Tamási Áron: Ábel a rengetegben olvasónapló * Olvasónaplóm 2024

Tamási Áron „Ábel a rengetegben” című regénye, mely egy trilógia első darabja, egy fiatal szegény fiú, Ábel kalandos felnőtté válását meséli el. Ábel a Hargita erdeiben találja magát erdőpásztorként, ahol egyedülálló helyzetek sorozatával kell szembenéznie. Szigorú fegyelemmel és rendíthetetlen bátorsággal veszi fel a harcot a környéken portyázó rablókkal. A győztes csaták után Ábel elhatározza, hogy élete végéig a szegények és a társadalom peremén élők védelmezője lesz.

Szereplők:

Szakállas Ábel;

Tamási Áron: Ábel a rengetegben olvasónapló

Szakállas Gergely, Ábel édesapja;
Ábel édesanyja;
Dávid Pali bácsi;
Főbarát,
Páter gvárgyián;
Márkus, fiatal barát;
Furtunát, barát;
Bankigazgató;
Banki pénztáros;
Fuszulán, rabló;
Surgyélán,
csendőrrabló;
Csendőrök

Műfaja: regény. A mű négy fejezetből áll.
Helyszínek: Csíkcsicsó, erdélyi falu; erdő a Hargitán.

Tamási Áron: Ábel a rengetegben olvasónapló röviden

Itt az 1920-as évek Erdélye, ahol egy székely család, a Szakállas család éldegél. Az anya, Ábellel, a fiúkkal tölti a napjait otthon, míg az apa, Gergely, aki középbirtokos erdőpásztor, csak hetente egyszer-kétszer tér haza. A történet kezdetén Gergely egy nyulat hoz haza, amit Ábel tréfából magának tulajdonít. A nyulat megnyúzzák, és ekkor az apa bejelenti Ábelnek, hogy a Hargitai erdőben fog dolgozni erdőpásztorként.

Ábel ellentmondásos érzésekkel fogadja az ötletet, de végül elfogadja sorsát. Egy lepukkant faházban talál otthonra, ahol Bolha nevű kutyájával, egy kecskével, macskával és két tyúkkal kezdi meg új életét. Az első éjszaka ijesztően telik, de másnap az igazgató felkeresi, és elmagyarázza neki a teendőit, többek között hogy a kidőlt fákat értékesítheti.

Nem sokkal később Ábel az erdőben öt ládára bukkan, tele fegyverekkel és lőszerekkel. Két puska és néhány töltényt magánál tart, a többit elrejti. Egy bombát kipróbál, melynek eredményeként nagy mennyiségű fa dől ki, amit később sikerül eladnia.

Barátai, köztük egy főispán és egy kocsis látogatják meg, és bár jól érzik magukat együtt, az idillt megszakítja a füzeteinek elégetése. Ábel hamarosan rájön, hogy a barátai nem fizettek a fának, de Márkus visszatér az ígért könyvekkel és azzal a hírrel, hogy a fa árát befizették a bankba. Ábel hamarosan ráébred, hogy Fuszulán csalást követett el vele szemben, de az igazgatóval együtt sikerül elfogniuk a csalót.

A helyzet tovább bonyolódik, amikor Surgyélán, egy mogorva csendőr érkezik, hogy megvédje Ábelt a bosszútól. Viszonyuk ellenséges, és bár Surgyélán Ábelt ápolja egy betegség alatt, titokban megeszi a kecskét. Ábel apja érkezik a szomorú hírrel, hogy édesanyja meghalt.

A történet végén Márkus prédikál a bűnről és bűnbeesésről, majd másnap meghal. A két betyár önként feladja magát. Ábel felmond, és úgy dönt, hogy kutyájával, Bolhával az országot járja, és az elnyomottak zászlaját fogja örökké hordozni.

Tamási Áron: Ábel a rengetegben olvasónapló fejezetenként

1. fejezet

A történetünk 1920-ban, az Erdély Románia általi átvétele idején játszódik. A főszereplő, a 15 éves Szakállas Ábel Csíkcsicsóban él szüleivel, egy kis káposztatermelő faluban. Apja, Szakállas Gergely, középbirtokossági erdőpásztor, aki csak ritkán látogat haza, amikor az elesége elfogy. Egy napon az apa hazaérkezik egy nyulat hozva, amit a háború utáni szegénységben ritkán engedhet meg magának a család. Azonban az apának nem csupán a nyúl hozatala volt a hazatérés célja, hanem az is, hogy közölje Ábellel: erdőpásztori állást szerzett számára a Hargitán.

Ábel eleinte megretten az ötlettől, hogy egy magányos kis házban kell élnie az erdőben, de végül engedelmeskedik szülei kívánságának. Másnap el is indul apjával, és útközben magukkal visznek egy kecskét, két tyúkot és egy macskát. Az új otthonában Ábel találkozik egy kutyával, akit Bolhának nevez el. Miután berendezkedtek, az apa visszaindul, Ábelt egyedül hagyva a rengetegben. Az első éjszaka nehezen telik, de a frissen talált kutya bátorságot ad neki.

Másnap megérkezik a helyi bank igazgatója, aki felvázolja Ábel feladatait: ő árulja majd a fát, és az ebből származó jövedelmet számon kell tartania, mindezért cserébe havi ötszáz lej fizetést kap. Az igazgató a szél által kidőlt fákat is Ábel rendelkezésére bocsátja, hogy azokat saját hasznára értékesítse. Másnap bútorokat küld Ábelnek a bankigazgató, amiket Dávid Pali bácsi szállít. Pali bácsi fát is szeretne vinni, de fizetni nem akar érte; Ábel hosszas alkudozás után egy szekérrel ad neki, cserébe olvasnivalókat kér.

Az erdőben tett sétái során Ábel elrejtett fegyverekre és bombákra bukkan, amiket napokon át felrobbant. Az ily módon pusztított fák hasznát látja, hiszen azokat is eladhatja. Pali bácsi érdekes olvasmányokkal látja el Ábelt: Nick Carter-füzetekkel, kalendáriumokkal, regényekkel és versekkel, természetesen cserébe viszi a fát. Ábel ezentúl olvasással tölti szabadidejét, és örömmel fogadja szülei látogatásait a Hargitán. Telnek a napok és a hetek a Hargitán: Ábelt meglátogatja az édesanyja és az édesapja is a fiú legnagyobb örömére.

2. fejezet

Az időjárás hűvösebbre fordul a Hargitán, ami Ábel lelkiállapotára is hatással van. A fiú búskomorságba esik a napfény hiánya és a hidegebb idő miatt. Az erdőpásztori munka során kevesebb látogató érkezik fáért, így Ábelnek több ideje marad olvasásra, amiben teljesen elmerül. Egy nap azonban három barát érkezik hozzá: páter Gvárgyián, Furtunát és a legfiatalabb, Márkus. A szerzetesekkel töltött nap során Ábel szoros barátságot köt velük, a tábori papként szolgált főbarát pedig megtanítja a fiúnak a lőfegyver használatát, miközben elítéli és el is égeti Ábel Nick Carter-füzeteit, amelyeket istentelennek tart.

Ábel mély hatást kap a szerzetesektől, annyira, hogy még álmában is őket látja. Pár nap múlva Márkus visszatér, és elhozza az ígért, erkölcsös olvasmányokat, melyek a szentekről szólnak, és elmeséli saját történetét, hogyan került árvaságra és a szerzetesrendbe. Egy másik napon Fuszulán, egy román férfi érkezik, aki több szekérnyi fát vásárol Ábeltől. Néhány nap múlva újra megjelenik, és közli, hogy ezentúl a bankba fizeti be a pénzt, és nyugta ellenében kéri a fát. Ábel gyanakodva kezdi felpakolni a fákat a férfi szekerére.

A munka közben a bankigazgató is megérkezik, és kiderül, hogy Fuszulán hamis nyugtát használt, így lelepleződik mint csaló. Az igazgató megkötözi, és magával viszi a férfit. Másnap a banki pénztáros és egy csendőr érkezik a Hargitára, ami jelentősen átalakítja Ábel eddigi életét az erdő mélyén.

3. fejezet

Ábel szomorú híreket kap a pénztárostól: Fuszulán, a rabló, kiszabadult, mivel a lábát nem kötözték meg, így felrúgta az igazgató szekerét, aminek következtében mindketten az árokba zuhantak. Az igazgató megsérült, Fuszulán pedig megszökött. A pénztáros ezért hozta magával a csendőrt, Surgyélánt, hogy segítsen elfogni a bűnözőt, ha az visszatérne a Hargitára. Ábel nagy bánatára Surgyélán marad vele, hogy megkísérelje Fuszulánt elfogni.

A közös életük nem kecsegtet sok jóval: Surgyélán elfoglalja Ábel ágyát, és felfalja az összes ennivalót. Egy reggel rájönnek, hogy a kecske nem ad tejet, a két tyúkot pedig megette a róka. Surgyélán mérgében vadászni indul, és lelő egy sast, amely nem hal meg azonnal, hanem megsérül és megöli Ábel macskáját, Bolha, a kutya pedig elveszíti az egyik szemét. A sashúst tűzön megsütik, és noha Ábel tudja, hogy az nem ehető, a csendőr parancsára mégis megeszik. Ennek eredményeként Ábel egy hétig betegeskedik a büdös sashús miatt, és képtelen felkelni az ágyból. Ezen idő alatt Surgyélán szabadon garázdálkodik, megsüti és megeszi a kecskét, és elkergeti Bolhát.

Fuszulán ismét megjelenik, de Surgyélán, ahelyett, hogy elkapná, tovább szökik vele, tettestársává válva. Ábel magára marad az állatok nélkül, és megtudja, hogy édesanyja nagyon beteg. Surgyélán távozása azonban nem vált ki bánatot Ábelből.

4. fejezet

A tél beálltával Ábel napjai magányosan és szomorúan telnek a Hargitán, de egy nap váratlan öröm érkezik: megjelenik az édesapja. Ábel elmeséli az édesapjának a Surgyélánnal átélt kalandokat, és megtudja, hogy édesanyja elhunyt. A hír hallatán mély szomorúságba merülnek, de a közös gyász segít nekik könnyebben elviselni a fájdalmat. Együtt folytatják az életüket a hargitai házban.

Egy este azonban váratlanul megjelenik két korábbi ellenségük, Surgyélán és Fuszulán. Ábel és édesapja megijednek, de azt tervezik, hogy leitatják őket. A későbbiekben azonban Ábel apja is túlzásba viszi az italozást, és majdnem nekimegy a rablóknak. Szerencsére a rablók távoznak, így elkerülhető a konfliktus.

Másnap a két férfi a bankba megy, hogy jelentsék az igazgatónak a rablók visszatérését, azonban a bankigazgató nem tudja őket elfogni. Ábel és édesapja visszatérnek a hargitai otthonukba. Ábel egy nap meglátogatja a szerzeteseket, ahol kellemesen tölti az időt, de megtudja, hogy Márkus beteg. Mivel a tüdőbajjal küzdő Márkusnak hegyi levegőre van szüksége, Ábel elviszi őt a rengetegbe. Egy ideig hárman élnek együtt: Ábel, édesapja és Márkus. Tavasszal azonban az édesapa visszatér Csíkcsicsóba a földeket megművelni.

Alig távozik Ábel édesapja, ismét megérkeznek Surgyélán és Fuszulán. Márkus Istenről és a megváltásról beszél nekik, ami olyan hatással van a két rablóra, hogy végül önként feladják magukat a rendőrségen. Márkus azonban tüdőbajban meghal. Ábel mélyen megrendül, és úgy dönt, új életet kezd. Márkus temetésén megtalálja rég halottnak hitt kutyáját, Bolhát, és elhatározza, hogy együtt indulnak útnak. A regény végén Ábel a következő szavakkal búcsúzik apjától: „Elmegyek Bolhával a városba, hogy megkeressem a testvéremet, Káint, aki nekünk, Ábeleknek okozza a sok bajt.”