Ottlik Géza: Iskola a határon olvasónapló * Olvasónaplóm 2024

Szereplők:

Both Benedek
Medve Gábor
Szeredy Dani
Merényi
Schulze tiszthelyettes
Apagyi
Tóth Tibor
Hanák tiszteletes

Géza Ottlik „Iskola a határon” című műve a magyar irodalom kiemelkedő alkotásai közé tartozik, és a 20. századi irodalom egyik meghatározó darabja. Bár 1959-es megjelenésekor csupán szerény figyelmet kapott, idővel egyre inkább kivívta magának azt a rangot, amelyet ma is képvisel. A hetvenes években különösen nagy hatással volt az újabb írónemzedékekre, akik új szemléletet kerestek, és példaértékűnek tekintették Ottlik művét.

Az „Iskola a határon” című műben bemutatott intézmény nem más, mint a kőszegi katonai alreálgimnázium, amely a Trianoni békeszerződés következtében került az országhatár mellé. Ez az iskola egy katonai jellegű nevelési központ, ahol az 1923 szeptemberében kezdődő újonc hét a másodéves diákok számára jelentős átmenetet képvisel: a családi életből a katonai fegyelem szigorú világába lépnek át.

Az átmenet a gyermekkorból a felnőtté válás küszöbére vezet, ahol a személyes felelősségvállalásra, alávetettségre és kiszolgáltatottságra kényszerülnek a fiatalok. A regény nem csupán a nevelődést mutatja be, hanem a karakterek átalakulásán keresztül a humán viselkedés mélyebb rétegeit is boncolgatja, miközben a történet parabolisztikus elemeket is felvonultat.

Ottlik Géza: Iskola a határon olvasónapló

Géza Ottlik „Iskola a határon” című regényének középpontjában három diák áll, Both Benedek, Medve Gábor és Szeredy Dani, akik számos próbatétel elé néznek. Ez a három fiatal egy zárt és összetartó közösség tagjaivá válnak, amelyet Merényi vezet. Az iskolai élet szigorúan hierarchikus, amit a tanárok és nevelők is támogatnak, hiszen ez a katonai rend alapvető eleme.

A diákok mindennapjait megnehezíti két tiszthelyettes, Bognár és Schulze, utóbbi különösen elviselhetetlennek bizonyul. A tiszthelyettesek vak fegyelmet és feltétlen engedelmességet várnak el, gyakran alkalmaznak büntető intézkedéseket, például egynapos magánzárkát azokkal szemben, akik nem illeszkednek a rendszerbe.

Géza Ottlik regényében feltárul, hogy Merényi és környezete, a tiszthelyettes Schulze hallgatólagos beleegyezésével és bátorításával uralkodik. A műben Merényiék nem tűrnek meg semmilyen önszerveződő kezdeményezést, és mindazokat, akik önálló sikereket érnek el, kegyetlenül megtorolják. Az iskolai hierarchia súlyát a diákok mindennapjaiban érzik, és az igazságtalanságok miatt egyikük, Medve előbb megkísérli elhagyni az intézményt, majd később megszökik, végül mégis visszatér és beilleszkedik.

A regényben kiemelt figyelmet kap az az eset is, amikor Öttevényi, a diákok egyike, minden szentek napja után panaszt tesz, ami példátlan lépés a közösség életében, ezzel próbálja felhívni az elöljárók figyelmét Merényiék magatartására.

A „Iskola a határon” című regényben egy rendkívüli esemény vált ki nagy felháborodást a századon belül. Öttevényi, aki egy jegyzetfüzetében a tisztek egyikét „púderes páviánülepnek” nevezte, végül maga került bajba, amikor a jegyzetfüzetet Merényiék megszerezték. Schulze asszisztálása mellett Öttevényit a közösség rombolásával és önfertőzéssel vádolták, és a főszereplők, beleértve a többi diákot is, kénytelenek voltak kihallgatáson az előre megfogalmazott vádakat megerősíteni.

Egy másik diák, Apagyi, aki már elsőévesként megtagadta a parancsokat és tiszteletlen volt a feljebbvalóival szemben, fenyegető magatartásával, köztük a bicskájának előrántásával is védekezett. Apagyi sorsa végül az lett, hogy a diáktársai, akik megelégelték devianciáját, egy este eszméletlenre verték, így neki is el kellett hagynia az intézményt.

Amikor a diákok negyedévesekké válnak, meglepetésükre értesülnek arról, hogy Schulze tiszthelyettest Jutasra vezényelték, ami különösen váratlan fordulat számukra, mivel korábban gyakran viccelődtek a távozásának lehetőségével. Ennek hatására Merényiék befolyása is gyengülni kezd, miközben Schulze helyére érkező Balabán tiszthelyettes képtelen fenntartani a fegyelmet. Ezáltal a diákok közötti kapcsolat egyre barátibbá, bajtársiasabbá és függetlenebbé válik.

Merényiék azonban továbbra is megpróbálnak uralkodni a helyzeten, de a sors végül egy váratlan esemény által, egy jelentéktelennek tűnő diák, Tóth Tibor által éri őket. Tóth Tibor, a vallásos, érzékeny fiú, akit szórakozásból maga mellé vesz Merényi, váratlan fordulattal szembesül, amikor Merényi váratlanul elutasítja és még meg is alázza őt.

Tóth Tibor, szembesülve Merényiék kegyetlenségével, a kőszegi alreálgimnázium egyházi befolyásos személyiségéhez, Monsignor Hanákhoz fordul, és részletesen beszámol az őt és társait ért atrocitásokról. Hanák tiszteletes, jelentős egyházi befolyással bírva, és mivel Merényiék már nem élvezik korábbi védettségüket, azonnali hatállyal hét diákot távolít el az intézményből.

Ezzel véget ér a hatalmaskodás, az iskolai élet pedig folytatódik. A diákok befejezik tanulmányaikat a kőszegi alreálgimnáziumban, majd a tanév végén Budapestre utaznak, ahol egy napot töltve megtekintik a főreálgimnáziumot, ahol a következő tanévet kezdik majd.