmas életet él, képzeletébe menekül a valóság elől

Gina: Hjalmar felesége, kemény munkával igyekszik fenntartani a családi idill látszatát. Egyszerű, tanulatlan nő és mivel nem tudja jól kimondani az idegen szavakat, sokszor komikussá válik.

Hedvig: Gina és Hjalmar lánya, de biológiailag az öreg Werle gyermeke, tőle örökölte vakságot okozó betegségét is. A színdarab végén öngyilkosságot követ el.

Az öreg Ekdal: Hjalmar apja, lecsúszott, hiú, szenilis alkoholista vénember

Werle család:

Az öreg Werle: Gazdag nagykereskedő, régen az öreg Ekdal üzlettársa volt

Gregers Werle: Az öreg Werle fia, ,,tisztesség-lázban” szenved, az az elképzelése, hogy a nyers igazságtól az emberek boldogok lesznek

Sörbyné: Az öreg Werle házvezetőnője, később összeházasodik a kereskedővel

Egyéb szereplők:

Rellings: kicsapongó életet élő cinikus doktor

Henrik Ibsen: A vadkacsa olvasónapló röviden

A történet elején az Ekdal család viszonylagos jólétben és boldogságban él, Gina, a feleség végzi a fényképész Hjalmar munkáját. A családi idillt azonban Hedvig, a tinédzser lányuk súlyos szembetegsége árnyékolja be, aki előreláthatólag meg fog vakulni. Hjalmar idős apja, Ekdal apó is a család része, aki korábban üzlettárs volt az öreg Werle-vel, de egy kétes ügylet miatt börtönbe került.

Az öregember számára a család a padláson berendezett egy „vadásztelepet” valódi állatokkal, köztük a címszereplő vadkacsával, ahol Ekdal átélheti az „erdő” hamis szépségét. A történet kezdetén tér haza Gregers Werle, az öreg nagykereskedő fia, aki világmegváltó elképzeléseivel igyekszik az igazságot mindenkihez eljuttatni.

Célja, hogy barátját, Hjalmart kiszabadítsa az élet hazugságaiból, ezért rávilágít önáltatására és felfedi, hogy Hedvig valójában az öreg Werlétől származik. Ez a felfedezés összetöri Hjalmart, aki el akarja hagyni a családját. Hedvig, aki nem tudja elviselni, hogy apja idegennek nevezi őt, végül nem a vadkacsát lő le, hanem öngyilkosságot követ el.

A történet tragikus végkifejlete ellenére sem következik be katarzis: Hjalmar újra öncsalásba, önimádatba és önsajnálatba menekül, miközben az öreg Werle boldogan él tovább új nejével, Sörbynével.

Henrik Ibsen: A vadkacsa olvasónapló

1. Felvonás

A Werle nagykereskedő házánál rendezett fogadáson Gregers Werle északi tartózkodása után tér haza, akit az ünnepi asztalnál tizenharmadikként köszöntenek. Az öreg Ekdal is megjelenik, aki egykori üzlettársa, Werle egykori birtoka, a Höydal-telep kapcsán szeretne beszélni Gráberg könyvelővel.

Az események során kiderül, hogy a telep egykori tulajdonosai között történt incidens miatt Ekdal börtönbe került. Az ünneplés során Gregers és a fényképésszé vált Hjalmar, Werle anyagi támogatásának köszönhetően, újra találkoznak. A beszélgetésből kiderül, hogy Hjalmar műtermét és házasságát is Werle segítségével sikerült kialakítania; feleségül Gina Hansent vette, aki korábban Werle házvezetőnője volt.

Miután az Ekdal család távozik, Gregers szembesíti apját azzal, hogy hogyan hagyta anyagilag tönkremenni az Ekdal családot egy korábbi, szabálytalan erdővásárlási ügy miatt, amelyben az apját felmentették, Ekdalt viszont elítélték. Gregers tudomására jut, hogy apja egykor viszonyt folytatott Ginával, és hogy apja szeretné, ha csatlakozna a céghez, hiszen munkája egyre nehezebbé válik, látása is romlik.

A múltbeli események miatt feszültség érzékelhető az apa és fia között. Gregers, aki tudja, hogy Werle lehet Hjalmar gyermekének apja és hogy Sörbyné apja szeretője, úgy dönt, hogy elhagyja apja házát.

2. Felvonás

Hjalmar és családja szerény körülmények között él. Gina, a feleség, aki anyagi nehézségekkel küzd, elszántan igyekszik segíteni férjének, még a retusálást is megtanulta. Nagy aggodalma lánya, Hedvig egészsége, akinek gyenge a látása. Az idős Ekdal éppen megkapta a másolnivalóját Werlétől, valamint egy üveg konyakot, amit a család elől titokban tart.

Gina izgatottan várja Hjalmart a vacsoráról, hogy megossza vele a tervet: kiadnák egyik szobájukat, hogy javíthassanak anyagi helyzetükön. Hjalmar hazaérkezése után nem sokkal Gregers is kopogtat náluk. Ekdal kezdeti gyanakodása után megnyílik, és elkezdenek beszélgetni a Höydal-telepi vadászélményekről, amiket Ekdal nagyon szeretett.

Ekdal büszkén mutatja be Gregersnek városi „vadászterületét”, ahol tyúkok, galambok, nyulak, és különösen Hedvig kedvenc vadkacsája él. Számára ez a szoba a Höydal-telepet jelenti. Werle egy vadászat során megsebesített egy vadkacsát, amit aztán Hedvignek adott, aki most a padláson gondoskodik róla. „Csak vigyázz, hogy sose lásson eget és tengert,” figyelmezteti Gregers Hjalmart. A beszélgetés során kiderül, hogy a családnak kiadó szobájuk van, amire Gregers azonnal bérlőként ajánlkozik, és másnap beköltözik.

3. Felvonás

Hjalmar otthonában kevés kedvet mutat a munkához, inkább élvezi az étkezéseket, amelyeket Gina gondosan készít el számára. A családi lakásban mindennapjaikat a vadkacsa határozza meg. Ekdal az állatai körül tevékenykedik, Hjalmar pedig vonakodva vesz részt ebben. Hedviget otthon kellene tanítani, mivel szemproblémái miatt nem járhat iskolába, de a vadkacsára fordított figyelem miatt ez elmarad.

A padlásszobában elszórtan hevernek a régi könyvek, melyeket Hedvig olvasgat. A lány Gregersnek bevallja, hogy már ő sem vágyik arra, hogy elhagyja otthonukat és megismerje a külvilágot. Inkább a kosárfonást tanulná meg apja javaslatára, hogy új kosarat készítsen a vadkacsának, amely bár az övé, gyakran kölcsönadja apjának és nagyapjának.

Ekdal és fia gyakran vadásznak a padláson igazi pisztollyal, de a vadkacsa mindig életben marad. Gina, aki nem érti a vadkacsához fűződő ragaszkodást, kívülállónak érzi magát ebben a helyzetben. Hjalmar Gregersnek mesél egy jelentős találmányról, amely forradalmasíthatja a fényképészetet, és úgy véli, segítségével visszaszerezheti apja egyenruhaviselési engedélyét. Gregers úgy látja, Hjalmar hasonlít a vadkacsára: elmerült és megragadt a hínárban, és feladatának tekinti, hogy kihúzza őt a mocsárból.

A család reggelije során vendégül látják Relling doktort és Molvik teológust, akik az alattuk lévő lakásban élnek. Relling szerint a részeges Molvik „démonikus”, aki időnként félrelép. Relling is járt egykor a Höydal-telepen, ahol Gregers mindenütt előállt ideális követeléseivel, amit senki sem fogadott el. Most Hjalmaréknál próbálkozik azzal, hogy kiűzze a lakásból a „bűzt”.

A reggeli alatt megjelenik Werle is, aki két szemközti beszélgetést kíván folytatni fiával. Gregers azonban elutasítja a közösség vállalását apjával, és egyetlen céljának tekinti, hogy kimentse Hjalmart a hazugságok világából. Gregers és Hjalmar sétára indulnak, ekkor Relling megjegyzi Gregersről: „…csöppet sem bolondabb a nagy többségnél. De beteg – bizonyosan beteg.” Csak Hedvig nem érti, hogy a felnőttek miről beszélnek.

4. Felvonás

Hjalmar hosszú várakozás után érkezik haza, ahol Gina és Hedvig már türelmetlenül várják. Hjalmar viselkedése megváltozott: legszívesebben elpusztítaná a vadkacsát, amelyhez „az a kéz hozzáért”. Gregers ideális célkitűzései célba értek, és Hjalmar is érzi, hogy lakásukban mindig dohos a levegő. Most ő akarja vezetni a háztartási könyvet. Tudja, amit Gina el kell, hogy mondjon neki: Gina lefeküdt Werlével, és Hedvig nem Hjalmar gyermeke.

Gina védekezik: mi lett volna Hjalmarral, ha nem ő lett volna a felesége. Gregers megérkezésekor kiderül, hogy Hjalmar már mindent elmondott a feleségének, ami döbbenetet vált ki Gregersből. Úgy gondolta, hogy boldogságot talál Hjalmar családjában, helyette csak megrázkódtatást kapott. Relling megjelenésekor megvetően néz Gregersre, akit kuruzslónak tart, és arra kéri, ne bántsa Hedviget, mert az ideális elvárások csak szerencsétlenséget okozhatnak.

Sörbyné érkezésekor közli, hogy összeházasodik Werlével, és felköltöznek a Höydal-telepre. Mindent elmondtak egymásnak, így a házasságukat már nem érheti baj. Hjalmar közli, hogy hamarosan meglátogatja Gráberg könyvelőt, mert tudni szeretné, mennyi pénzt vett fel apja Werlével, hiszen ezt az összeget szeretné visszafizetni a találmánya után kapott pénzből, így megfelelve Gregers „ideális követeléseinek”. Hjalmar csupán egyetlen dolog miatt van csalódva: hogy ő nem valósíthatja meg az igazi házasságot. Werle és Sörbyné „meghirdették egymás előtt a kölcsönös bűnbocsánatot”.

Hedvig a kapuban találkozik Sörbynével, aki átad neki egy levelet Werlétől. A levélben Werle közli, hogy nagyapjának nem kell többet másolnia, és havonta száz koronát vehet fel az irodában, s ha meghal, élete végéig Hedvig fogja kapni ezt az összeget. Hjalmar széttépi a levelet, amit Gregers helyesel. Hjalmar el akar menekülni a lakásból, de Gregers megállítja: „Mindhárman együtt kell maradnotok, ha ki akarod küzdeni a nagy megbocsátás áldozati hangulatát.”

Hjalmar már Hedvigtől is menekül, aki nem az ő gyermeke. Gregers jó szándéka végül tragédiához vezet. Hedvig rádöbben, hogy lehet, Hjalmar nem is az apja. Szereti Hjalmart és a vadkacsát, amelyért este imádkozik, de reggel nem, mert akkor süt a nap, és semmitől sem kell félni. Gregers próbálja rávenni Hedviget, hogy pusztítsa el a vadkacsát, mert akkor minden jóra fordul, mire a lány megígéri, hogy megteszi.

5. Felvonás

Gina és Hedvig szorongva várták Hjalmar hazatérését, amikor Relling közölte velük, hogy Hjalmar az ő lakásán tölti az éjszakát. Gregersnek elmagyarázta, hogy szerinte Hjalmar beteg, és Gregers hibásan alkalmazta ideális követeléseit vele szemben. Relling szerint a legjobb gyógymód Hjalmar számára az, ha hagyják, hogy „öncsalása viruljon”, hiszen az öreg Ekdalt is az öncsalás tartja életben, amikor a padláson nyulakra vadászik. Relling Werle ideáljait hazugságnak tartja, és úgy véli, az átlagember boldogtalanná válik, ha öncsalásából kizökkentjük.

Hedvig megkísérelte rávenni az öreg Ekdalt, hogy lője le a vadkacsát, mivel szeret vadászni, de Ekdal nem vállalkozott rá. Amikor Hjalmar megjelent, elutasítóan viselkedett a hozzá rohanó Hedvig felé. Csak a találmányához szükséges, még fel nem vágott folyóiratokért jött vissza. Hedvig, látva, hogy Hjalmar valóban el akarja hagyni őket, leemelte a pisztolyt a könyvespolcról és bezárkózott a padlásra. Hjalmar közben kelletlenül pakolászott, mintha döntése nem lenne végleges, majd megtalálta és összeragasztotta Werle kettészakított levelét.

A bizonytalan helyzetben Gregers próbálta Hjalmart végleges döntésre késztetni. Ekkor a padlásról lövés hallatszott, amit eleinte Ekdal járkálásának vélték. Kiderült azonban, hogy nem Ekdal lőtt, hanem Hedvig, aki magának szegezte a pisztolyt. Relling keserűen kommentálta Gregers ideális törekvéseit: “Ó, az élet egészen jó volna, ha azok a drágalátos hitelezők nem zaklatnának bennünket, szegény ördögöket, az ideális követeléssel.” A tragédia hatására Gregers is rádöbben saját helyzetére: mindig ő a tizenharmadik az asztalnál.