Goethe: Az ifjú Werther szenvedései elemzés * Olvasónaplóm

Az 1774-ben megjelent Az ifjú Werther szenvedései Johann Wolfgang Goethe legismertebb műve, mely levélregény formájában íródott, hasonlóan Jean-Jacques Rousseau Új Heloïse című alkotásához. Stílusát tekintve a szentimentalizmus jegyeit viseli magán, de Goethe nem csupán utánozza elődeit. A regény lényegében Werther leveléből és naplójából áll, melyeket barátjának, Wilhelmnek és szerelmének, Lotténak ír.

Goethe műve kommunikációja révén többrétegű. A főhős életét bemutató levelek – a levélregény műfaji hagyományához hűen – párbeszédes szövegek formájában jelennek meg. Werther tájékoztatja címzettjét, reflektál kérdéseire, és érdekes eseményeket, történeteket oszt meg vele. Emellett más szereplők gondolatait, szavait is idézi, ami gazdagítja és mélyíti a regény szövetét.

Goethe: Az ifjú Werther szenvedései elemzés

Az Az ifjú Werther szenvedései kerettörténete fontos eleme Goethe regényének. A külső, tudósító jellegű elbeszélő gyűjtötte össze és adta ki Werther leveleit, valamint tájékoztatja az olvasót a főszereplő utolsó napjairól is, idézve Werther hátrahagyott feljegyzéseit és búcsúlevelét.

A kerettörténet szerepe abban rejlik, hogy az „igazi történet” más nézőpontból is megvilágítódik: Werther barátja, a kiadó célja, hogy mások is tanuljanak a szerencsétlen fiatalember sorsából. Ezáltal Goethe teremti meg a regény hitelét, objektiválja és elidegeníti azt. A levél dátumaiból rekonstruálható a cselekmény időpontja, mely 1770 májusától 1771 decemberéig terjed.

A levelek sajátossága, hogy nézőpontváltást mutatnak: Werther saját érzelmeiről, gondolatairól vall, ekkor szubjektív, míg tájékoztató részekben képes az objektivitásra, pontos megfigyelője a világnak, s képes észrevenni a dolgok árnyoldalait is, bár mindenben a szépséget keresi. Ezek az észrevételek, élmények és történetek kiegészítik és keretezik Werther belső világának eseményeit.

A regény fő témája a szenvedélyes szerelem, az érzelmek és az érzékenység különféle megnyilvánulásai. A természet változásai és különböző emberi sorsok mellett még Werther olvasmányai is – Homérosz és Osszián művei – Werther érzelmi állapotát és lelkében bekövetkező változásokat tükrözik, segítik megérteni.

Az Az ifjú Werther szenvedései eseményei előrevetítik a következő tragédiákat. A béreslegény története, a pisztoly átadása, valamint a mellékszereplők sorsában bekövetkező szerencsétlenségek mind-mind Werther tragikus végzetének előjeleit jelentik.

Goethe regénye egy negatív fejlődéstörténetet mesél el: Werther boldogsága lassan boldogtalanságba fordul át, végzete pedig elkerülhetetlennek látszik, mintha ez lenne az élet törvénye. Az álmok és az idill széthullását a valóság hozza el, és Werther sikertelen kísérletei (mint az elutazás vagy a munkába vetett hit) után csak a tragikus vége marad.

Kezdetben Werther még lelkesen fest és rajzol, örömét leli a munkában, de később tehetetlenség és kedvetlenség lesz úrrá rajta, és végül teljesen befelé fordul. A negatív fejlődés jelzi, hogy Werther érdeklődése a világ és az emberek iránt fokozatosan csökken, festészete elhanyagolódik, majd megszűnik, olvasmányai is megváltoznak.

A regény kezdő- és végpontja, melyet az évszakok változása szimbolizál (tavasz – tél), jól tükrözi Werther fejlődésének és elszigetelődésének folyamatát.