Antoine de Saint-Exupéry A kis herceg olvasónapló 3 * Olvasónaplóm

Antoine de Saint-Exupéry A kis herceg olvasónapló 3

Szereplők:

kis herceg, a szerző gyerekkori alteregója

pilóta, az átlagember megtestesítője, a szerző szócsöve

róka, a szerző tanításainak megfogalmazója, illetve az emberi kettősség (bölcsesség, ravaszság) szimbóluma

Antoine de Saint Exupery A kis herceg olvasónapló

rózsa, a kötődés, felelősségvállalás jelképe

kígyó, a kísértés rosszra csábítás eszköze

váltóőr

kereskedő

Bolygólakók:

király, a hatalom jelképe

hiú, az önzés megtestesítője

iszákos, az emberi gyengeség szimbóluma

üzletember, a számítás, érzelemnélküliség képe

lámpagyújtogató, a szabálykövető, irányításra szoruló embertípus megszemélyesítője

geográfus, a magolós, gondolkodás nélküli, gépies adatgyűjtő típus

Antoine de Saint-Exupéry A kis herceg olvasónapló 3

6. rész

A kis herceg szomorú életében korábban nem volt más mulatság, mint a naplementék nézegetése. Erről azért hall a narrátor, mert egy nap a kis herceg arra kéri, nézzék meg a naplementét. Nem tudja, hogy a Földön erre várni kell.

Az ő bolygója ugyanis olyan parányi, hogy csak odébb kell húznia a székét, hogy megnézhesse a következő naplementét. Ha az ember nagyon-nagyon szomorú, akkor szeret naplementéket nézni. Egyszer a kis herceg egymás után negyvenhárom naplementét nézett meg…

7. rész

A tüskékről. A bárányok mindent megesznek – még a tüskés virágokat is. De akkor mire valók a tüskék? Az elbeszélő nem tudja, a gépét szereli, türelmetlenségében azt mondja, semmire, gonoszságból vannak. A kis herceg szerint védekezésre valók. De az író csak „komoly” dolgokkal foglalkozik. Erre a kis herceg megállapítja: úgy beszélsz, mint a fölnőttek. Ismert egyszer egy embert egy bolygón, aki ugyancsak ezt hajtogatta. Nem is ember volt, hanem gomba.

Igenis fontos, hogy próbáljuk megérteni, miért növesztenek bizonyos növények tüskéket. Ha valaki szeret egy virágot, amiből csak egyetlenegy van a bolygóján, akkor nem akarja, hogy megegye egy bárány. A kis herceg elsírja magát, az elbeszélő pedig próbálja megvigasztalni: megígéri, hogy rajzol egy szájkosarat a bárányának.

8. rész

A kis herceg elmeséli, hogyan nőtt ki a bolygón a rózsája. Nagyon kacér rózsa volt. Mikor teljes színében pompázott, beszélgetni kezdett a kis herceggel. Élvezi a csodálatát, de elvárja a szükséges gondoskodást, ezért a kis herceg gyorsan meglocsolja.

Négy tüskéje van, emiatt nem fél a tigrisektől, bár az nincs a kis herceg bolygóján. Ezért inkább huzat elleni szélfogót kér. Hideg ellen estére üvegburát kíván, és egyáltalán, nagyon érzékeny mindenre. Emiatt a kis hercegnek megrendül benne a bizalma. Hiába érzi a bolygón finom illatát, már nem örül annak sem, ezért el is menekül a bolygójáról. De utólag rájön, hogy nem a rózsa szavaira, hanem a tetteire kellett volna figyelnie, és akkor megérezte volna gyöngéd szeretetét.

9. rész

A kis herceg tehát szökni készül bolygójáról a vándormadarak húzása segítségével. Előtte rendet rak, kipucolja két működő vulkánját (van egy nem működő is), és kigyomlálja a majomkenyérfa-hajtásokat is. Úgy hiszi, soha többé nem fog visszatérni.

Aztán megöntözi a rózsát, és elbúcsúzik tőle. A virág ahelyett, hogy szemrehányást tenne, bocsánatot kér tőle, és azt kívánja, legyen boldog. A kis herceg megtudja, hogy mindig is szerette őt a rózsa. Mindketten ostobák voltak: a virág, mert nem mondta, a kis herceg, mert nem érezte. Nem kéri a védőburát, hogy tudjon találkozni másokkal, védekezésre pedig ott a tüskéje. Végül elküldi a kis herceget, mert nem akarja, hogy sírni lássa.