Csokonai Vitéz Mihály: Tartózkodó kérelem verselemzés * Olvasónaplóm 2024

A költészet egyik örök témája a szerelem, amelyet Csokonai is több alkalommal megénekelt. Az „Egy tulipánthoz” című verse eredetileg egy tipikus udvarló költemény volt, amely a virágénekek hagyományát követve a szeretett nő nevét egy virággal ábrázolta. Csokonai később, amikor a Lilla-ciklushoz tartozó verseit egy kötetbe gyűjtötte, ezt a verset is belevette, ám már „A tartózkodó kérelem” címmel, ami kifejezetten egy adott hölgyhöz intézett, óvatosan megfogalmazott kérésre utal.

Csokonai Vitéz Mihály: Tartózkodó kérelem verselemzés

A mű, amely dal műfajába sorolható, három rövid versszakból álló, kompakt szerkezetű alkotás. A dal struktúráját szigorú szerkezeti rend jellemzi, ahol az első versszak Csokonai érzelmeit, a második Lillát és az őt körülvevő metaforákat (például „szemeid ragyogása=hajnali tűz”) tárja elénk, míg a harmadik ismét a költő érzelmi világába kalauzol. A mű mindössze két-három képpel szövi át mondanivalóját: az első versszak négy rövid sora például egy érzelmi vihart idéz elő a tűzvihar metaforájával, amely az égő szerelem és a sebezhető „kis tulipánt” képét festi meg, míg a második versszak Lillát és őt övező képeket használja a lírai hangulat megteremtésére.

A vers stílusa:
Három különböző stílusirányzat ötvöződik benne.

1. A népdal műfaja általában a szerelem témakörét öleli fel, jellegzetes nyelvezettel és költői eszközökkel. A dalokban gyakori szavak a ‘szerelem’, ‘tűz’, ‘tulipánt’ és ‘hajnal’, melyek a szerelmi érzések különböző árnyalatait fejezik ki.

A verselés formája ritmikusan ütemhangsúlyos, azaz a hangsúly a mértani ritmusra esik. A rímrendszere keresztrím, vagyis abab mintázatot követ. A dalok ritmusa változatos: például egy sorban, mint „A hatalmas szerelemnek”, kétszótagú, nyolcas ütemű 4/4-es ritmus figyelhető meg, míg a „Megemésztő tűze bánt” sor kétszótagú, hetes ütemű, 4/3-as bontásban hallható.

Ezek a jellemzők összetett és gazdag zenei struktúrát alkotnak, amely mélyen gyökerezik a magyar népzene hagyományaiban.

A h a t a l m a s / s z e r e l e m n e k 2 ütemű 8-as 4/4 osztással
M e g e m é s z t ő / t ü z e b á n t 2 ütemű 7-es 4/3 osztással

2. A klasszicizmus az irodalomban az ókori mitológiára támaszkodó kifejezésekkel és témákkal dolgozik, mint például az ambrózia. A műfajra jellemző a szigorú szerkezeti felépítés, például a versszakok ABAv mintáját követik.

A klasszicista költészetben gyakran jelenik meg az ember és a természet harmóniája; a szerelem és a kedves képei gyakran természeti elemekkel, mint a tulipánt, a hajnal vagy a harmat ábrázolódnak.

A verselés típusa időmértékes, amelyben az ütemek a szótagok hosszától függően változnak. Például a „A hatalmas szerelemnek” sorban két négy szótagos ütem figyelhető meg, míg a „Megemésztő tüze bánt” sorban két három szótagos ütem található. Ez a pontos és ritmikus szerkezet hűen tükrözi a klasszicizmusra jellemző formai szigorúságot és esztétikai rendet.

U U – – / U U – –
A h a t a l m a s s z e r e l e m n e k
U U – – / U U –
M e g e m é s z t ő t ü z e b á n t

3. A rokokó költészete az emberi érzések és gondolatok, mint a szerelem és vágy, kifejeződésének stílusára épül, derűs hangvétellel. Ebben a stílusban kiemelt szerepet kapnak az érzékszervek által közvetített élmények, különösen a látás: a színek gazdag alkalmazása jellemző, ahol a piros a tűz, a tulipánt és a hajnal jelképei, a sárga a tűz, míg a fehér az angyalok színét idézi.

A formai bravúr a rokokó költészet egyik sajátossága, ahol a vers szimultán ritmusú, azaz egyszerre alkalmazza az időmértékes és hangsúlyos verselést. A műfajra jellemző a túldíszítettség is, ami a költészetben a bőséges jelzőhasználattal valósul meg: egy rövid versben akár 12-13 jelző is előfordulhat, melyek gyakran minden harmadik szót ékesítik, így teremtve egy látványos, dekoratív nyelvi képet.