Gogol: A köpönyeg olvasónapló * Olvasónaplóm 2024

Szereplők:

Akakij Akakijevics Basmacskin, címzetes tanácsos
Grigorij Petrovics, szabómester
Ivan Abramovics, tekintélyes személy
Sztyepan Varlamovics, tekintélyes személy

Nikolaj Gogol korszakalkotó elbeszélése, „A köpönyeg” (Шинель), amely először 1842-ben látott napvilágot, a Pétervári elbeszélések gyűjteményének részeként vált ismertté. Ez az írás olyan mértékben gyakorolt hatást az orosz irodalomra, hogy Dosztojevszkij azon híres kijelentését is inspirálta, miszerint „Mi valamennyien Gogol Köpönyegéből bújtunk ki.” Az elbeszélés, mely számos nyelven elérhető, jelentős hatást gyakorolt az irodalmi világra.

A mű számos adaptációt élt meg az évek során, többek között filmek formájában is megjelenítették, az első ilyen alkotás már 1916-ban debütált. A magyar olvasóközönség számára Arany János fordításában vált ismertté, aki a német nyelvből ültette át a szöveget, és érdekességként megemlíthető, hogy a főhős, Akakij Akakijevics nevét írói álnévként is felhasználta.

Gogol: A köpönyeg olvasónapló röviden

Az elszegényedett hivatalnok, Akakij Akakijevics Basmacskin egyszer elhatározza, hogy új köpenyt készíttet magának. Miközben a szabó dolgozik rajta, ő folyamatosan ezen ábrándozik. Azonban amikor elkészül a köpeny, azt ellopták tőle egy pétervári éjszakán.

Egy tekintélyes tábornoktól kéri segítségét a köpeny visszaszerzésére, de az durván visszautasítja. Csüggedtségében kabát nélkül jár-kel, ami miatt megbetegszik és belehal. Halála után kísértetként tér vissza, mások köpenyeit elcsentve.

Gogol: A köpönyeg olvasónapló

Akakij Akakijevics Basmacskin, a címzetes tanácsos, egy pétervári ügyosztályon töltötte napjait iratok másolásával. A munkáját monotonnak, ám megbízhatónak ítélte, és jól is végezte azt. Azonban egy nap, munkába menet, a hátán és vállán keresztül érezte az orosz tél hidegét. Ruhaállapota felülírta ezt a komfortérzetet: megkopott, rongyos kabátját barátjához, Petrovics szabómesterhez vitte, aki megállapította, hogy a kabátot már nem lehet megfoltozni, helyette újat kell készíteni.

Basmacskin szűkös anyagi körülményei ellenére hónapokon át félretett, és végül összegyűjtött 80 rubelt egy új köpönyegre. Amikor elkészült a ruha, büszkén viselte, és megmutatta azt munkatársainak, akik gratuláltak neki és meghívták egy névnapi összejövetelre. Az ünnepséget követően azonban, éjfélkor hazafelé tartva, egy sötét téren rablók támadták meg, és elvették a drága köpönyegét. Basmacskin másnap feljelentést tett a rendőrségen, de kevés reménye volt arra, hogy valaha is visszakapja a köpenyét.

Barátai javaslatára Akakij Akakijevics Basmacskin egy magas rangú tábornok segítségét kérte, remélve, hogy így visszakaphatja ellopott köpönyegét. Azonban, amikor előadta panaszát, a tábornok oly mértékben megalázta, hogy Basmacskin szinte összeesett. Megviselt állapotában hazatért, és a kabát nélküli járkálás hatására betegen ágyba került. Gondoskodó háziasszonya igyekezett ápolni, de minden erőfeszítése ellenére Basmacskin néhány nap múlva elhunyt.

Az ügyintéző halála senkit sem érintett meg különösebben, munkahelyén már másnap új hivatalnokot foglalkoztattak. Mégis, halála után a városban híre ment, hogy Basmacskin kísértete járja Pétervár utcáit, és az emberektől lerántja a kabátokat, köpönyegeket. Egy esetben a szellem találkozott azzal a tábornokkal is, aki annak idején elutasította. A kísértet a tábornok köpönyegét is elvette, és azóta végleg eltűnt a város életéből. Bár időnként még felbukkannak pletykák a megjelenéséről, valójában soha többé nem látták.