Gogol: Az orr olvasónapló * Olvasónaplóm

Szereplők:

Ivan Jakovlevics, borbély
Praszkovja Oszipovna, Ivan Jakovlevics felesége
Platon Kuzmics Kovaljov, törvényszéki ülnök
Csehtarjova, államtanácsosné
Jarizskin, szenátusi irodafőnök
Pelageja Grigorjevna Podtocsina, törzstisztné
Ivan, Kovaljov inasa
Filipp Ivanovics Potáncsikov, tisztviselő
Junker, üzlettulajdonos

Helyszín: Szentpétervár

Ivan Jakovlevics, a helyi borbély, meglepő reggeli élményben részesült, amikor felfedezte, hogy egy vásárlója, Platon Kuzmics Kovaljov orra rejtőzik a reggelijébe szánt cipóban. Az események váratlan fordulatot vettek, amikor Jakovlevics megpróbálta a folyóba dobni a különös leletet, de a rendőrfőnök észrevette cselekedetét és azonnal a rendőrségre rendelte. Közben Kovaljov saját megrökönyödésére arra ébredt, hogy orra helyett csupán egy lapos folt található az arcán.

Kovaljov, megzavarodva és kétségbeesetten, azonnal megindult, hogy megtalálja elveszett orrát, amikor váratlanul szembesült azzal, hogy az orra – díszesen felöltözve – épp egy kocsiból száll ki. Hiába próbálta megközelíteni és megszólítani, az orr figyelmen kívül hagyta őt.

A tisztviselő további próbálkozásokat tett, hogy hirdetést adjon fel az orra megtalálása érdekében, ám a hírlapigazgató elutasította kérését. Kétségbeesetten fordult a rendőrfőnökhöz, aki azonban nem fogadta. Teljes reménytelenségében hazatért, ahol egy fiatal rendőr jelent meg nála, és visszaszolgáltatta neki az orrát.

Kovaljov segítségért a helyi orvoshoz fordult, de az orvos megtagadta az orr visszavarrását. Egy újabb reggelen azonban Kovaljov arra ébredt, hogy orra ismét a helyén van, visszaállítva az élet normális rendjét.

Gogol: Az orr olvasónapló

1.

Március 25-én, egy korai reggelen, Ivan Jakovlevics, egy pétervári borbély, váratlan felfedezést tett reggelizés közben. Feleségétől frissen sült kenyeret kért hagymával, ám nagy meglepetésére egy emberi orr bukkant fel a cipó belsejében. Gondolkodás nélkül felismerte, hogy a különös lelet nem másé, mint egyik törzsvendége, Kovaljov törvényszéki ülnök orra.

Jakovlevics, nem tudván, mit kezdjen az orral, elindult sétálni a városban, miközben azon töprengett, hogyan szabadulhat meg a szokatlan talált tárgytól. Végül úgy döntött, hogy a legjobb, ha egyszerűen a folyóba dobja. Ez a cselekedet azonban nem maradt észrevétlen: a rendőrfelügyelő szemtanúja lett az eseménynek, és azonnal magához rendelte a borbélyt.

2.

Ivan Jakovlevics reggeli meglepetése elhalványult Kovaljov törvényszéki ülnök különös eseményei mellett. Amikor Kovaljov egy reggel a tükörbe nézett, az orra helyén csupán egy lapos foltot fedezett fel. Rövid felöltözködés után az ülnök elindult, hogy felkutassa eltűnt testrészét, ám nem kellett sokáig keresnie. Egy elegáns egyenruhába öltözött úr lépett ki egy kocsiból, aki szembetűnően hasonlított az eltűnt orrára. Az úr aztán egy székesegyház felé vette az irányt, ahol Kovaljov hiába próbálta megközelíteni; az orr nem válaszolt a megszólításra.

Kovaljov ezután a rendőrfőnökhöz sietett, de őt nem találta otthon, így a kiadóhivatal felé vette az irányt, hogy hirdetést adjon fel az elveszett orr megtalálása érdekében, de a hírlapigazgató ezt visszautasította. Délután ismét megpróbálkozott a rendőrfőnöknél, de ezúttal sem járt sikerrel, mivel a főnök nem kívánt munkaidőn kívül fogadni.

Kétségbeesetten tért haza, ahol rövidesen megjelent egy fiatal rendőrtiszt, aki jelentette, hogy az orrát megtalálták és visszaszolgáltatták. Kovaljov azonnal felhívta orvosát, aki azonban közölte, hogy nem vállalja az orr visszaragasztását. A kudarc után Kovaljov levelet írt Podtocsina törzstisztnek, fenyegetőzve, hogy beperli az orra ellen elkövetett boszorkányságért, ám a válaszból kiderült, hogy az asszony, akinek a lányát éppen megkérni készült, nem tudott az esetről. Mire az események ilyen fordulatot vettek, Kovaljov orrának sztorija már széles körben elterjedt, városszerte pletykák keringtek arról, hogy az orr önállóan sétálgat Pétervár utcáin, noha senki sem látta valóban.

3.

Április 7-én váratlan fordulatot vett Kovaljov törvényszéki ülnök élete, amikor reggel felfedezte, hogy orra ismét a helyén van. Hogyan került vissza, azt senki sem tudja. Nem sokkal később Ivan Jakovlevics, a helyi borbély, félénken jelentkezett az ülnöknél, hogy borotválja meg őt. Kovaljov, orrát újra arcán látva, szintén meglepődött, azonban határozottan megtiltotta a borbélynak, hogy a visszanyert testrészéhez érintkezésbe lépjen.

Ez a különös esemény hozzáadott egy újabb fejezetet a már eleve furcsa történethez. Az író, aki ezt az eseményt megörökítette, költői kérdéssel zárja a narratívát: hogyan is választhat egy szerző egy ilyen rendkívüli témát művének tárgyaként? Az eset ismét bizonyítja, hogy az élet néha a legváratlanabb módon írja tovább saját regényét.